A Nutella „atyja” a szaléziak barátja volt

„Michele Ferrero az emberség és az erények bajnoka volt, a mi földink. (...) Hálásak vagyunk, és sokkal tartozunk neki, reméljük, hogy utódai ugyanolyan gondossággal és stílusban fogják folytatni munkáját” – ezekkel a szavakkal búcsúzott tőle február 18-i temetésén Giacomo Lanzetti, Alba püspöke. Michele Ferrero temetésen részt vett Francesco Cereda szalézi atya, a rendfőnök vikáriusa is.

A Nutella „atyja” február 14-én hunyt el, 89 évesen. 2014-ben ő volt a leggazdagabb ember Olaszországban és a harmincadik leggazdagabb ember az egész világon. Michele Ferrero egy multinacionális vállalatot hagyott a fiára, amelynek 34 ezer alkalmazottja van 53 országban, és a világ minden országa számára gyártanak édességet. A Ferrero cég kis cukrászatként indult még az 1940-es években Észak-Olaszországban, a tulajdonos úgy tekintett a gazdagságra, mint a gyümölcsözővé vált talentumokra.

„Dolgozz, teremts, adakozz!” – ez volt a mottója a Ferrero Alapítványnak, amelyet 1983-ban hozott létre azzal a kettős céllal, hogy gondoskodjon a vállalat egykori alkalmazottairól és támogassa a kulturális és művészeti kezdeményezéseket. 2005 óta az Imprese sociali Ferrero élen járt a munkahelyteremtésben a világ hátrányos helyzetű térségeiben, és elősegítette azon projektek és társadalmi kezdeményezések megvalósítását, amelyek kedvezményezettjei elsősorban a gyerekek voltak.

Michele Ferrero mélyen hívő ember volt, aki odaadással fordult Szűz Mária felé. Cége kultúrájában is visszaköszönt hite: ismert tény volt, hogy minden évben elzarándokolt Lourdes-ba felső vezetőivel, ezenkívül minden gyárában elhelyezték a Szűzanya szobrát. „Nélküle mi nagyon keveset tehettünk volna” – szokta mondani, s ez szinte parafrázisa Don Bosco szellemi örökségének, aki azt mondta Máriáról, a keresztények segítségéről, hogy „Ő tett mindent”.

Michele Ferrero gyakran került kapcsolatba a szaléziakkal, talán épp piemonti származása miatt. Soha nem mulasztotta el az alkalmat, hogy kifejezze csodálatát a Szalézi Társaság rászoruló gyermekek javára végzett munkája iránt. Amikor a világ különböző részein új helyet keresett gyárai számára, gyakran kereste a kapcsolatot a szaléziakkal, hogy tanácsot kérjen tőlük, és támogassa a helyi fiatalok javára végzett munkájukat.

Élete utolsó éveiben személyes barátság fűzte Pascual Chávezhez, Don Bosco kilencedik utódához. Don Chávez ezt mondta róla: „Ami mindig feltűnt nekem, az az egyszerűsége, gondolatainak és értékrendjének tisztasága, és az elkötelezettsége volt.”

Fotó: Gazzettadalba.it

Magyar Kurír