A Keresztény Szeretet Nővérei Kongregáció nagykáptalanjának kezdete egybeesik a szinódus megnyitásával, melyről a nővérek azt írták a pápának: „Közösségben leszünk az Egyházzal és Önnel.” Ferenc pápa ennek kapcsán megkérdezte: „Milyen elkötelezettséget jelent a szinodális úton való növekedés az Egyház tagjai és sajátosan az Istennek szentelt életet élők számára? A megszentelt élet jelenléte helyettesíthetetlen szerep az Egyház úton lévő nagy közösségében.”
A pápa felidézte a Galilea, Szamária és Júdea útjait járó Jézust, akit az apostolok mellett mindig asszonyok is kísértek. A pápa szerint „a szerzetesnővérek ennek a Jézust és a tanítványait kísérő egykori női jelenlétnek a meghosszabbítása”.
Ferenc pápa a Keresztény Szeretet Nővérei Kongregáció nagykáptalanjának mottójára utalt: „Újra elindulni Betániából, Márta buzgóságával és Mária figyelmével”.
„Mária és Márta – nevükkel és arcukkal, mint két női tanítvány, különleges helyet foglaltak el Jézus és a tizenkét tanítvány életében, ahogy azt az evangéliumok tükrözik. Mint megkeresztelt nők, mint Krisztus női tanítványai vagytok élő jelen az Egyházban, és részt vesztek a közösségében és küldetésében – összegezte a Szentatya. – Mindennek az alapja a keresztségben rejlik. Ezekből a gyökerekből indulva növesztette Isten bennetek a megszentelt élet növényét Szent Johanna Antida alapító karizmái szerint. A nagykáptalan témája azonban ennél konkrétabbat is mond a buzgóság és a meghallgatás két szavával”. A pápa reméli, hogy „a betániai Mária és Márta testvérpár példája nyomán továbbra is segítik az Egyházat, főként a szegények iránti gondoskodó szeretettel és a rászorulók meghallgatásával.
A szeretet tanítónői vagytok nemcsak szavakkal, hanem konkrét tettekkel, az idősek, a betegek és a kicsinyek iránti gondoskodó szeretettel”.
Ferenc pápa végül a nővérek lelkére kötötte, hogy „szolgálatukat végezzék Isten stílusával, mely közelség, gyengédség és együttérző irgalom”.
Jeanne-Antide Thouret 1765. november 27-én született a franciaországi Sancey-le-Long településen. Édesanyja elvesztése után 1787-ben úgy döntött, hogy 22 évesen belép a párizsi Páli Szent Vince Szeretet Leányai Társulatba (irgalmas nővérek), de 1789-ben a francia forradalom kitörése miatt el kellett hagynia a rendet. Rövid svájci és német száműzetés után 1797-ben visszatért hazájába, és Besançonban telepedett le, ahol iskolát nyitott szegény lányoknak.
1799 áprilisában új szerzetesi társulatot alapított a Keresztény Szeretet Nővérei néven, amely I. Napóleon édesanyja, Letizia Ramolino támogatásának köszönhetően gyorsan elterjedt Franciaországban, Svájcban, Savoyában és Nápolyban. 1818 novemberében Rómába utazott, hogy megszerezze a pápai jóváhagyást rendje számára. A Rómától 60 kilométerre fekvő Tagliacozzo városában megalapította második rendházát Olaszországban. Alessandro Mastroddi báró, a város nagylelkű ura felkérte őt a helyi ifjúság keresztény nevelésére.
1819-ben a társulat elnyerte VII. Piusz pápa jóváhagyását is, aki kivonta a rendet a püspöki joghatóság alól. Johanna Antida anya élete végén visszavonult Nápolyba, ahol az egykori Regina Coeli-kolostorban hunyt el 1826. augusztus 24-én. 1926-ban boldoggá, majd 1934-ben szentté avatták.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria