A vallások és a biztonság kérdéseiről rendeztek kerekasztal-beszélgetést Budapesten

Az esemény szervezője az NKE Eötvös József Kutatóközpont Vallás és Társadalom Kutatóintézete, az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Honvédelmi Jogi és Igazgatási Tanszéke, valamint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szent II. János Pál Pápa Kutatóközpont Igazságos Háborútól a Béke Filozófiájáig Kutatócsoportja volt. A beszélgetés résztvevője volt Máté-Tóth András teológus, egyetemi tanár; Schanda Balázs alkotmánybíró és Szenes Zoltán vezérezredes, egyetemi tanár. A kerekasztal-beszélgetést Ujházi Lóránd tudományos főmunkatárs, intézetvezető moderálta.

A beszélgetés Máté-Tóth András tanulmányából indult ki, mely a vallás és a szekuritizáció (biztonságosítás) összefüggéseire mutat rá. Ennek lényege, hogy a kelet-közép-európai régió megértéséhez általában a régión kívüli elméleteket használják, elsősorban a szekularizáció jelenségét tanulmányozva. Lehetséges-e ezt a „második történelmi régiót” másként értelmezni? Ezt a területet Máté-Tóth András szerint a köztesség jellemzi, mert a keleti és nyugati hatalmak gazdasági, katonai, vallási és imperiális szorításai között helyezkedik el. Az itt található országok ehhez alkalmazkodva igyekeztek identitásukat kialakítani.

A másik kulcskifejezés a régió leírására a sebzettség. A társadalomtudományokban inkább a sebezhetőséget szokták használni, a sebzettség kifejezés a sebektől áztatottságra hívja fel a figyelmet.

A sebzettség egyben elhatárolódik a modernizáció által jellemzett megközelítéstől is. A szekularizációs elmélet azt elemzi, hogy a modernizáció változása hogyan hat a vallásra. E vizsgálat eredménye, hogy minél modernebb egy társadalom, annál kevésbé vallásos. Ám ha egy társadalomra a modernizáció helyett a sebzett kollektív identitás a jellemző, akkor a vallásra vonatkozó oldalt a biztonság, a biztonságvágy fogja meghatározni. A közép-kelet-európai régiót a bizonytalanság jellemzi, ezért a biztonság az az alkalmas szemüveg, melyen keresztül a vizsgálatot eredményesen el lehet végezni.

Szenes Zoltán szerint a sebzettség fogalma rámutat a sérülékenységre, mely a biztonságpolitikának is fontos eleme. A szekuritizáció, vagyis a biztonságosítás gazdagíthatja a régió megértésének folyamatát.

A vallás és a biztonság összekapcsolódása a nemzetközi kapcsolatok területén is megjelent, ez figyelhető meg Ferenc pápa megnyilatkozásaiban is.

A biztonságosítás egy intézkedéssorozat, melynek során az állam a lakosságot is igyekszik meggyőzni lépéseinek a szükségességéről. Manapság a biztonságot sokszor csak hatalmi eszközként használják, de ez ellenkezik a vallási meggyőződéssel. Az sem mindegy, hogy melyik országról és melyik vallásról beszélünk, Indiában például évente 300 keresztényellenes erőszakos megnyilvánulás történik, ám a szakemberek szerint e hatalmas ország különböző régióiban más és más jelent problémát. Amikor a biztonságosító személy vagy társadalmi szereplő szükségintézkedéseket hoz, ez a biztonságosítás záró szakasza, ekkor pontosan megnevezik a biztonságot veszélyeztető jelenséget. Ennek egyik különleges, negatív példája a 2. iraki háború, mely arra is felhívja a figyelmet, hogy a biztonságosítás során mindig pozitív célt kell elérni.

Schanda Balázs arra mutatott rá, hogy veszélyes lehet egy szabadságjogi kérdést – ebben az esetben a vallást – a biztonság oldaláról megközelíteni. Ha a biztonság kérdése felmerül, hajlamosak vagyunk az adott kérdést túlreagálni. Ezt láthattuk a járvány első hullámánál is, bár az is igaz, hogy ebben az esetben a döntéshozók nem voltak a megfelelő információk birtokában.

A vallás és a biztonság összefüggésében az első kockázati tényező a fundamentalizmus, bár az is megfigyelhető, hogy a különféle vallások szélsőséges irányzatai eltérnek egymástól. Az is lehetséges, hogy egy fundamentalista megközelítés nem rejt biztonsági kockázatot.

Általában egy országban több tényezőtől is függ, hogy a vallási megnyilvánulások milyen kockázati tényezőt jelentenek. A Hollandiában élő muszlimok esetében megfigyelhető, hogy az indonézek semmilyen problémát nem jelentenek, valahol középen helyezkednek el a törökök, a legtöbb nehézség a marokkóiakkal kapcsolatban merül fel. Ennek sok oka lehet, az egyik valószínűleg az, hogy ők általában a társadalom alsó rétegeihez tartoznak.

Minden társadalom törekszik a stabilitásra, ez a legtöbb államra is jellemző. Szinte mindenhol van egy világos kulturális alap, melyre olyan értékek épülnek, melyekkel kapcsolatban széles társadalmi konszenzus van.

Európában a kultúrát a keresztény örökség fogja át. Ez sok helyen már csak nyomokban létezik, de mégis jelen van a kulturális jelenségek mélyén.

Ha az állam az alkotmányban védi a vallást, akkor nem a hitet védi, hanem azt a kulturális örökséget, melyre a társadalom épül. Schanda Balázs szerint a hívő ember nagyban hozzájárulhat a kultúra megóvásához, ami többlet felelősséget is jelent a számára. Azok, akik a kulturális hagyományt hordozzák, akkor sem kisebbségek, ha számszerűleg kevesen vannak.

A sebzettséget magával tudja-e vinni valaki? – hangzott el egy kérdés a hallgatóság soraiból. Máté-Tóth András szerint a nyelvet, a kultúrát csak megfelelő kohézió segítségével lehet megőrizni. Példaként egy londoni plébániát említett, ahol a lengyel hívek magukba fordulva saját szubplébániát hoztak létre. Volt, aki ezt bírálta, ám más szakértők arra mutattak rá, hogy csak így tudják megóvni az identitásukat. Számunkra ez a kérdés a határon túli magyarok miatt is égető. Sajnos vannak olyan területek, ilyen például a Vajdaság, ahol szinte kilátástalan megtartani a magyar identitást. Ez ugyanakkor biztonságosítási kérdés is.

A szomszédainkkal való kapcsolatokkal ugyanakkor óvatosan kell bánni, csak differenciáltan lehet e probléma felé közelíteni.

A biztonság valóban egy „adu ász”, mert egy adott probléma megoldásánál „mindent visz”.

Szenes Zoltán ehhez azt fűzte hozzá, hogy Ukrajnában a magyar nyelvet idegen nyelvként tanulják, ami miatt nagyon kicsi az esély a nemzeti identitás megőrzésére. Ez is lehet biztonságosítási kérdés. Máté-Tóth András ezzel egyet értve arra hívta fel a figyelmet, hogy amiként a magyar kormány biztonságosítási kérdésként kezeli a nyelvet, úgy Ukrajna is hasonló megfontolásból védi a nyelvét, csak ők az orosz oldalt tartják fenyegetőnek. Ezért lenne fontos, hogy minden fél belássa, a köztesség hagyománya az, ami meghatározza a kelet-európai országok cselekvési stratégiáját, ennek felismerése oldhatna a feszültségeken.

Lehet, hogy ez naivitás, de mégis e gondolkodás tudna elvezetni egyfajta paradigmaváltásig

– hangsúlyozta Máté-Tóth András.

Ujházi Lóránd arra mutatott rá, hogy a Katolikus Egyház egyetemessége segítheti a társadalmi problémák megoldását, hiszen egyrészt előmozdítja a kulturális hagyományok megőrzését, másrészt összekapcsolja a különféle kultúrákat.

Bosznia-Hercegovina esetében mind a három etnikum kulturális identitáscentruma kívül esik az ország határain. Hogyan lehet így megerősíteni a népek közötti kohéziót? „A szerb kisebbség itt egyszerre örököse az egész szerbség kiszolgáltatottságának, és elszenvedője a daytoni szerződés által létrehozott viszonyrendszernek” – emelte ki Máté-Tóth András. Az egész területnek az alaphelyzete mégis a már említett köztesség, hiszen ez a szubrégiókat is jellemzi. A köztesség, a sebzettség nemcsak a nagy, de a kis hegemóniákkal szemben is felvethető.

Mindenképpen kell-e gyógyítani ezt a sebzettséget? – hangzott el az újabb kérdés. Schanda Balázs két példával világította meg válaszát. A rendszerváltás után Dunaújvárosban az – egyébként baloldali – városvezetés nevezte el a kórházat Szent Pantaleonról. Budapesten szintén a baloldalhoz kötődő városvezetés érezte szükségét annak, hogy a 4-es metró fúrópajzsát egy katolikus pap áldja meg. Vajon miért tartották ezt fontosnak?

Mert belső igényt éreztek valamilyen identitásképző elemre, ez pedig a vallás volt, még azok számára is, akik a hit kérdéseit önmagában nem tartották lényegesnek.

Máté-Tóth András szerint a sebzettséget lehet oldani a bosszú segítségével, de akár a felejtés révén is. Ám ezek nem valós és nem helyes megoldások. A múltat felhasználni és eltüntetni sem lehet, ehelyett az irgalom opcióját kell alkalmazni.

Ujházi Lóránd mindehhez azt fűzte hozzá, hogy a vallásokról a katonai tudományok részeként is beszélni kell. Erre nemcsak akkor van szükség, ha valaki a kelet-közép-európai régió problémái felé a hadtudomány oldaláról közelít, a vallásoknak a különféle konfliktusok megoldásában is fontos szerepe lehet, ehhez viszont ismerni kell az adott terület vallási hagyományait. Máté-Tóth András szerint napjaink fiataljait megtanítjuk arra, hogyan bánjanak a számítógéppel, a pénzzel, de azt nem mondjuk meg nekik, hogyan bánjanak egymással. Ebben a vallásnak, a hitnek van kulcsszerepe.

Szerző: Baranyai Béla

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír