Az albán egyház mintaértékű újjáéledése

Szeptember 21-én Ferenc pápa egy olyan országba indul, melyet a kommunista hatalom 1967-ben a világon elsőként ateista államává nyilvánított. 1990-ig minden vallási tevékenységet tiltottak, üldöztek, börtönnel, kényszermunkával, sőt halállal büntettek. 14 évvel a fordulat után a felekezetek felépíthették saját struktúráikat.

A kommunista rezsim összeomlásakor, a vallásellenes törvény megszüntetésekor Albániában gyakorlatilag nem volt vallási élet: a templomokat, kolostorokat, mecseteket lerombolták, stadionokká, raktárakká, színháztermekké alakították. A rezsim a papok, szerzetesek, imámok többségét kivégezte, másokat megkínozva börtönbe, munkatáborba vetett. Aki nyilvános helyen keresztet vetett és rajtakapták, börtönbe került – emlékezik vissza az üldöztetés időszakára Gazmend Tinaj ferences elöljáró.

A vallásellenes törvény betartását szigorúan ellenőrizték. Sokan váltak szándékosan vagy naivitásból besúgóvá, és folyamatosan jelentést tettek, imádkoznak-e az emberek családi életükben. A tanárok szabályosan vallatták a gyerekeket, élnek-e vallásgyakorlati formák otthonukban. Mindez ahhoz vezetett, hogy az emberek tudatából szinte kitörölték a hitet – mondta Tirana érseke, Rrok Mirdita.

Az üldöztetés legsúlyosabban a katolikus egyházat érintette. A jól kiépített iskola- és egészségügyi hálózat, az akkori elit képzésében betöltött domináns szerep az állam szemében az egyházat elsőszámú ellenséggé tette. Mindössze harminc pap élte túl az üldöztetést, a többséget kivégezték, illetve munkatáborban veszítette életét. A ferences rend sorsa jól példázza az albániai helyzetet: a rend mindkét kolostorát Shkodra városában sportcsarnokká alakították, és a közösség 70 tagja közül 55 odaveszett.

Az 1990-es politikai fordulat „a vallási élet fordulata” is volt: Shkodrában 50.000 hívő ünnepelte szentmisében a kommunista rezsim megszünését, és lassan megkezdődött az egyházi élet újjáépítése. 1993-ban, amikor II. János Pál pápa albániai látogatása keretében felszentelte az első négy püspököt, majd fokozatosan helyreállt az Egyház alapstruktúrája. Ezt követően a Szentszék megnyitotta Shkodrában, az ország gazdasági és kulturális központjában az első szemináriumot, ennek működtetésére a jezsuitákat kérte fel.

2000-ben szentelték fel az első albán papokat. Ma egyházuk 200 papot számlál, közülük 34 az albán. Öt egyházmegyében és a déli apostoli kormányzóságban 450.000 hívő lelkipásztori szolgálatát látják el. A többségében Olaszországból érkező vendégpapok jelentős száma ellenére érezhető a paphiány, a hívők száma ugyanis folyamatosan emelkedik. Legutóbb húsvétkor 104, muszlim közegben élő felnőtt kérte a keresztséget. A szegény falvakból a városba áramlás tovább növeli a hívők számát.

Az egyházi élet újjászervezésében központi szerepet játszott a világegyház: kisebb és nagyobb vallási közösségek a föld minden részéről kivették részüket a munkából – mondta el Ramiro Moliner Ingles apostoli nuncius. Az újjáépítés költségeinek oroszlánrészét az európai országok biztosították, kiemelekedő segítséget nyújtott a Karitász, de a püspöki konferenciák és magánszemélyek is jelentős adományokkal támogatták Albániát. Az egyház számára ma is a legfontosabb anyagi forrást az adományok jelentenek.


Albániában példaértékű a vallásközi párbeszéd. A három milliós lakosság 20%-a vallja magát ortodoxnak, 15% katolikus, 1% protestáns. A muszlimok részaránya szintén 20%. A vallási hovatartozást legutóbb a 2011-es népszámláláskor mérték, ezek az adatok jelentősen eltérnek a vallási közösségek szerinti felméréstől. A hivatalos összesítés szerint 10% katolikus, 6% ortodox, 1% evangélikus, 60% muszlim él Albániában. A nuncius szerint az eltérést a népszámlálás egyenetlensége okozza. Egyrészt nem érték el a teljes lakosságot, másrészt sokan nem nyilatkoztak vallási hovatartozásukról. A vallásosság ma is kényes kérdés, az emberek nem felejetették még el a kommunista időszak szorongatottságát.

A vallási közösségek együttlélése is példaértékű Albániában. Viszonyuk nem korlátozódik egymás puszta megtűrésére, megtalálják mind helyi, mind vezetői szinten az együttműködés lehetőségét. Így péládul közös nyilatkozatot adtak ki, melyben elítélik az iszlámista terror rémtetteit, és együttesen imádkoztak az iraki keresztényekért. Rendszeresen látogatják egymás ünnepeit, jó kapcsolatot ápolnak a mindennapokban. Egy állam által létrehozott bizottságban is közösen tanácskoznak az ortodox és katolikus egyház, valamint a szabadegyházak és a muszlimok képviselői.

A kommunista uralom azzal, hogy megsemmisítette az egyházi élet infrastruktúráját, ellehetetlenítette a vallás gyakorlását, ezzel csapást mért a hitre és keresztény értékek tiszteletét is aláásta. Ezért az egyház legfontosabb feladata a keresztény értékek mentén felépített életvitel közvetítése – fogalmazta meg Ramiro Moliner Ingles. Egymás kölcsönös elfogadása és az emberi jogok tisztelete a társadalmi élet domináns része kell hogy legyen.  Nem kötelező a hitoktatás, ez a plébániák feladata., ahol úgynevezett „katekizmusiskolák” működnek.

Az egyház nagy reménysége a fiatalság, akik ellentétben az európai gyakrolattal, sokkal szorosabban kapcsolódnak a plébániákhoz – ezt Tirana érseke, Rrok Kola Mirdita mondta. Gyerekeik révén a szülők generációja felé is út nyílik az egyház számára. A kommunista idők vallásellenes propagandája leginkább a most 60 év felletti lakosságot távolította el az egyháztól, bennük erős a közömbösség, az elutasítás.

Az egyház számára fontos a világiak aktivitása. Közel húsz világi mozgalom létezik az országban, ezek aktivitása fontos hajtóerő. Az önkéntesmunkára még mindig negatív érzülettel tekintenek, nagyon erősen él még az „önkéntességre való kényszerítés” a kommunista időkből. A hívők viszonya az önkéntességhez fokozatosan javul, ezt mutatja az is, milyen lendülettel vettek részt az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa tiranai ülése előkészítő munkálataiban. A pápalátogatás során is fontos szerepet kapnak a világiak.

Rrok Mirdita érsek szerint a katolikus egyház a kommunista időszak során az egyik legfontosabb ellenzéki erő volt.  A montenegrói születésű Mirditát II. János Pál pápa nevezte ki 1993-ban. 1965-ben szentelték pappá, hosszú éveken át az albán katolikus közösség lelkipásztori szolgálatát látta el New York-i Bronxban.

A jövő feladatai között Tirana érseke az egyház médiában való jelenlétének erősítését említette, mert a katolikus jelenlét itt minimális. Szeretnének nagyobb aktivitást az oktatásban és az egészségügyben, elsősorban az egyházi iskolák létrehozását helyezik a feladataik között az első helyre. Jelenleg ugyanis jóval nagyobb az igény az egyházi oktatásra, mint amit ki tudnak elégíteni.

Magyar Kurír
(té)