Az iszlám veszélyeire figyelmeztetett budapesti előadásán Henri Boulad

Nézőpont – 2017. március 24., péntek | 14:05

„A civil állampolgári lét a megoldás – A vallások együttélésének alapvető feltételei a Közel-Keleten” címmel tartott előadást Henri Boulad a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen március 23-án. Az egyiptomi jezsuita szerzetes egy héttel korábban kapta meg a magyar állampolgárságot.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős államtitkár köszöntőjében Henri Bouladot Kapisztrán Szent Jánoshoz hasonlította, aki élete második felében érkezett hazánkba, mégis magyar szentként tiszteljük. Nyugat-Európa önzősége és az iszlám terjedése szintén párhuzamokat hordoz az akkori időkkel – mutatott rá az államtitkár. Véleménye szerint Henri Boulad a magyar állampolgárság felvételével bizonyítja, hogy a magyar kormány keresztényként szolgálja az emberiséget és védi a keresztény Európát. Majd arról is beszélt, hogy a jezsuita szerzetes olyan ország polgára lett, amely vallja, hogy meg kell védenie önmagát és Európát az illegális bevándorlástól, ugyanakkor kötelességének érzi, hogy segítsen a valóban rászorulóknak, főképpen helyben kezelve a problémát.


Henri Boulad előadásában családja történetén keresztül mutatta be, hogy Egyiptom egykor mennyire nyitott volt a keresztények felé, és mennyire bezárult a Muszlim Testvérek Szervezetének hatalomra törésével. A jezsuita szerzetes nagyapja, Szelim 1860-ban menekült Damaszkuszból Alexandriába sok ezer Krisztus-követővel együtt, miközben Szíriában húszezer keresztényt mészároltak le a muszlimok. Az akkori albán származású egyiptomi uralkodó kifejezetten nyitott és toleráns országot vezetett, ezt a hosszú évtizedekig tartó nyitottságot később Nasszer hatalomra jutása egyszeriben megszüntette. Ő annak a Muszlim Testvérek Szervezetének (ismertebb nevén Muszlim Testvériség – a szerk.) a tagja volt, akik Henri Boulad véleménye szerint ma több mint nyolcvan országban jelen lévő „szuperhatalom”. A jezsuita szerzetes állítása alapján céljuk, hogy kötelezővé tegyék az iszlám törvénykezést, a saríát az egész világon. Ezt amennyiben módjukban áll – folytatta gondolatmenetét a szerzetes –, ravasz módon, ügyeskedéssel kívánják elérni, fokozatosan megnyerve például az információs hatalmat, a médiát; ha ez az út nem járható, akkor erőszakkal kívánják elérni céljukat.

A jelenlegi tendenciák mellett Henri Boulad szerint Európa harminc év múlva muszlimmá fog válni. Ennek hármas módszere a – napjainkra tömegessé vált – bevándorlás, a demográfia, vagyis hogy az európai őslakosokat a tömeges szaporulattal múlják felül, valamint az európaiak iszlám vallásra való áttérítése. Az előadó rámutatott: amíg Magyarországon az 1,2-es szaporulattal a szülők még saját maguk utánpótlását sem érik el, addig a muszlimoknál általában négy-hat gyermek születik.

A szerzetes szerint az iszlám előretörés ellen kétféle módon lehet védekezni: érvekkel, vitával vagy fegyverekkel. Civilizált embernek az érvelést kell választania, ám mivel a politikailag korrekt beszédmód ellehetetleníti a véleménynyilvánítást, az iszlám veszélyeire figyelmeztetőket iszlamofóboknak, embergyűlölőknek bélyegzik; jelenleg Európában már szinte nem lehet érvekkel élni, csak fegyverekkel – vélekedett Boulad.

Az előadó több példát is hozott arra, hogy az iszlám környezetében milyen radikálisan csökkent a területen őslakos keresztények aránya. Hiszen abban az Észak-Afrikában, ahol az iszlám megjelenése előtt (Kr. u. 7–9. század – a szerk.) szinte kizárólagos volt a keresztény jelenlét, ma már csak a külföldről betelepült keresztények részére működik egy-két püspökség. Egyiptomban tízmillió kopt keresztény küzd a túlélésért 95 millió muszlimmal szemben. Az évszázad elején még 20 százalék volt a keresztények aránya Líbiában, Irakban, Libanonban, ez mára két százalékra csökkent. A huszadik század elején Törökország lakóinak egyharmada keresztény volt, ma mindössze 0,3 százalékuk az.

Henri Boulad elismerte, hogy iszlamofób abban az értelemben, hogy elutasítja az iszlámot mint olyan eszmét, elnyomó rendszert, amely az emberi létet és szabadságot megszünteti. Úgy véli, ebben az értelemben maguk a muszlim emberek az iszlám elsődleges áldozatai. Ezért nem tartja véletlennek, hogy már az iszlám világban is vannak, akik átlátva ezt a helyzetet, lázadnak, ki akarnak törni belőle.

A jezsuita szerzetes nemcsak az iszlámról szólt kritikusan, de a keresztény–iszlám párbeszédről is: véleménye szerint az egy lépést sem tett előre ötven éve, mivel arról beszélünk, amit a másik akar hallani, és nem azt mondjuk ki, amit valójában gondolunk.

Henri Boulad éles kritikája szerint Brüsszelt, Washingtont, a muszlim világot, de még a Katolikus Egyházat is a „láthatatlan kéz” irányítja, ez az öt ujj pedig a nemzetközi pénztőkéhez tartozik. Ahhoz a nemzetközi pénztőkéhez, amelynek nem számít, hogy Európa muszlim vagy keresztény, ameddig pénz van. Ugyanez a láthatatlan kéz burkolózik be sokszor a jótékonyság köpenyébe is – vélekedik a szerzetes. Henri Boulad szerint Európának ki kell nyitnia a szemét, hogy ne legyen egy szörnyű polgárháború véres helyszínévé.

Henri Boulad Orbán Viktort prófétának tartja, aki ajtót nyit egy jelenségre, amellyel Európa és sok esetben az Egyház sem hajlandó szembesülni. Európa ugyanis fordulóponthoz érkezett, és el kell dönteni, hogy behódolunk-e a brüsszeli diktátumoknak vagy másként kezeljük az iszlamizálódás problémáját – mutatott rá. Az előadó ennek kapcsán beszélt arról, hogy nyugaton és keleten ugyanaz a harc zajlik a civilizált világban, és ahhoz, hogy a több vallású emberiség békében éljen egymással, a vallást a „magánszférára kell redukálni”: „a vallás Istenre tartozik, a haza mindannyiunk ügye”. Amennyiben a jogokat egyetlen vallás tagjainak tartják fenn, akkor az összes többi vallás hívei marginalizálódnak. Azt a példát hozta fel erre, hogy a 7. századtól kezdve a Közel-Keleten a keresztény őslakosok vagy áttértek az iszlám hitre, vagy külön adót kellett fizetniük, vagy – ha nem voltak hajlandók áttérni – kivégezték őket.

Henri Boulad Alexandriában született 1931-ben, szíriai családból származik, édesapja szír, édesanyja olasz származású, a család francia anyanyelvű katolikus. A jezsuita rendbe 1950-ben lépett be, majd 1963-ban szentelték pappá Bejrútban.

Három doktorátust szerzett, és – visszatérve Egyiptomba – az ifjúság nevelése és a szociális munka területén dolgozott, valamint lelkigyakorlatok vezetője lett. Kalkuttai Szent Teréz anyával egyetértésben szervezte meg az egyiptomi Caritast. Menekülttáborokat szervezett, küzdött a szudáni népirtás megfékezéséért, a rabszolgák kiváltásáért. „Teljesen önfeláldozásnak szentelt életéért” megkapta a francia érdemrend tisztikeresztjét.

Évente előadókörutakat tartott Európában, beszédeit gyakran a rádiók is közvetítették. 2004-ben lett a jezsuiták kairói kollégiumának vezetője.

Rendszeresen jár hazánkba is előadásokat tartani, jelenleg március 24-ig tartózkodik Magyarországon, ez idő alatt több lelkigyakorlatot is tart.

Fotó: Lambert Attila

Agonás Szonja/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria