Amoris laetitia – I. rész

Ferenc pápa kezdeményezésére a 2015-ös családszinódus folyamattá vált: az egész világegyházra kiterjedő „állapotfelmérés”, a 2014-es rendkívüli, majd a tavalyi rendes püspöki szinódus hatalmas fába vágta a fejszéjét. A cél az volt, hogy – az új evangelizáció kontextusában – újra felmutassuk a híveknek és az egész világnak a család evangéliumát. Lehet, hogy a média és a közvélemény végig másra figyelt, azonban a Rómába a helyi egyházaktól beérkezett állásfoglalások, az ülésteremben elhangzott felszólalások mindannyiszor megerősítették: nem átírni kell az Istentől kapott örömhírt, annak belső igazságát, hanem folyton megújuló módon azt kell keresni, hogy ez a jó üzenet hogyan érkezett el napjaink emberéhez, életének megannyi kulturális, társadalmi, természeti és emberi meghatározottsága közepette.

Mindkét szinódus záróüzenete ezért a tanítás evangéliumiságát, örömhír-jellegét igyekezett hangsúlyozni. Amikor 2015 őszén a „közös úton levés” (amire a szün-hodosz, azaz ’együttesen megtett út’ kifejezés utal) egy nagyon fontos szakasza lezárult, maradtak még nyitott kérdések. A kijelölt módszertannak megfelelően sor került a körbetekintésre, a házasság és család helyzetének elemzésére, a nehézségek és kihívások számbavételére (1. fázis), az isteni üzenet megerősítésére és a felmerült problémák, kérdések evangélium fényébe való helyezésére (2. fázis), s megkezdődött – de messze nem ért véget – a lelkipásztori szolgálat távlatainak keresése (3. fázis).

Mihez kezdünk a kinccsel, az ajándékkal, amelyet kezünkbe helyezett az Isten? Tudjuk, hogy az nem a miénk, azt vinnünk, hirdetnünk, hitelesen evangelizálnunk kell. Hogyan tegyük ezt meg? Merre induljunk? Milyen hangon szólaljunk meg?

A dokumentum keltezése szimbolikus: a pápa Szent József, a Szent Család őre főünnepén írta alá a buzdítást, pontosan három évvel azután, hogy első nyilvános szentmiséjét bemutatta a Szent Péter téren. Ha visszaemlékezünk, akkor ezt mondta Péter utóda: „József »őr«, mert tud Istenre hallgatni, engedi, hogy az ő akarata vezesse, éppen ezért érzékenyebb a rábízottak iránt, reálisan tudja értelmezni a történéseket, figyel a környezetére, és nagyon bölcs döntéseket tud hozni.” Ez mintegy foglalata az egész buzdításnak, célmegjelölés, de egyszersmind karakter-meghatározás. A valóságra és az Isten akaratára való kettős figyelem és érzékenység jelöli ki az utat, amelyen járnunk kell.

A cím szintén beszédes. Egyrészt megerősíti a szinódusok kívánalmát: evangéliumi, örömhírszerű módon kell beszélni a házasságról és a családról. Ugyanakkor van a szókapcsolatnak egy mélyebb, rejtett üzenete is. A család témáját a hit évének megnyitásakor (2012) tartott előző rendes püspöki szinódus után jelölték ki, amelynek témája az új evangelizáció volt. Az erre a tematikus évre kiadott apostoli levelébenXVI. Benedek pápa ezt írta: „A szeretet öröme [amoris laetitia], a szenvedés és fájdalom drámájára adott válasz, a kapott bántásokkal szembeni megbocsátás hatalma és az élet győzelme a halál üressége felett: mindez az Ő megtestesülésének misztériumában találja meg beteljesülését; emberré válásában, abban, hogy osztozik emberi gyöngeségünkben, hogy átalakítsa azt föltámadásának erejével” (Porta fidei, 13.). XVI. Benedek világosan megfogalmazta: az emberré lett Ige Isten örömhíre a világ számára. Az Ő végsőkig elmenő szeretetéből fakad az igazi öröm, amelyet mindenkihez el kell vinnünk. A házasság és a család ennek a küldetésnek elsődleges, kiemelt útja, sőt: az evangelizáció kivételes és nélkülözhetetlen alanya.

A dokumentum ismertetését holnap folytatjuk.

Fotó: News.va

Török Csaba/Magyar Kurír