Az igaz istenismeret fényében – A modern ortodox gondolkodók hiteles és érdekfeszítő bemutatása

Vaskos könyvet, 360 oldalnyi sűrűn szerkesztett kötetet akkor érdemes kézbe vennünk – többnyire így vélekedünk –, ha igencsak vonz bennünket az adott regény (szerzője) kínálta kaland, vagy munkánk igényességéhez tartozik egy-egy monográfia jelentette tudományos színvonal, esetleg épp csak kíváncsiak vagyunk a tudás birodalmának egy kis darabjára, s ezért fellapozunk egy lexikont. A Görögkatolikus Metropólia Keleti teológia, bizánci lelkiség című sorozatának első kötete, Andrew Louth könyve e három műfaj izgalmas ötvözete.

Ha a szerzőről pusztán annyit tudnánk, hogy angol, s a brit akadémiai élet kiemelkedő képviselője a teológiatörténet területén, már felkelthetné azok érdeklődését, akik megbecsüléssel tekintenek J. H. Newman, G. K. Chesterton vagy C. S. Lewis életművére. Andrew Louth azonban angol létére az Orosz Ortodox Egyház (nem háborúpárti) papja, a korai és keleti keresztény történelem akadémikus kutatójaként pedig így vall magáról: „a régi teológiai szerzőkkel folytatott párbeszédet a kortárs teológiai gondolkodás forrásának tekintem”. Ezen (általában keleti ortodoxnak felfogott) hagyomány keretében a teológia nem különül el az imádságtól és a lelkiségtől: „Isten, akit megérteni igyekszünk, az az Isten, akihez imádkozunk.” 2019 óta magyarul is olvasható A keresztény misztikus hagyomány gyökerei. Platóntól Dionüsziosz Areopagitészig című műve (a jelen kötetet is magyarra ültető Görföl Tibor fordításában és a magyarszéki Sarutlan Kármelita Nővérek kiadásában).

Andrew Louth magyarul megjelent újabb kötetének a 18. században kezdődő és napjainkig tartó története olyan, mint egy családregény, amelynek őszintén igazságkereső főhőseit nem pusztán jellemzően szláv vagy görög származásuk és ortodox egyháziasságuk köti össze, hanem az, ahogyan önazonosságuk mélyén az Istentől való megragadottság tapasztalata izzik, s ez hatja át vándorló, menekülő életüket és gyakran igen eredeti gondolkodásmódjukat. A „regény” cselekményét e gondolkodóknak az a küzdelmes törekvése jelenti, hogy e rokon tapasztalatot saját korukban többé vagy kevésbé autonóm módon újrafogalmazzák, s ezzel nemzedékről nemzedékre egymást tanítsák, egymástól – akár vitatkozva is – tanuljanak. E cselekmény helyszínei egyfelől a cári, majd a szovjet idők Oroszországa, illetve mindkét korszakban az onnét elvándorló, menekülő főhősök új otthonai: főként Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok – ezek egyúttal új nemzedékek szülőhelyei is. A helyszínek közé tartoznak másfelől a román, szerb, görög kolostorok és egyetemek, valamint az ezekről a már említett országokba szétszóródott teológusok világa. Lebilincselő kalandot, egyben megrendítő olvasmányt jelent a kelet-európai és a balkáni történelem színpadáról átkísérni a lassanként barátainkká váló teológusokat és filozófusokat Nyugatra. Ahol azután istenkeresésüket átjárja keleti eredetük újraértelmezése: új kontextusuk egyszerre készteti őket súlyos választásokra személyes szinten, és válaszadásra kulturális, teológiai és ökumenikus téren. S mivel Kelet és Nyugat is megépítette a maga 20. századi poklait, látunk „regényünkben” olyan hősöket is, akik igazságkeresése vértanúságba fordul.

