A szertartáson részt vettek a felsődabasi hívek és Papp József hozzátartozói. Az avatandót Szalka Mihály plébános mutatta be a jelenlévőknek, majd Windberg Csaba diakónus oltárhoz szólította a jelöltet.
Beer Miklós szentbeszéde elején a felnőttek megkeresztelkedéséről elmélkedett. Emlékeztetett: a régi hagyomány szerint nagyböjt ötödik vasárnapján mutatták be a felnőtt keresztelendőket. Az akolitusok fehér ruhájának szimbolikus jelentése összekapcsolódik a megkeresztelkedők fehér ruhájának jelentésével. A keresztény hagyományban az öröm és a vidámság hordozója a fehér, az Istenhez tartozás és a feltámadás színe. A régi időkben a felnőtt megkereszteltek, a fehér ruhát egy hétig hordták húsvétkor, ez volt a jele a felnőtt keresztényi szolgálatnak.
„A húsvéti készületben mindnyájan próbáljuk meg tudatosítani magunkban, milyen feladatot kaptunk a keresztséggel, és milyen szolgálatot kell vállalnunk az Egyházért, embertársainkért. Jézus meghívása a szolgálatra nemcsak a papságnak, hanem minden megkeresztelt embernek szól. Mondjunk igent arra, ha meghív minket a Jóisten, és vállaljunk felelősséget. Ma is ezt a meghívást ünnepeljük, az akolitusi szolgálat vállalása is egy igent mondáson, egy elköteleződésen, egy felelősségvállaláson alapszik” – emelte ki a főpásztor, majd az eucharisztikus kongresszus kapcsán emlékeztette a híveket az Eucharisztia-szolgálat fontosságára, annak lényegére.
Beer Miklós Szent Józsefen, az avatandó védőszentjén keresztül világított rá arra az isteni bizalomra, amellyel Isten az emberekhez fordul: „Gondoljunk arra, mikor Betlehemben József a kezébe vette a Kisjézust: micsoda bizalom volt az, hogy az Isten maga adta a kezébe önmagát nekünk, embereknek áldozatul. Emlékezzünk erre a bizalomra mindig, amikor áldoztatunk és áldozunk, a kezünkbe fogjuk és magunkba fogadjuk az Eucharisztiában Jézus testét.”
A homíliát az avatás szertartása követte, melynek során az új akolitus égő gyertyát is kapott, ezzel jelképezve azt a szolgálatot, hogy vigye Krisztust, a világosság forrását a sebzett teremtett világba. „Add, hogy szent oltárod körül szíves örömest szolgáljon, hűségesen ossza szét testvéreink között az élet kenyerét, szünet nélkül növekedjen a hitben és szeretetben Egyházad épülésére!” – szólt a szertartás egyik könyörgése.
A szentmise végén már Papp József is megáldoztatta a híveket. A felsődabasi egyházközség egy Szűzanyát ábrázoló képpel ajándékozta meg az akolitust.
Az akolitus görög eredetű szó, követőt jelent; a II. vatikáni zsinat utáni reformoknak megfelelően az egyházi rendnek, leginkább az egyházi szolgálatnak szentelményi jellegű fokozata. Az akolitusnak avatás alapján elsődleges feladata a szentmiséken való áldoztatás, valamint a szent edények megtisztítása; továbbá ő viszi az Oltáriszentséget betegek és öregek részére kórházakba, idősek otthonába vagy akár magánházakba. Az akolitus feladata az asszisztenciában a gyertya hordozása is, ezért nevezik gyertyavivőnek is. Egyszerű fehér ruházata tükrözi a szolgálat egyszerűségét, lehetőség szerint a liturgikus időszaknak megfelelő színű cingulust (öv, erősebb zsinór, amely a miseing – alba – összekötésére szolgál) is viselhet.
Forrás: Váci Egyházmegye
Fotó: Bennárik Tamás
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria