A papi rekollekció bevezetése a Veszprémi Főegyházmegyében – Érsekségi ékességek (122.)

A „rekollekció” szó jelentése: papi közösségi összejövetel, lelkigyakorlat, a papi lélek gondozása, lelki megerősödés, megújulás a szolgálatra.

Az 1917-es Egyházi Törvénykönvv (124. kánon), valamint az 1923-as és 1934-es Veszprémi Egyházmegyei Zsinat (7.§) előírja, hogy a külső papi életben a belső papi kegyelmi lélek jelenjen meg. A mindennapi gondok és nehézségek között a rekollekció célja, „hogy meggyengült erőnk helyreálljon, buzgalmunk föléledjen, jófeltételeink erősödjenek, az erények lelkünkben felvirágozzanak (2Tim 1,6–7). Erre segíti a papot a kis lelkigyakorlat, az elvonulás, a havi magába szállás (recollectio) mindenfelé terjedő, dicséretes szokása”.

Mindszenty József veszprémi püspök ezen gondolatok alapján 1944 októberétől kezdve vezette be egyházmegyéjében a közös papi lelkigyakorlatokat: „a papi lélek gondozása szellemében létesítem a folyó évi október havától a recollectio intézményét, hogy minden papom legalább minden második hónapban gondozhassa vele is a lelkét”.

A püspök meghatározta az egyházmegye területén a rekollekciós helyeket, amelyek kijelölésénél elsősorban a szerzetesrendi központokat részesítette előnyben. Ezek a következők voltak: Veszprém (papnevelő-intézet), Pápa (bencések), Siófok (római katolikus elemi iskola), Zirc (ciszterciek), Keszthely (kármeliták), Nagykanizsa (piaristák), Nagykapornak (jezsuiták), Sümeg (ferencesek), Zalaegerszeg (Szent József Otthon), Kaposvár (egyházközségi ház), Andocs (ferencesek), Barcs (Iparoskör) és Nagyatád (ferencesek). A rekollekciókkal kapcsolatos logisztikai feladatokkal (hely, idő, lelkivezető, gyóntató, ellátás stb. biztosítása) külön megbízás hiányában a kerületi esperesek voltak megbízva.

A főpásztor a rekollekció időpontját is egységesen határozta meg az egyházmegye egész területére: „a hónap első péntekét követő hétfő”.

A lelkigyakorlat menete kilenc részből állt: 1.) Veni Sancte, a Szentlélek segítségül hívása; 2.) szentgyónás; 3.) elmélkedési pontok meghatározása és egyéni elmélkedés; 4.) szabad idő (silentiumban); 5.) szentségimádás és lelkiismeretvizsgálat; 6.) megadott szempontok szerinti lelkiismeret vizsgálat; 7.) Jézus Szíve-litánia; 8.) felajánlás; 9.) szentségi áldás.

A rekollekciókról a püspöki hivatalnak jelentést volt szükséges tenni, valamint az esperesi koronagyűléseken a tárgyalandó pontok között a lelkigyakorlat is megvitatandó rész volt.

A rekollekciókon való részvétel kötelező volt a papság számára, a távol maradókat „csak a betegség mentheti ki”.

Forrás: Veszprémi Főegyházmegye

Fotó: Veszprémi Főegyházmegye és Facebook-oldala

Magyar Kurír