Az aleppói püspök azt reméli, nyugodt, szabad légkörben ünneplik idén a karácsonyt Szíriában

Ahmed al-Sharaa jelenleg az Aszadot követő korszak vezetője Szíriában, aki az elmúlt hónapokban egyre nagyobb támogatást kapott a nemzetközi közösségtől és az Öböl menti államoktól. Sikerült elérnie, hogy Donald Trump, aki november 10-én a Fehér Házban is fogadta, fokozatosan enyhítse a nemzetközi szankciókat Több mint ötven év diktatúra és 13 év polgárháború után a gazdasági helyzet rendkívül súlyos, a GDP 70 százalékkal csökkent, az ország teljes infrastruktúráját újjá kell építeni. Szíriaiak milliói élnek menekültként külföldön, arra várva, hogy a biztonság erősödésével visszatérhessenek. A keresztények, az alaviták és a drúzok, a jazidik, az iszmáiliták és a tizenkettes síiták – az országban jelen lévő kisebbségek – várnak és remélik, hogy al-Sharaa betartja azt az ígéretét, amelyet közvetlenül hivatalba lépése után tett: „minden vallást tiszteletben tartanak és minden kisebbséget megvédenek”.

Szíria jövőjének fontos mérföldköve lesz januárban az új parlament megalakulása. December 8-a nemzeti ünneppé vált, a felszabadulás ünnepe lett. Ebben a légkörben készülnek a keresztények megélni a karácsonyt. Erről beszélgettek Hanna Dzsalluf püspökkel, Aleppó apostoli vikáriusával és a Szentföldi Kusztódia szerzetesével.

– Püspök úr, egy év telt el Bassár el-Aszad rezsimjének bukása óta. Milyen ország ma Szíria?

– A mai Szíria olyan ország, amely óriási nehézségekkel küzd, de már kezd látszani a nyitás. Az emberek kezdik szabadabbnak és nagyobb biztonságban érezni magukat. A korábbi rezsim alatt szokás volt mondani, hogy „a falnak is füle van”, így hát senki sem beszélt. Ma már nincsenek ilyen fülek. Úgy értem, most megvan a vallásszabadság, szólásszabadság. Azt látjuk, hogy az országban a helyzet fokozatosan javul, bár még lassan.

Újra látni aszfaltozott utakat, újjáépülő házakat és raktárakat, és több mint másfél millió menekült tért vissza Szíriába. De az előttünk tornyosuló gazdasági nehézségek még mindig óriásiak.

Szíriát évekig pusztította a rezsim és a polgárháború. Bízunk a nemzetközi közösség segítségében és a szankciók enyhítésében.

– És a belső biztonság tekintetében most milyen a helyzet? Emlékszünk a szemben álló felek márciusi összecsapásaira, amelyekben több százan haltak meg Tartúszban és Latakiában, az alaviták által lakott kormányzóságokban, annak a kisebbségi csoportnak a tagjai, amelyből az el-Aszad család származik. És a tavaly június 22-i öngyilkos merényletre a damaszkuszi Dweil’a keresztény negyedben lévő Szent Illés ortodox templomnál, amelyben legalább harmincan meghaltak és ötvennégyen megsebesültek…

– Igaz. Ez magyarázza a keresztények óvatos hozzáállását a jelenlegi változásokhoz. Ahogy a lakosság többi része, mi sem szoktunk még hozzá ehhez a radikális változáshoz, amely a hosszú éveken át tartó rezsim és polgárháború után következett be.

Be kell illeszkednünk ebbe az új korszakba, hogy mi, keresztények is hozzájárulhassunk Szíria újjáépítéséhez.

Ki kell mondani, hogy a szabadság nem jelent zűrzavart. Sok év háború, gyász és még nyitott sebek után a bosszú még mindig súlyosan érezteti hatását Szíria egyes területein. De bízom benne, hogy a dolgok jobbra fordulnak.

– Amikor az ISIS által megszállt Knajehban volt plébános, nem járhatott szerzetesi ruhában, nem harangozhatott, és arra kényszerült, hogy eltávolítsa a kereszteket a templom tetejéről. Még mindig így van, vagy változott valami?

– Időközben visszahelyezték a Szűzanya szobrát az udvarba, és újra felállították a kereszteket a templom külső terén. Újra megtartjuk eseményeinket a templomon kívül, ami korábban tilos volt. A kormány úgy döntött, hogy garantálja a biztonságot a templomok előtt, hogy megakadályozza a rossz szándékú emberek általi merényleteket és támadásokat.

– Néhány nap múlva karácsony. Hogyan ünneplik a szíriai keresztények?

– Ahogy az imént mondtam, idén nagyobb nyugalomban és szabadságban ünnepeljük a karácsonyt. December 8-án visszatértem az Orontész menti keresztény falvakba: Knajeh, Jakubieh és Gidaideh településekre Idlib tartományba, a török határ közelébe, Nyugat-Szíriába. Knajehben hosszú ideig voltam plébános, és abban az időszakban alkalmam volt szembenézni a különféle dzsihadista milíciákkal, az Aszad ellen lázadókkal, sikerült párbeszédet folytatnom a vezetőikkel, akik a területet ellenőrizték. Akkor ismertem meg Ahmed al-Sharaat is, aki akkor Abu Mohammed al-Jolani néven volt ismert. Tegnap a Szűzanyát ünnepeltük sok hívővel együtt, akik idén visszatértek otthonaikba és földjeikre. Jártunk Jakubiehben is. Szeretem felidézni, hogy tavaly novemberben Gassanieh faluban megünnepeltük, hogy híveink visszatértek saját otthonaikba és visszakapták földjeiket. Részt vettek az ünnepen a környék más egyházainak és keresztény felekezeteinek képviselői is. Himnuszok, énekek hangzottak fel, voltak körmenetek, imádságok. Nagyon szép volt az egész. Itt ebben

a szíriai térségben is látjuk a keresztény újjászületés jeleit. 

Knajehben voltam, az iskolámba csak 19 gyerek járt, most körülbelül 75, és szinte mind keresztény. Ez annak a jele, hogy népünk elkezd visszatérni, a gyermekeikkel.

– Tehát ez a remény karácsonya lesz?

– Természetesen, de egyben feladat is, hogy újjászülessen a hazánk. A keresztények mindig is fontos alkotóelemei voltak Szíriának, és ezért kötelességük részt venni az újjáépítésben. Szíriát a szíreknek kell újjáépíteniük. Aleppóban fogom ünnepelni a karácsonyt: lesz ünnepi szentmise, majd a hívek, a polgári és katonai vezetők fogadása, hagyományos módon átadjuk egymásnak jókívánságainkat, és gondolunk a közösségeink legkisebbjeire is. Nemrég tértem vissza XIV. Leó pápa libanoni látogatásáról. A legnagyobb ajándék, amit híveinknek adhatunk, az ő békére szólító szavai az egész Közel-Kelet számára.

A libanoni látogatás reményt és erőt ad minden kereszténynek Szíriában és a Közel-Keleten.

Forrás: AgenSIR

Fotó: Vatican News

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír