„Az egyházaknak joguk van ahhoz, hogy kifejezzék aggodalmukat”

Bölcskei Gusztáv református püspök nyilatkozata a Magyar Nemzetben

– 2006. január 14., szombat | 9:45

A mai Magyar Nemzetben (Vissza a cserépkályhához 4.o.) Bölcskei Gusztáv református püspök, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke nyilatkozik, aki a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) imaévet meghirdető körleveléről elmondta: „A püspöki kar sorait felolvasták a templomokban, de nem a hívek háborodtak fel, hanem kívülről beleszóltak az egyház belső életébe azok, „akik máskor a sekrestyekereszténységet szokták ajánlgatni. Vagyis azt, hogy a lelkészek a templom falain belül maradva fejtsék ki tevékenységüket. A papok most éppen ezt tették. Ezen túlmenően a katolikus püspökök imádságra buzdítottak. Én azt mondom, furcsa dolog rossz néven venni egy egyháztól, hogy hisz a közösségért mondott imádság hatalmában és erejében.” A református püspök leszögezte: Először is az egyházaknak joguk van megnyilatkozni bármely közéleti kérdésben, amelynek erkölcsi vetülete van. Joguk van, hogy kifejezzék aggodalmukat, éppen azokkal a szavakkal, melyeket az aggodalom kifejezéséhez indokoltnak tartanak. Másodszor: én elolvastam a szóban forgó körlevelet, és a dogmatikai különbségektől eltekintve arra jutottam, hogy abban egy nem túl részletes, de talán ezért is minden józanul gondolkodó ember számára elfogadható és belátható helyzetelemzés szerepel.” Bölcskei Gusztáv a kettős mérce ordító esetének nevezi, hogy „miközben az egyházaknak van egy ilyen eszméltető eszközük, mint a körlevél, melyet évente néhány esetben felolvasnak az istentiszteleti alkalmakon, aközben a hatalmi elit az év minden napjának huszonnégy órájában azt mondhatja tömegmédiumaival, amit akar. Csak akkor alkothatunk fogalmat arról, mennyire visszatetsző össztüzet zúdítani a nemzetért aggódó egyházakra, ha ezeket a finoman szólva nem teljesen kiegyensúlyozott erőviszonyokat számba vesszük.” Bölcskei Gusztáv aggódik a magyar nemzeti közösségekért, miközben elkeseríti, ahogy a problémákat „úgymond kezelik. Az esélyegyenlőséget öles betűkkel mindenhová felíró kormány a gazdasági megszorító intézkedéseket ott kezdi el, ahol a magyar társadalom jövője, illetve önbecsülése húzódik. Éppen az új szociális normarendszer az, ami megsarcolja a szegényeket; például a legkisebb nyugdíjjal rendelkezőktől az eddiginél hatezer forinttal több térítési díjat követel. Vagy ami a szegény, illetve a településszerkezeti okokból hátrányos helyzetű fiatalokat illeti: a kormány egyre kevésbé hajlandó támogatni a kollégiumi férőhelyeket.” A református püspök arra is emlékeztet, hogy a három történelmi keresztény egyház 2005. december 10-én közös levelet írt Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek. „Tekintettel az intézményfenntartó egyházakat megalázó költségvetési hercehurcára, személyes találkozóra kértünk lehetőséget. Mind ez idáig választ sem kaptunk.” Az egyházak társadalmi önvédelemben, építésében betöltött szerepét illetően a püspök felhívta a figyelmet arra, hogy az év első napjaiban az egyszerű emberek körében felkapott szó lett a cserépkályha. „Csak annyi kellett ehhez, hogy egy nagyhatalom egy kicsit szorítson a gázcsapon. Nos, az egyház is amolyan cserépkályha. Lehet azt mondani, hogy nem kell nekünk, lehet fricskázni. De aztán egyik napról a másikra kiderül, mekkora társadalmi haszna van. Nemcsak karitatív, szociális, oktatási és egyéb téren, hanem pusztán azzal, hogy istentiszteleteket tart, az evangéliumot, közösségformáló üzeneteket hirdetve.” MN/MK