Súlyos gazdasági hatása van Afrikában az Ebola-járványnak

Megszentelt élet – 2014. szeptember 7., vasárnap | 14:57

Jorge Crisafulli szalézi atya, a Nyugat-afrikai Szalézi Tartomány tartományfőnöke részletes jelentést küldött az Ebola-fertőzés helyzetéről a tartományt alkotó országokban (Ghána, Nigéria, Libéria, Sierra Leone). A Szaléziak.hu közölte a levelét.

A statisztikák azt mutatják, hogy a helyzet Libériában (1386 esetben és 754 haláleset), valamint Sierra Leonéban (1050 esetben és 392 haláleset) gyorsan romlik. Nigériában úgy tűnik, hogy a járvány ellenőrzés alatt áll (16 eset, 12 megerősített és 5 haláleset). Ghána az egyetlen ország a tartományban, amely hivatalosan „ebolamentes”.

A WHO közlései szerint akár 20 ezer ember fertőzve lehet a vírussal. Aggodalomra ad okot, hogy a járvány kirobbanásakor ott dolgozó egészségügyi dolgozók közül 240-en már megkapták a betegséget, és közülük több mint 120-an meg is haltak.

A számok alábecsülik a helyzetet, és nem adnak reális képet: a valós számok biztosan nagyobbak. Sokan nem jelentik a haláleseteket és otthon tartják a halottakat, hogy maguk temessék el őket, ami bizonyítottan rendkívül veszélyes. A halálos áldozatok száma folyamatosan növekedik, mert sokan meghalnak kezelés hiányában más betegségekben, amelyek nem kapcsolódnak a járványhoz.

Az Ebola-járvány nemcsak egy egészségügyi kihívás, de mély és súlyos gazdasági, politikai és társadalmi következményei vannak. Számos üzlet és a piacok zárva tartanak. A termékek ára megnőtt, különösen az alapvető élelmiszereké és fertőtlenítőszereké, amelyeknek szűkében vannak. Az országhatárok zárva vannak, a légitársaságok leállították a közlekedést az érintett országokkal. A nagy cégek bezárták kirendeltségeiket és visszavonták a személyzetet. A bűnözés növekszik, egyre nehezebb fenntartani a rendet és a fegyelmet.

Számos kórház és klinika bezárt, mivel az orvosok és a nővérek vonakodnak felvenni a munkát, mert félnek a fertőzéstől. Az emberek nem jelentik az új eseteket a társadalmi megbélyegzés miatt. Az elszigeteltség érzése növekszik.

A szaléziak minden országban ott maradtak, közel a néphez. Tartományi és nemzeti munkacsoportok jöttek létre, hogy koordinálják a katasztrófa-elhárítási erőfeszítéseket. Ezek a beavatkozások az oktatásra, a megelőzésre összpontosítanak és a konkrét intézkedésekre a következők szerint:

• Ghána: A fő hangsúly a megelőzésen van. Együttműködve az Egészségügyi Minisztériummal a Don Bosco Ifjúsági Hálózat (DBYN) és a helyi civil szervezetek országos megelőzési kampányt szerveznek, videók és hangfelvételek segítségével oktatják az embereket, matricákat, táblákat, szöveges üzeneteket stb. is felhasználva erre a célra.

• Nigéria: A szaléziak arra összpontosítanak, hogy figyelemfelkeltő oktatási programokat vezessenek Lagosban, hogy megakadályozzák a betegség terjedését.

• Libéria: A helyzet nagyon komolyra fordult. Korlátozva van a gyülekezés és az emberek mozgásának akadályozása megkönnyíti az erőfeszítéseket. Az embereknek szükségük van élelmiszerre és egészségügyi anyagokra. A szaléziak egy programot szerveztek, amely során több mint 500 családot elláttak élelmiszerrel és egészségügyi anyagokkal (klór, fertőtlenítők, védőfelszerelés, stb.).

• Sierra Leone: A helyzet tovább romlik. A kormány arra kérte a szaléziakat, hogy viseljék gondját az egyre több árvának. A gyerekvédelmi központban előkészületeket tettek, hogy átmenetileg befogadjanak 120 gyermeket, akiket érint az Ebola-járvány. A szaléziak végzik a regisztrálást, konzultálva az UNICEF és az Egészségügyi Minisztérium embereivel. Az Orvosok Határok Nélkül szervezet a gyerekek szűrésénél segít. A központban többek között nem-formális oktatást, tanácsadást, rehabilitációs zene-, sport-, és játékterápiát vezetnek. A program fő célja, hogy azonnali támogatást kínáljanak fel és egyesítsék a gyerekeket a családjaikkal. A Szalézi Család tagjai is napról napra részt vállalnak a központ irányításában.

Jorge atya ezzel zárta jelentését: „Nagyon hálásak vagyunk mindazoknak, akik kimutatták, hogy aggódnak értünk és az emberekért ezekben a nehéz időkben, különösen a mi missziós irodánk, egyes tartományok és szaléziak, egyéni barátok és jótevők, akik felajánlották támogatásukat és konkrét segítséget nyújtottak.”

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria