„Ahogy engem üldöznek, titeket is üldözni fognak” – világmissziós ünnep tizennegyedszer

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A szentmisét Majnek Antal munkácsi megyéspüspök celebrálta, aki a szertartás előtt előadást is tartott.

A váratlanul beköszönt hideg időjárás miatt Burbeła Gergely, az Isteni Ige Társasága (verbiták) Magyar Rendtartományának tartományfőnöke táncra buzdította a híveket, akik a tartományfőnök irányításával egy taizéi dalra mozgatták meg elgémberedett tagjaikat.

P. Benvin Sebastian Madassery (SVD), a Pápai Missziós Művek magyarországi igazgatója köszöntőjében megjegyezte: a megjelentek szívének szeretete olyan, akár a kenyérben a kovász.

Gergely atya köszöntőjében a rendalapító, Szent Arnold Janssent idézte:„Szívünk legyen olyan, mint egy oltár, amelyen Isten iránti hálánkat felajánljuk”, majd kijelentette: az oltár áldozattal jár, s igazi öröm, ha valaki tiszta szívből képes áldozatot hozni másokért, a világért. Ezért választották a világmissziós ünnep mottójául a krisztusi gondolatot: „Ahogy engem üldöznek, titeket is üldözni fognak.” A tartományfőnök emlékeztetett az Ukrajnában ma zajló eseményekre, az ott élők áldozatvállalására.

XVI. Benedek pápától tudjuk, hogy világszerte évente több mint százezer keresztényt üldöznek a hitéért. Ha utánaszámolunk, kiderül, szinte minden ötödik percben meghal egy ember Jézusért – fogalmazott előadásában Majnek Antal munkácsi megyéspüspök. – Micsoda bátorság van ezekben a hívőkben, akik vállalják a testi halált is hitükért. Csak azok képesek vállalni minden nehézséget, akik hisznek a feltámadásban.

A következőkben a Szentírásból vett gondolattal folytatta a püspök: „Mindent neked adok, ha leborulsz és imádsz engem”. Ma az imádott bálvány a pénz, a gazdagság, az evés-ivás, az élet mértéktelen habzsolása. E mögött nemcsak a sátánra hallgatás, de önmagunk imádása is ott rejtőzik.

Nem véletlenül mondta Jézus apostolainak: aki követni akar engem, először is tagadja meg önmagát. Önző vágyait, önző elképzeléseit – hangsúlyozta a megyéspüspök. – Az Isten országa nem eszem-iszom, hanem lélek és erő.

Rátérve a szenvedésre, két történetet hozott a hallgatóság elé Majnek Antal: Szíriából hazatért missziós mondta Franciaországban, hogy egyre több muzulmán veszi fel a keresztséget, noha halálra üldözik őket. Sokan, sokszor kérdezik: miért kell szenvedni, miért kell szenvedniük ártatlanoknak?

A szónok ezután felidézte, hogy az egyik templomban hozzá lépett egy kisfiú, s a keresztre mutatva megkérdezte: „Ez a zsidó férfi miért szenvedett?” Odajöttek a szülei, bocsánatot kértek, és elmondták, hogy ők zsidók, akik bevitték gyermeküket a katolikus templomban, aki azóta is ezt kérdezi tőlük, de ők nem tudnak választ adni neki.

A munkácsi püspök egy amerikai rabbi könyvéről is beszélt, akit kisfia gyógyíthatatlan betegsége indított el annak a válasznak a felkutatására az Ószövetségben, hogy miért kell az ártatlan kicsinek szenvednie. A megnyugtató választ nem kapta meg.

„Az igazi, néma válasz Jézus arca. A Világosság a sötétségbe jött, de a sötétség nem fogadta be” – citálta János evangélistát Majnek Antal, majd egy szovjet lágerbeli estet idézett fel, amikor kisgyerek vált áldozatául a tizedelésnek, s az ott lévő pap annyit válaszolt rabtársai kérdésére, miszerint hol van az Isten, hogy a kisgyermekben.

A megyéspüspök feltette a kérdést: ha Jézus Krisztusnak szenvednie kellett, hogy bemehessen atyja királyságába, akkor mi mást érdemlünk? A nyolc boldogságot idézve, kiemelte az utolsót: „Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.” Úgy vélte: az üldözött keresztények százszorta boldogabban élik meg kereszténységüket, mint Európa gazdag országainak hívői.

A miértekre Jézus a válasz. Nem feltétlenül a mi bűneink, hanem Jézus miatt üldöznek minket – vélte Majnek Antal. Hozzátéve: megdöbbentő, milyen új üldözés kezdődött a tehetős európai országokban és az Egyesült Államokban, egyelőre csak csendesen.

Előadása befejezésében Krisztus szavaihoz fordult: „Nem tudjátok, hogy az én eledelem Atyám akaratát keresni, elfogadni, cselekedni.” Mi is éljünk ezzel az erővel, a megerősödés két táplálékával, Isten igéjével és az Eucharisztiával. A lélek, amikor kell, eszünkbe juttatja a Szentírásnak azt a sorát, amire éppen akkor szükségünk lesz. Olyan ez, akár az Úristen kinyújtott keze. Ha belekapaszkodunk, kiemel minket az undok iszapból, a bűnök hálójából. Jézus győzelme a kereszten azzal a mondattal is megerősödött, hogy „Uram bocsáss meg nekik, nem tudják, mit cselekszenek.” Feladatunk imádkozni Krisztus, a kereszt és saját ellenségeinkért.

Szentbeszédének elején aztán Majnek Antal Szűz Mária Szeplőtelen Szíve tiszteletének napja okán az édesanyákról szólt, azokról többek között, akik elvetették magzataikat, majd az Úristen irgalmas jóságának felismerése után rájöttek, hogy az Atya legnagyobb ajándékát, az életet nem fogadták el.

Kedves testvérek, Európa elfelejtette a legelső parancsolatot, amely így hangzik: szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a Földet – emlékeztetett. – Isten hasonlatosságára lettünk tervezve és teremtve. 

A továbbiakban kiemelte, milyen tragikomikus, hogy egy másik vallás, másik nép fiai mutatják be nekünk, miként lehet teljesíteni az ősi parancsolatot.

Szentbeszéde végén a főpásztor visszautalt a szentmisét megelőző előadására: „A miértekre kerestük a választ. A kérdés itt is ugyanaz. Pedig az az édesanya, aki vállalja következő gyermekét, áldott lesz, mert az Isten ajándéka a gyermek, akivel boldogságot akar adni, a szülők életének pedig értelmet.”

Majnek Antal, szavait mintegy megerősítve, a szentmise folytatásában megkeresztelte az elé hozott újszülöttet.

Fotó: Merényi Zita

Ditzendy Attila/Magyar Kurír