A pápa megnevezte a bizottság feladatát: párbeszéd és együttműködés révén tartsanak kapcsolatot a történészekkel és tudományos intézményekkel, és tanulmányozzák nemcsak az Egyház történetét, hanem az egész emberiség történetét a kereszténységgel való kétezer éves kapcsolatában.
Ennek jegyében utalt egyik elődjére, a száz évvel ezelőtt, 1922. február 6-án megválasztott egykori könyvtáros és diplomata XI. Piusz pápára, aki megválasztása után határozott iránymutatást adott az Egyháznak és a polgári társadalomnak egy meglepő gesztussal. Megválasztása után a vatikáni bazilika külső loggiáján jelent meg, nem pedig a korábban használatos belső loggián. Ferenc pápa szabadon hozzáfűzte, hogy
a váratlan kérés teljesítése állítólag csaknem 40 percbe telt, míg sikerült kinyitni a berozsdásodott ajtót.
XI. Piusz pápa gesztusa arra hív minket is, hogy tekintsünk a világra, hallgassuk meg és szolgáljuk korunk társadalmát.
A szilárdan dokumentált valósághoz való ragaszkodás továbbra is nélkülözhetetlen a történész számára, anélkül, hogy a múltban keresne vigasztalást.
A kereszténységet kutató történész keresse a különféle valóságok gazdagságát, amelyekben az évszázadok során az evangélium megtestesült
és amelynek során remekművek születtek, amelyek felfedik a Szentlélek gyümölcsöző tevékenységét a történelemben. Az Egyház története a találkozás és a szembesítés helye, amelyben párbeszéd alakul ki Isten és az emberiség között, mely azok számára nyílik meg, akik a szellemi gondolatot a konkrét valósággal össze tudják kapcsolni. Ilyen volt kétségtelenül a nagy történész, Cesare Baronio, Néri Szent Fülöp barátja, aki lakása konyhakéményére íratta: „Baronius coquus perpetuus”, azaz „Baronius, az örök szakács”. Akik hozzá mint korának elismert és közismert tudósához jöttek látogatóba, nem egyszer konyhakötényben találták őt, edények mosogatása közben.
A XII. Piusz pápa alapította Történettudományi Bizottság feladata a Szentszék és a helyi egyházak szolgálatában állni a történelem tanulmányozásával, hogy annak tapasztalataival a „béke laboratóriumaivá” váljon a párbeszéd és a kutatás révén. Ferenc pápa arra biztatta a bizottság tagjait, hogy kutatásaikkal elemezzék az emberi eseményeket meghatározó mozgásokat és járuljanak hozzá a népek és államok konkrét történetében felmerülő folyamatok bátor szembesítéséhez.
A pápa sajnálkozással állapította meg, hogy a jelenlegi kelet-európai helyzet nem teszi lehetővé a szokásos találkozásokat a konferenciákon a moszkvai Orosz Tudományos Akadémia és a Moszkvai Patriarkátus történészeivel. De bízik benne, hogy a bizottság tagjai megragadják a megfelelő lehetőségeket a közös munka folytatására, hogy ezáltal járuljanak hozzá a béke előmozdításához. A jelenlegi háborús események és konfliktusok közt a történelem tanulmányozása hidak építésére késztet, ami lehetővé teszi az emberek, a hívők és nem hívők, a különböző felekezetű keresztények közötti gyümölcsöző kapcsolatokat, aminek tapasztalata tanulságokkal teli. A történelmi emlékezet hozzásegíthet ahhoz a szolgálathoz, mely az Egyház és az emberiség történelmében a testvérek megbékélését, a sebek gyógyulását, a korábbi ellenségek újbóli beilleszkedését szolgálja, ahogy azt Európa alapító atyái megtették a második világháború után.
Végül Ferenc pápa sok sikert kívánt a pápai történész bizottság augusztusi poznańi szakmai konferenciájához, majd apostoli áldását adta a bizottság tagjaira, akik 14 országból származnak.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria