A szeretet a tettekben van, nem a szavakban – Wim Wenders Ferenc pápáról szóló filmje az Urániában

A film vetítése után Szőnyi Szilárd, a jezsuita kommunikációs iroda vezetője beszélgetett Sajgó Szabolccsal, a Párbeszéd Háza igazgatójával és rendtársával, Bellovics Gáborral, valamint Lázár Kovács Ákos médiakutatóval és Gelencsér Gábor filmesztétával.

A Ferenc pápáról szóló film megszületésének körülményeit illetően Szőnyi Szilárd felidézte, Wenders a felkérést a Vatikánból kapta. A sok kiváló kortárs filmrendező közül miért pont őrá esett a Szentszék választása? Gelencsér Gábor elmondta: valószínű, hogy egyrészt a hírneve miatt, másrészt – és ez a fontosabb –, mert Wendersnek van érzéke a spirituális-transzcendens témák iránt, a művészetét végigkíséri ez a hang. Emellett a pápaság intézménye egyetemes, és Wenders is kozmopolita, a világ valamennyi részén forgatott már filmet.

Lázár Kovács Ákos ugyancsak kiemelte Wenders spirituális érzékenységét, valamint azt, hogy a film végén a rendező köszönetet mond Dario Viganònak, aki a film készítésekor a Szentszék Kommunikációs Titkárságának prefektusa volt, és akinek filmes témájú könyvei is vannak – ez újabb fontos lépés az Egyház és a művészet közötti közeledésben. A pápa pedig a szépség apostolainak nevezi a művészeket, akik a szépség, a jóság, az igazság feltárásában társai az Egyháznak. Wenders filmje esztétikailag is magas színvonalú alkotás.

Gelencsér Gábor némileg vitába szállva ezzel szép, korrekt műnek nevezte a filmet, amit elsősorban a pápa miatt érdemes megnézni. Dramaturgiailag kifogásolható, hogy a pápán kívül más nem szólal meg benne; csak az ő kommunikációját látjuk, halljuk.

Bellovics Gábor SJ elmondta, megérintette őt a film, különösen, mert személy szerint erősen szimpatizál Ferenc pápával, és nagy ajándéknak tekinti, hogy ő az egyházfő. „Elgondolkoztató látni – akár e film kapcsán is – az emberek megosztottságát, ahogyan reagálnak Ferenc pápa egy-egy megnyilvánulására. Némi iróniával feltehetjük a kérdést: Vajon valamiféle háttérhatalom, netán az ufók vagy a Szentlélek irányítja-e az Egyházat? Hiszünk-e az utóbbiban?”

Sajgó Szabolcs SJ úgy fogalmazott, kérdéses, mennyire szól ez a film Ferenc pápáról és mennyire Wim Wendersről, illetve arról, hogy ő milyen pápaképet szeretne közölni velünk. A film legfontosabb, pozitív üzenete, hogy a Szentatya alapvető törekvése, hogy egységbe rendezze ezt a szétesett világot. Olyan alapértékek jelennek meg, amelyekre nehéz azt mondani, hogy elutasítjuk őket. Nagyon lényeges az a Szent Ignáctól származó gondolat is, hogy álljunk oda a jó mellé, és cselekedjünk a felszínre kerüléséért.

Lázár Kovács Ákos felelevenítette azt a jelenetet, amikor a pápa szerzetesnővérek kíséretében bement egy afrikai kórház elfekvő osztályára. Az egyik beteg háttal feküdt neki, és a pápa egy laza mozdulattal jelezte, hogy menjenek át a másik oldalára, és már indultak is. A médiakutató rámutatott, ez a jelenet esztétikailag nagyon fontos, finom üzenetet hordoz. Amikor pedig a papok által elkövetett szexuális visszaélésekről van szó, a kamera egy kicsit felülről veszi a pápát, aki így „alulra kerül”. Ez erős pillanat, felfogható bocsánatkérésnek is, nagyon szép, hogy a Szentatya vállalta ezt a kiszolgáltatottságot, gyengeséget.

Bellovics Gábor megfogalmazta kritikáját a film feliratának egyik fordítási hibája kapcsán. Egyértelmű, hogy a pápa nem azt mondta, hogy „nincs örök életünk”, hanem hogy „nem vagyunk örökkévalók”, hiszen egyedül Isten az.

A jezsuita szerzetes hangsúlyozta, nagyon fontos kijelentések hangzanak el a filmben a pápától. Például: nem mondhatjuk, hogy nincs közünk a világban zajló szörnyűségekhez, igazságtalanságokhoz; vagy hogy Ábrahám gyermekeiként valamennyien testvérek vagyunk, akár tetszik, akár nem.

Gelencsér Gábor számára a film legfontosabb üzenete az volt, amit Ferenc pápa a szabadságról mondott. Kissé erősnek nevezte viszont, amikor a Szentatya kijelentette: „Ne térítsetek, soha!” Ez is rossz fordítás lenne? Bellovics Gábor szerint igen, mert a pápa a prozelitizmusról (erőszakos térítés – a szerk.) beszélt. Gelencsér Gábor hozzátette: ő úgy értelmezte ezt, hogy párbeszédet kell folytatni.

Sajgó Szabolcs emlékeztetett rá: a tavalyi Amazóniával foglalkozó szinóduson voltak olyan papok, akik büszkén hirdették, hogy a működési területükön nem térítettek meg senkit. – Első pillanatra ez szemben áll Jézus parancsával: „Tegyetek tanítványommá minden népet.” Ezt azonban úgy kell megtennünk – tette hozzá a szerzetes –, hogy szeretjük egymást, hogy aki hallgat, lát minket, abban feltámadjon a vágy, hogy szeretne hozzánk, közénk tartozni. Jézus azt kéri: jelenítsétek meg úgy az örömhírt, amit hoztam, hogy az vonzó legyen mások számára.

Lázár Kovács Ákos szerint az nem kérdés, hogy kell térítenünk, ez Jézus parancsa, de bölcsen, megfontoltan, türelmesen, derűvel, humorral közvetítve a reményt mások felé. Kevés szóval, sok füllel, életünk példájával.

A filmben számos mélyen elgondolkoztató jelenet, mondat van. Amikor Ferenc pápa az amerikai Kongresszusban beszél, és egyértelműen leszögezi, hogy a fegyverkereskedelmet meg kell szüntetni, a képviselők felállva tapsolják, sokan megkönnyezik. Miközben tudjuk, hogy az USA a világ egyik legnagyobb fegyverexportőre… Elgondolkodtató a Szentatya azon figyelmeztetése is, hogy ha az Egyház a reményét a vagyonra alapozza, Jézus nem lesz vele. Mint ahogy a narrátor, Wim Wenders megfogalmazása is: a pápának a szavakon kívül nincsenek hatalmi eszközei. Mit számítanak azonban ma már a szavak?

Ezzel szemben Szent Pál intelme juthat eszünkbe: hirdessétek az evangéliumot, ha kell, a háztetőkről is, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő. Talán lesznek, egyre többen, akiknek lelkét megérinti, talán a mag jó földbe esik, és sok termést hoz.

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír