Az Egyház lényege, hogy só és világosság legyen – A Szombathelyi Egyházmegye családtáborában jártunk

Idén hatodik alkalommal rendezi meg a Szombathelyi Egyházmegye családpasztorációs bizottsága az egyházmegye családjai számára a táborát. Busáné Markovits Eszter, az egyik szervező elmondta, négy éve volt utoljára ilyen jellegű táboruk, amire általában háromévente kerül sor, tavaly pedig a NEK-re készültek. Sokan vannak a visszajárók, de számtalan olyan család is eljött, akik még nem vettek részt a családtáborban.

A kisebb gyerekekkel a szülőknek szánt programok alatt – mint amilyen az előadás, kerekasztal-beszélgetés, fórum, kiscsoportos beszélgetések – fiatalok és az egyházmegye kispapjai foglalkoznak. A programok lehetőséget nyújtanak a családok közötti ismerkedésre és természetesen a kikapcsolódásra is, például táncház vagy kocsmakvíz formájában. A lelki elmélyülésre a közös, akár éjszakai szentségimádások és a mindennapos szentmisék adnak alkalmat. A házastársaknak külön időt szántak az egymással való beszélgetésre, a fiatalok pedig korosztályuknak megfelelő programokon vesznek részt.

Az ötnapos esemény szerdai napján Korzenszky Richárd OSB tanított a közösségről, csütörtökre Székely János püspököt, péntekre pedig a Kunszabó házaspárt, Pannit és Zolit hívták, hogy a részvételről, illetve a misszióról tartsanak előadást a szülőknek. Az egyházmegye új segédpüspöke, Fekete Szabolcs Benedek is jelen volt házigazdaként az általa ajánlott helyszínen.

Novákfalva Velem szélén található. Az üdülőfaluban 56, ősmagyarokról elnevezett, szinte mesebeli kisház fogadja a pihenni vágyó családokat gyönyörű környezetben, melyben számtalan lehetőség adódik a sportolásra. A Csűr vendéglő sajátos hangulatával kitűnő és igényes helyszíne az étkezéseknek. Az üdülőfalu nemcsak a magyar történelemnek, hanem kultúrájának is emléket állít híres embereinket ábrázoló mellszobraival. A sportpályán egészen különleges játszótér várja a kicsiket, ahol még „ládavasútazni” is lehet mindenki nagy örömére.

Csütörtökön érkeztünk a családtáborba. A szülők éppen Székely János előadására gyülekeztek a tágas konferenciateremben, ahonnan a vidáman métázó gyerekekre is rá lehetett látni. Ha néha el is eredt az eső, a lendületük nem hagyott alább, legfeljebb fedett helyre vonultak át, hogy másféle játékokba fektessék az energiájukat, amit az együttlét öröme adott.

„A részvétel szó értelme: magamra veszem mások terhét, keresztjét, egy vagyok velük” – magyarázta Székely János, majd két történetet mondott el ezzel kapcsolatosan. Az első tanulsága az volt, mindenki része az Egyháznak, a nagyok és a kicsik is, és a kicsik néha fontosabbak. A másik azt bizonyította, ha a közösségeinkben nincs helye a szegénynek, a nehéz embernek, a hajléktalannak, a cigánynak, az idősnek, akkor hamar Jézusnak sem lesz, hiszen mindnyájan egy test tagjai vagyunk, amelyek egymással összefüggnek.

Tanításában arról is beszélt, hogy az ókori szóhasználatban a szentségre a szimbólum szót használták, aminek a jelentése ’összetett, összeilleszteni, összetenni’ volt. A szimbólumok a látható jelből és a láthatatlanból állnak, mint ahogyan a szentség is. Az Egyház is ilyen értelemben szentség: látható közösség, amelyben Jézus lelke lakik.

Az Egyház Krisztussal, de egymással való egység is; ha Istennel egyek vagyunk, akkor tudunk egymással is egyek lenni.

A misszió az Isten túlcsorduló szeretete. Az Atya küldi a Fiút, aztán a Szentlelket. „Ahogy az Isten kiárad természetéből fakadóan, úgy az Egyháznak is természetes, hogy áradjon, az evangéliumot sugározza. Ha az Egyházunk nem ilyen, akkor a lényegét, a természetét elveszítette. A házasságban, mely ősképe a Szentháromságnak és az Egyháznak, ugyanígy van: árad a szeretet férj és feleség között, eggyé lesznek, ez természetes módon túlcsordul, termékeny lesz, életet adó.” Az Egyház lényege, hogy só és világosság legyen – figyelmeztetett a megyéspüspök apostoli küldetésünkre.

A szinódus három alappillére tehát: a közösség, az egység az Atyával és egymással, valamint a misszió. Ferenc pápa szeretné, hogy a szinóduson mindenki vegyen részt, máskülönben a közösség és a misszió lényege veszik el, ideológiává, hiteltelenné válik – hangsúlyozta. – Minden keresztény küldetést kap a keresztségben Krisztustól. Isten egész népe – egységben a püspökökkel és a pápával – soha nem tévedhet, mert a hitérzékét a Szentlélek vezeti. Mindnyájan részesei vagyunk Isten titkának, és a részvétel elsősorban ezt jelenti, nem valamilyen mozgalmat.

A Szentatya a szinódusról írt dokumentumát magyarázva kiemelte, indulnunk kell a periférián lévők felé, mint ahogy Jézus küldetése is szólt a kafarnaumi századoshoz vagy a szamáriai asszonyhoz. Brazíliában, Ferenc pápa környezetében a jezsuita plébánián szombaton a papok és kispapok meglátogatták az embereket. Vasárnap ezért is volt zsúfolásig tele a templom, hiszen mindenki fontosnak érezte magát.

A család témájára is kitért a püspök. Arra buzdított, vizsgáljuk meg, hogyan lehetnénk szinodális, azaz egymást és a Bibliát meghallgató család. Hangsúlyozta,

a házas beszélgetés lényege nem az, hogy kinek van igaza, hanem hogy mindenki mondja el, mit érez, mi fáj, minek örül. Amit az ember érez, azon nincs mit vitázni. Lassan olyan közösséget épít ez az egymást egyre jobban átérző dialógus, amelyben eggyé válik férj és feleség.

Érdemes elgondolkodni azon is, hogy a gyerekekkel, sőt a nagyszülőkkel hogyan tudnánk megélni ezt a szinodalitást – buzdított.

A részvétel azt is jelenti, hogy – mivel egy test vagyunk – részt vállalunk mások szenvedéséből is. A történet szerint Gerhard karmester baleset miatt tolószékbe került, és bezárkózott. Egy idősebb kórustag kérésére sem látta be, mennyire nagy szükség van rá, és tolószékben is vezethetné a kórust. A búcsú alkalmával Gerhard senkit nem talált a próbateremben. Egyszer csak kinyíltak az ajtók, a kórustagok begurultak mind, tolószékben. Gerhard azonban arra kérte őket, álljanak fel, hiszen nincs olyan kórus, ami ülve próbál, „főleg az nem, amit én vezénylek”.

Előadását kiscsoportos beszélgetések követték, melyek után a csoportok megosztottak egy-két gondolatot a nagy közösséggel. Székely János és Fekete Szabolcs Benedek az írásban és szóban feltett kérdésekre is válaszoltak, ami érintette a szinodális folyamat végcélját, a katolikus iskolákban folyó nevelést, a papok melletti kiállást és a velük való kapcsolat elmélyítésének lehetőségeit, a kisgyerekekkel való miselátogatás kérdését.

Délután Székely János találkozott mintegy harminc-negyven fiatallal. Buzdította őket a hit továbbadására, megélésére, megvallására. Az elmélkedés után minden fiatal beszélt arról, mi az, ami közelíti őket a hithez, illetve eltávolítja őket tőle, valamint milyen élményeik vannak hitük megvallásáról.

A családok eközben, bármennyire is esett az eső, nekivágtak a hegyen épült Szent Vid-kápolnának az erdőn keresztül, ahova a fiatalok is követték őket, többek között a sárváriak tizenöten Majlát Tihamér, fél éve szentelt pap vezetésével.

A festői környezetben álló Szent Vid-kápolnában a szentmise főcelebránsa Marton Zsolt volt; Fekete Szabolcs Benedek, Majlát Tihamér és Gyöngyös Balázs nagykutasi plébános koncelebráltak az egyházmegye kispapjaival és rengeteg kisebb-nagyobb gyermekkel körülvéve.

Marton Zsolt a szentmise elején elmondta, családreferens püspökként a szívében hordozza az egyházmegyék családjait. A szün odosz azt jelenti: 'egy úton együtt'. A II. Vatikáni Zsinat szerint az Egyház Isten vándorló népe, tehát együtt egy közös zarándoklaton vagyunk az örökkévalóság felé.

Homíliájában az Ozeás prófétától vett aznapi olvasmányt magyarázta először, ami a családokhoz különösen szólt: Istenről mint édesanyáról beszélt, az ószövetségi zsidóságról pedig gyermekként, akit felnevelt, ruházott, dajkált; de a szakasz végén megjelent a védelem férfias tulajdonsága is.

Isten így viszonyul hozzánk: dajkál és óv.

Szereti a nőt és a férfit, az asszonyt és a férjet, a családanyát és a családapát.

Az evangéliumban Jézus elküldi a 72 tanítványát. Az apostolok körüli tanítványok olyanok, mint a papok, püspökök, egyéb szolgálattevők melletti Krisztus-hívők. Mindenkinek van küldetése az Egyházban a világ felé. A gyógyító-befogadó szeretet a családok hivatása is – biztatott.

A családok világtalálkozóján a nyitóalkalom köszöntőbeszédében a Szentatya elmondta: „Legyetek irgalmas szamaritánusok!” – idézte Marton Zsolt a friss római élményét. – Sokat jelent, ha a családtagok meg tudják hallgatni egymást, és a kívülről jövőknek is gyógyító, ha nem tökéletes, de szerető családdal találkoznak.

A hivatásotok a béke továbbadása. Megszületik a béke a jó családban, anélkül, hogy erőlködni kéne ezen.”

Jézus radikális dolgot mond: Ne vigyetek magatokkal semmit, csak ami szükséges – folytatta az evangélium magyarázatát. – Szükség van eszközökre, de az ember ne az eszközökben bízzon! Fontos a jó mikrofon, de ha az ember nem tanul meg szépen beszélni, a mikrofon nem javítja ki. A mikrofon csak azt hangosítja ki, amit belemondunk. Ugyanígy, ha hiteles a tanúságtételünk, a szeretetünk, akkor ezt sugározzuk akkor is, ha nincsenek hozzá különleges eszközeink. A legcsodálatosabb technika sem tudja pótolni az evangélium szeretetét, igazságát.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír