A százéves Erzsike nénit köszöntötte plébánosa

Az ünnepelt 1923-ban, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Kenderesen látta meg a napvilágot. Elmondta: csaknem húsz éven át a Magyar Optikai Műveknél dolgozott tervrajzkezelőként. Férje úri cipész kisiparos volt, hét évig szolgált katonaként; megjárta a Don-kanyart, ahol megsebesült, így hazahozták; fiukat először kétéves korában látta. „Sötét ruha volt az apján, amikor először találkoztak. A fiunk már aludt, felébresztettem. Mikor meglátta, azt mondta, hogy nem gondolta, hogy az apukája kéményseprő” – mesélte nevetve Göblyös Lajosné.

Született egy lányuk is. Erzsike néninek három unokája és három dédunokája van. A legkisebb kétéves lesz, és ahogy a százéves dédnagymamam fogalmazott, már lekörözte, mert a kicsi tud lépcsőzni.

Egészségi állapota miatt már évek óta nem hagyta el lakását, de szívesen olvas és kézimunkázik, horgol és köt. Legutóbb jótékonysági sapkákat kötött, amelyeket a tarjánvárosi plébánia karitászcsoportjának tagjai juttattak el rászoruló gyerekeknek. Erzsike néni arról is beszélt, hogy mindig tudott örülni a kis dolgoknak.

„Hogy mi a hosszú élet titka, azt csak a Jóisten tudja. Azt nem tudom, nekem miért adta, szerintem én nem érdemeltem meg” – mondta szerényen.

Forrás: delmagyar.hu; Szeged-Csanádi Egyházmegye

Fotó: Koós Kata

Magyar Kurír