
A japán hívek kétszázötven éves üldöztetést követően végül szabadon megvallhatták hitüket. Az emléknapra Nagaszakiba utazik Orlando Quevedo bíboros, a fülöp-szigeteki Cotabato érseke, aki a Szentatya rendkívüli követe.
Életben tartották hitüket a sötét évszázadokban is
A Szentatya arra hívja a híveket, hogy vegyenek részt az ünnepen, és egyben lerója tiszteletét a sok vértanú előtt, akik életüket adták a helyi egyház túléléséért. Apostoli áldását küldve emlékeztet a számos japán keresztény tanúságtételére, akik életben tartották hitüket a sötét évszázadokban is. Ebből a történetből mindannyian tanulhatunk.
A keresztény közösség azonban ellenállt az üldöztetésnek
1597-ben történt, ötven évvel az első jezsuiták, ferencesek és domonkosok Japánba érkezését követően, amikor keresztényüldözés kezdődött, mert a sógun azt hitte, hogy apostolkodásuk mögött a katonai hódítás szándéka húzódik meg. Sok keresztényt meggyilkoltak, a papság tagjait kitoloncolták, egy sem maradt Japánban.
Ettől kezdve a keresztények elrejtőzve katakombákban éltek. Mivel nem voltak papjaik, a családapák keresztelték meg fiaikat és adták tovább a hitet. A hit elleni gyűlöletből sokakat megöltek. Közülük 26 vértanúra emlékezünk Nagaszakiban, illetve 188-an vesztették életüket az üldözések második szakaszában 1603–1639 között. A keresztény közösség azonban ellenállt, jelképeiket buddhista szimbólumoknak álcázva. Csak 1865-ben kezdhettek új életet, amikor Japán újra megnyitotta kapuit a francia misszionáriusok előtt, akik nagypénteken tízezer hívő előtt vezették a szertartást.
Forrás és fotó: Vatikáni Rádió
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria
