A szertartás végén a bíboros áthalad a szent kapun kezében tartva az Újszövetséget, és körmenetben az új kegyhelyre megy, ahol ünnepi szentmisét mutat be vízkereszt alkalmából.
A szentély története egy 1740-ben bekövetkezett csodához köthető. Egy zarándok eltévedt a Róma környéki mezőkön, s hirtelen kóbor kutyák támadták meg, amikor váratlanul megpillantotta egy közeli romos kastély tornyán a Szűzanya képét. A zarándok a Szűzanyát hívta segítségül, és fohásza nyomán megmenekült. A csoda híre gyorsan elterjedt, az ősi szentélyt 1744-ben építették a kegykép befogadására. Az 1750-es szentév során Rezzonico bíboros, a későbbi XIII. Kelemen pápa szentelte fel, és főoltárát az Isteni Szeretetnek ajánlotta.
1944-ben a náci megszállás idején a rómaiak ismét Máriához fordultak segítségért, hogy óvja meg a várost a támadásoktól. A hívek június 4-én a római Szent Ignác-templomban gyűltek össze, ahová elhozták a szentély Mária-képét, és imádkoztak Róma felszabadításáért. Hármas fogadalmat tettek a Szűzanyának: megígérték, hogy felhagynak az erkölcstelen szokásokkal; hogy felújítják a szentélyt; és karitatív munkát végeznek azon a vidéken.
Az engesztelő imával csaknem egyidejűleg a német hadsereg kivonult a városból. 1996-ban megkezdték az új szentély építését. Az építészek, Costantino Ruggeri ferences atya és Luigi Leoni domboldalba vájt „barlangtemplomot” terveztek, a hatalmas üvegablakokon az „Ave Maria” felirat olvasható, egy óriás nap, a szél és a tűz a Szentlelket jelképezik, a sötét- és világoskék csíkok pedig az eget és a tengert idézik. Az új templom, amelynek oltára carrarai fehér márványból készült, kétezer fő befogadására alkalmas.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Santuariodivinoamore.it
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria