Adventi kalendárium – 2018. december 7.

„Ő nyilatkoztatja ki a mélységes és elrejtett titkokat, tudja azt, ami a sötétben történik, és a világosság nála van.” (Dán 2,22)

Az ember életének minden pillanata, minden eseménye elindít valamit a lelkében. Ha városban élsz, gépek közt dolgozol, metrón utazol, olyan vendéglőben étkezel, ahol a rádió állandóan árasztja az álhíreket, az étel egészségtelen, a körülötted élők megnyilvánulásai unalommal mérgezik a szíved, ne legyél türelmetlen, tekintsd Isten szeretetének és a magányosság lelkedbe ültetett magjának.

Ha mindezek ellenérzést váltanak ki belőled, vágyni fogsz az elmélkedés csendjére. Közben őrizd meg együttérzésedet azok iránt, akik elfelejtették a magány fogalmát. Te legalább tudod, hogy a magány létezik: béke, öröm forrása. Neked még van reményed erre az örömre, de amazoknak már a remény sem létezik.

Amikor Isten bevezet a sötétségbe, ahol elmélkedhetsz, nem merülhetsz bele akaratod hamis ígéreteibe. Önelégültséged és ítélőképességed csalhatatlanságának érzése sose fog teljesen félrevezetni. Rosszul fogod érezni magad, émelygés fog kerülgetni, és mély sebet kell vágnod magadon, hogy a méreg eltávozzon belőled.

(Thomas Merton)

Istenünk, mutasd meg hatalmad erejét. Kérünk, jöjj hozzánk és oltalmazz, hogy rosszra való hajlandóságunk veszedelmeitől megszabaduljunk, és kegyelmedből üdvözüljünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.


Forrás: Velünk az Isten (Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár)

Fotó: Pixabay

Magyar Kurír