Filoni bíboros több mint egy hétig tartózkodott Irakban, hogy elvigye a pápa szolidaritásának üzenetét a menekülteknek, akiket a dzsihadista erőszak üldözött el otthonaikból.
A Szentatyával folytatott megbeszélése után nyilatkozott a Vatikáni Rádiónak: „Nagyon szép, hogy a pápa azonnal fogadni akart, miután visszatértem. Ez is a téma iránti érzékenységét mutatja, hogy tudni akarja közvetlenül tőlem: mit láttam, mit hallottam az Irakban töltött héten a keresztények, a jazidik meglátogatása során. Nagyon figyelmesen hallgatta a beszámolómat. Hagyta, hogy részletesen, hosszan beszéljek. Szívén viseli a helyzetet, amelyről szóltam: a keresztények várakozásait, aggodalmait, amelyek az Egyház irányvonalát is jelentik. Örömmel értesült a helyi Egyház által követett irányvonalakról. A pápával való találkozó nagyon szép volt” – tájékoztatott Fernando Filoni.
Ferenc pápa személyi küldötte találkozott az iraki kisebbséggel, keresztényekkel és jazidikkal. A jelenlegi probléma a menekültek támogatása és az agresszor megállítása – fejtette ki Filoni bíboros. „Mostanra már mindenki tisztában van azzal, mennyire sürgős elhelyezni a menekült családokat. Mindenki láthatta, hogy milyen helyzetben élnek. Ahol van egy kis zöld terület, szoba vagy hely, azt már a rendelkezésükre bocsátották. Mindez az év legmelegebb időszakában történik, amikor 47-48 fok van, és szükség van menedékre, vízre, tisztálkodási lehetőségre, árnyékos helyre… elsősorban a gyermekek, az idősek, a betegek esetében…
Meddig tarthat ez a helyzet, mit várhatunk? Reménykedhetünk, de majd meglátjuk, mi történik a valóságban. Sok keresztény szeretne visszatérni lakóhelyére, de látni szeretnék, hogy a falvakat biztonsági övezet veszi körül. Azt kérik, hogy lehetőleg nemzetközi legyen ez az védvonal, amely biztosítja a normális élet újrakezdését” – hangsúlyozta a pápa személyi küldötte.
Úgy tűnik, hogy fordulóponthoz érkezett az iraki válság az amerikai újságíró barbár meggyilkolása után. Azzal kapcsolatban, hogy hogyan látja a helyzetet, Filoni bíboros hangsúlyozta: „Realista maradok, mert amíg a falvak megszállás alatt vannak, az emberek nem kezdenek bizakodni, nem térnek vissza, hogy elfoglalják otthonaikat és folytassák tevékenységüket, tehát csak feltevéseink lehetnek. Ha elkezdődik a folyamat, reméljük, hogy konkretizálódik. Reménykedünk, hogy visszatér a biztonság, és a védelmi vonalat biztosítják számukra. Csak ebben az esetben érkezik el a kérdés egy gyakorlatilag megfelelő pontra.”
Küldetésével kapcsolatban Fernando Filoni kiemelte: „Elsősorban, de nem kizárólagosan humanitárius misszióról volt szó. Ilyen szempontból tehát nem voltak politikai vagy más jellegű kérdések, amelyek részei lettek volna küldetésemnek. Nagyon örülök, hogy teljesíthettem ezt a humanitárius missziót, mert számomra visszatérést jelentett arra a földre, amit ismerek és régóta szeretek. Újra láthattam sok embert, aki elkötelezetten dolgozik a segítségnyújtás területén. Egyben reményt, bizalmat és buzdítást adhattam nekik. Arra volt szükségük, hogy meghallgassák őket. És ez nagyon hasznos volt, hogy megismerjem vágyaikat. Kifakadhattak nekem, mondván, hogy »Ki hallgatja meg a mi aggodalmainkat? Ki hallja meg azokat?«. Megismertetni, terjeszteni szavaikat azt is jelenti, hogy ezáltal meghallgatjuk és mindig figyelmünk középpontjában tartjuk őket.
Lelkileg is nagyon szép pillanatokat éltem meg, mert közel állni testvéreink szenvedéséhez segít, hogy ne távolról tekintsünk ezekre a problémákra, mintha bennünket ezek nem érintenének, hanem osztozzunk bennük. Meg kell valljam: sok szeretetet, nagylelkűséget kaptam sok gyermek mosolyán, az emberek udvariasságán keresztül, akik egy érintésre vágytak, egy áldást és imát kértek… Nagyon szép és nagyon megható volt” – fogalmazott iraki missziójáról Filoni bíboros.
A 120–130 ezer kitelepített kapcsán elmondta: „A legemlékezetesebb képek azokhoz az emberekhez kapcsolódnak, akik mindenüket elvesztették, de legalább életüket megmentették, és családtagjaikat, barátaikat nem vesztették el. Ez már nagy szerencsének tekinthető. Amikor olyan emberekkel találkoztam, különösen is a jazidik közösségében, ahol a férfiakat megölték, a nőket elrabolták, megerőszakolták, eladták, ez természetesen nagyon aggasztó volt. Arcuk olyan volt, mint akik az ürességbe néznek, akik elvesztek egy érthetetlen jövőben. A Közel-Keleten egy nőnek mindig szüksége van egy férfi jelenlétére – egy apáéra, egy testvérére, egy házastárséra –, hogy biztosítsa életét a kultúra szerint. Most azok a nők, akiknek nincs senkijük, hogy gondjukat viseljék, milyen jövőre várhatnak? Ott nem úgy működik az élet, mint Nyugaton, ahol egy nő saját tehetségével és erejével újjáépítheti életét. Nagyon fájó és megdöbbentő látni ezeket a kifejezéstelen arccal ülő, csüggedt nőket” – számolt be élményeiről Ferenc pápa iraki küldötte.
„Hogy biztosítani tudjuk számukra a visszatérést, ez az én reményem” – emelte ki Fernando Filoni bíboros.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria