Az Eucharisztia ünneplése 155/2.

Amennyiben úrnapját csütörtökön ünnepeljük, úgy a kiegészítő zsoltárokat énekeljük, akár a délelőtti, akár a délben mondott, akár a délutáni imaóra során. A délelőtti imaóra első zsoltára a 120. (119). Ezzel veszi kezdetét a zarándok-/felmeneteli énekek sorozata (Zsolt 120–134), amelyet a fogság utáni idők zarándokló közösségei imádkoztak, miközben a jeruzsálemi templom lépcsőin egyre közelebb emelkedtek a szentélyhez. A körülbelül a Kr. e. 7. században fogalmazott imádságok stílusukat tekintve igyekeznek a régmúlt imáit utánozni.

Zsoltárunkban az imádkozónak a rágalmazókkal szemben fogalmazott imája sejteti, hogy személyiségét igaz volta jellemzi és a békevágy. Könyörgésében, az önvádban és a panaszban egyrészt találkozunk a hálaadó lelkület tanúságával, másrészt az egzisztenciális fájdalommal: idegen vagyok idegen népek között – ez a honvágy és a számkivetettség kifejezése. Panaszában jelképesen két népet is említ, amelyek tagjai között él, tengődik, szenved. Mesek népe a Kaukázusban élő Jáfet-ivadékok (vö. Ter 20,2; 1Krón 1,5), Kedár az izmaeliták egyik csoportja Szíriában (vö. Ter 25,13; Én 1,5). Mindkettő ellenséges Izrael népével, ők a béke ellenségei. Nyelvük rágalmai mély sebet ütöttek a zsoltároson, ám valójában sokkal nagyobb seb keletkezik a rágalmazó lelkén, olyan, mint a rekettye meggyújtott törzsének izzása, amely úgy jelenik meg, mint az Úr bosszúja. Ebben a kijelentésben a zsoltáros fájdalmának félelmetes megnyilvánulását látjuk.

A zsoltáros egészen távolból indul el az Úr házába; hálát adni megy Jeruzsálembe. Ő, aki a béke embere, kénytelen volt kiállni igazáért, tüzet, bosszút kiáltott, de most elcsendesedett, szabaddá vált. A zsoltárt keretező antifóna továbbra is a már említett Vágyva vágytam rá (vö. Lk 22,15).

Jeruzsálem Temploma és a Sion hegye maga Krisztus, aki békét ad (vö. 1Kor 1,13). „Szeressétek a békét, szeressétek Krisztust” – írja Szent Ágoston (En. in Ps. 119,8).

Az Eucharisztiában Krisztus békéjében részesülünk, és befogadjuk személyének hő vágyát, hogy felemelkedjünk hozzá, és örök lakomájának részesei legyünk, akármilyen távolról kell is elindulnunk.

Fotó: Pixabay

Magyar Kurír