A teológiatörténész Andrew Louth könyve kismonográfiák gyűjtőköteteként is olvasható. Nagyjából harminc gondolkodó életművét mutatja be, illetve hozzájuk kapcsolva olyan teológusokat is megemlít, akiknek munkája segít az előbbiek megértésében. Vannak köztük olyanok, akik itthon is ismertebbek (mint V. Szolovjov, P. Florenszkij, Ny. Bergyajev), s olyanok is, akiket szűkebb körben olvasnak (mint J. Meyendorff, A. Schmemann, J. Ziziúlasz, O. Clément, Kallistos metropolita). Megjelennek azonban figyelemreméltó alkotók, akikről vagy akiktől igen kevés olvasható magyarul: Myrrha Lot-Borodine, Marija Szkobcova anya, Dumitru Staniloae, Szent Jusztin Popovics, Khrisztosz Jannarasz. A kismonográfiakat számos szál fűzi össze, ezek között igen fontosak Louth bátran vállalt megérzései, amelyek a tárgyalt gondolkodókkal való párbeszédben alakultak ki. A legfontosabb, kettős intuíciót már a kötet bevezetéséből megismerhetjük: szerzőnk szerint a modern ortodox teológia „olyan istentapasztalaton alapul, amelyet az imádság tesz lehetővé, s átalakulást kíván az istenkereső embertől”. Ezért nem a gondolkodás, hanem a „gondolkodók történetét” kívánja megírni, és ennek során nemcsak az válik világosabbá, hogy a kötetbe válogatott szerzők történelmi kontextusa miként hat élettörténetükre, utóbbi pedig életművükre, hanem az is, hogy gondolkodásuk milyen választ volt képes adni korukra és helyzetükre.

Ugyancsak összekötő szálat jelentenek azok a kérdéskörök és fogalmak, amelyek ismétlődő felbukkanása miatt Andrew Louth könyve – tárgymutató révén – lexikonként is megállná helyét. Olyan alapvető teológiai-filozófiai alapszavak, mint a dogma, az egyház egysége/egyetemessége, erósz, értelem, imádság, istenemberség, koinónia, kozmosz, liturgia, misztika, szabadság, személy, szépség, tapasztalat, teremtés ortodox értelmezését lelhetjük föl benne. Továbbá a keleti kereszténység miliőjében igen hangsúlyos jelenségekét és szakkifejezésekét is, mint az apofatikus, Filokália, hészüchia/hészüchaszta, Isten látása, párizsi iskola, Szophia/szophiológia, szlavofil(izmus), szobornoszty, sztarcsesztvo (sztarec), theószisz/átistenülés, újpatrisztikus. Mindezeket és az itt fel nem sorolt kapcsolódó fogalmakat elsősorban a fejezetenként tárgyalt alkotók sajátos felfogásában ismerhetjük meg, együttesen mégis olyan szálat jelentenek, amely biztos kapaszkodót jelent az olvasó számára a keleti keresztény gondolkodással történő ismerkedés során.

Ha keresztény életünket szellemi igényességgel szeretnénk élni, nélkülözhetetlen, hogy kikérdezzük saját korunk gyakran tragikus érdektelenség övezte szellemi hőseit, azokat, akik Isten – s ezért az élet, a világ, a hit – nagy kérdéseit kutatják hivatásszerű elkötelezettséggel. Saját korunk a modernitás végét jelenti a közép-európai ember számára is, s ezzel együtt azt, hogy a nyugati orientáció életmódunk és helyzetünk értelmezésében megkérdőjeleződik. A késő modern korban, az önazonosság lázas keresésének idején egyfelől felerősödik az idegenkedés a sajáttól (vagy annak vélttől) eltérő (vagy eltérni látszó) egyes hagyományokkal szemben, más, szintén gyakran félreértett hagyományok viszont egzotikus színben tűnnek fel. E szellemi válság – a felelősség másra hárítása és egyúttal a megváltással kecsegtető másik iránti vonzódás – közepette elengedhetetlen, hogy a magyar olvasó hiteles forrásokból tájékozódjék a keresztény hit saját életét érintő nagy problémáiról. A Modern ortodox gondolkodók című munka ilyen: hősei e kérdésekre a keresztény kelet és nyugat kapcsolatát átélve és megszenvedve igyekeznek válaszolni – és ezzel újra létrehozzák azt. Velük segít találkozni a Nyugaton élő keleti keresztény Andrew Louth, és munkájának olvasásával magunk is bekapcsolódunk ebbe az ízig-vérig ökumenikus tevékenységbe: hagyományaink találkozási terében újra megelevenedik hitünk. A könyvben azokat kísérjük, akiknek imádságos elmélkedéseiben nyert belátásai teológiához vezettek, s eközben teológiájuk bennünket elmélkedő imádsághoz vezet. Miként a bizánci liturgia karácsonyi tropárjában: „A te születésed, Krisztus Istenünk, / földerítette a világnak az istenismeret világosságát, / mert a csillagimádó bölcseket a csillag megtanítá, / hogy téged mint az igazság Napját, leborulva imádjanak, / és mint magasságbeli Napkeletet tiszteljenek; / Uram, dicsőség néked!”

Fotó: Orova Csaba

Magyar Kurír