Az igazság, akire áhítozunk, maga Krisztus – Záró ökumenikus istentisztelet a pécsi székesegyházban

Az áhítaton jelen volt Felföldi László pécsi megyéspüspök, Kovács József püspöki titkár, Nagy Norbert plébános, Berecz Tibor káplán, Zajácz Gábor görögkatolikus parókus, Trási Edina evangélikus lelkész, Kisóvári-Németh Norbert református lelkész, Kisóvári-Németh Márta református lelkész, Nagy Zoltán Csaba református lelkész és Macher Tivadar baptista lelkész.

Mindannyian, akik itt vagyunk, ugyanattól a Krisztustól tanulunk – idézte köszöntőjében Felföldi László pécsi megyéspüspök a Minnesotai Egyházak Tanácsa által az idei ökumenikus imahétre összeállított imafüzet egyik gondolatát. – A társadalmi életet az emberek csinálják. A társadalom, amelyben élünk, emberi választások és döntések eredménye. Ez azt jelenti, hogy az emberek meg is változtathatják a dolgokat. Amit emberek elszakítanak, felosztanak és szétválasztanak, azt Isten segítségével meggyógyíthatjuk, egyesíthetjük és helyreállíthatjuk. Annak, ami most van, nem (így) kell lennie, ebben van a remény és a kihívás.

Nagy Zoltán Csaba református lelkész igehirdetésében az igazságtalan bíróról szóló szentírási szakasz (Lk 18,1–8) alapján a kitartó imádságról beszélt. Kifejtette: a példabeszédben szereplő özvegyasszony viselkedése egyértelmű kiszolgáltatott helyzetében, hiszen nincs segítsége, nincs, akire támaszkodhatna: súlyos szükségében, igazság utáni vágyától hajtva folyamatosan kérleli a bírót, aki az utolsó mentsvára, és megadhatja neki az igazságot, amire szüksége van.

Sokáig nem értettem, Jézus hogyan hasonlíthatja Istent az igazságtalan bíróhoz – fogalmazott a szónok. – A történet alapgondolata azonban világos: szüntelenül imádkozni kell. Mózeshez hasonlóan, akinek az amalekiták elleni harc közben feltartott két karja jelentette a győzelmet, a mi karunk is elfárad az imádságban, ha szüntelenül imádkozunk. De ha abbahagyjuk, akkor kiderül, hogy vesztésre állunk életünk harcában. A hamis bírót hogyan lehet az Atyához hasonlítani? Őt, akiről az Írás azt mondja, hogy sem Istent, sem embert nem ismert. Ezen a ponton egy ellentét felismerése segíthet: ha még a hamis bíró is megteszi, akkor az Atya vajon miért ne tenné meg, hogy meghallgatja kérésünket? De még mennyire, hogy meghallgatja!

Beszédében a református lelkész tanúságot tett arról, hogyan gyógyította meg őt Isten az orvosok által gyógyíthatatlannak tartott betegségéből, amibe már szinte maga is beletörődött, de gyülekezetének tagjai közül néhányan mégsem szűntek meg imádkozni érte, és ezt tudtára is adták. Rá kell döbbennünk, hogy

az igazság, amire – pontosabban, akire – áhítozunk, maga Krisztus: az út, az igazság és az élet (vö. Jn 14,6)

– hangsúlyozta igehirdetésében Nagy Zoltán Csaba.

Az istentisztelet zárásaként a lelkipásztorok Isten áldását kérték a jelenlévőkre, Pécs városára és Magyarországra. Az esemény a Himnusz eléneklésével zárult.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír