Az örök emberszeretet nevében – A Katolikus Karitász ismét adományt vitt Nagyszőlősre

Kapunyitásra várakozunk Nagyszőlős egyik főutcáján, a Vasút utcában. Előttünk egy traktor áll, a vontatmánya káposztalevéllel megrakva – mint megtudjuk, a gazdaság adományát hozta. Amikor behajtunk, még nem sejtjük, hová kerültünk, mi van a hosszú név mögött: Nagyszőlősi Területi Tanács Vynohradiv Árvaház Kommunális Intézmény.

A Katolikus Karitász kisbuszával érkeztünk. A szeretetszolgálat most első ízben támogatja Nagyszőlősön ezt az intézményt, amely árvaház, valamint középsúlyos értelmi fogyatékos gyerekek és felnőttek otthona. Adományt kap az intézet, ami sok segítő jó szándéknak köszönhető. Egyrészt a Katolikus Karitász támogatásának, másrész a Gyulafehérvári Caritas által felajánlott pénzösszegnek, amely az erdélyi magyar nyelvű médiumok által indított kampány során gyűlt össze. Ebből a forrásból készülhetett el ötven speciális ágy egy kárpátaljai vállalkozó, a tiszaújlaki Gazdik András asztalosműhelyében. A karitatív szervezetek így egyszerre támogatják az árvaházat és a helyiek által végzett munkát.

Az ágyakkal az árvaház épületegyüttesének egy új szárnyát rendezik be, növelve ezzel a férőhelyek számát. A háború miatt ugyanis Belső-Ukrajnából érkező gondozottakat fogadnak itt.

Az intézet rendezett udvarán az igazgató, Jurij Chulei és a tolmácsolásban segítő könyvelő fogad minket. A Katolikus Karitászt Écsy Gábor igazgató és Herczegh Anita, a szervezet jószolgálati nagykövete képviseli, a Gyulafehérvári Caritast Márton András igazgató, a nagyszőlősieket Német Sándor igazgató.

A kerítés nagy komplexumot vesz körbe, öt különböző méretű és korú épületet, ahol jelenleg 141 fiú és férfi él. A legfiatalabb lakó hatéves, a legidősebb negyvennyolc. Középen, ahol most a traktor rakja le rakományát, sportolásra alkalmas füves terület focikapuval, kosárpalánkkal, röplabdahálóval és néhány csúszdával. Körülötte kisebb-nagyobb épületek.

A legrégebbi a központ, az egyemeletes épület, ahonnan az intézet története indult. A századforduló tízes éveiben árvaháznak épült.

Az alapkőletételről egy márványtábla tanúskodik, rajta felirat: „Épült az örök emberszeretet nevében. 1904, I. Ferenc József uralkodása alatt.”

Hogy a tábla megőrződött, annak köszönhető, hogy a szovjet időkben eltakarták – mondja az igazgató.

Az alapításról is megtudunk részleteket. „A századfordulón a szomszédos épületben bordély működött, az árvaházat az ott dolgozó örömlányok tartották fenn, feltehetően a saját gyerekeik is itt éltek” – utal az igazgató a padláson talált dokumentumokra. Az egykori bordélyház épülete is áll még, az ENSZ támogatásával idén részben felújítottak, és a Hungary Helps Program segítségével rendezték be. Itt a legkisebbek élnek, a 6–13 évesek.

Továbbsétálva egy erkélyes panelépülethez érünk, ez a legidősebb bentlakók háza, a 35 felettieké. Leghátul pedig egy kisebb, belül felújított ház áll, ez azoknak a lakóknak ad otthont, akik a leginkább képesek az önálló életvitelre, és az intézet gazdaságában dolgoznak.

A falakra az egyikük képeket festett. Hátrébb gazdasági udvar istállókkal. Középen egy szekér áll, a napokban lerobbant a traktor, azt hivatott helyettesíteni a takarmány szállításában. 85 disznót, 18 tehenet, 15 kecskét és 2 lovat tartanak itt, a város külterületén öt hektár föld tartozik még az intézményhez.

A terület egy részén takarmánynövényt termesztenek, más részét legelőnek tartják fenn – naponta kihajtják a marhákat –, egy kisebb földdarabot pedig zöldségekkel ültettek be. „A Nagyszőlősi járás legnagyobb gazdasága vagyunk. Buzdítjuk a lakóinkat a munkára, amit fizetéssel igyekszünk honorálni.

A napi feladatok ellátása kiváló terápiás segítség, ugyanakkor így az intézet tej- és húsellátását is meg tudjuk oldani”

– mutat rá a gazdaság jelentőségére Jurij Chulei, aki négy éve vezeti az intézetet.

„Fontos neki, hogy javítson az itt élők körülményein, sokat változott a helyzet az elkötelezett munkájának köszönhetően – mondja az árvaház vezetőjéről Német Sándor, a helyi karitász igazgatója, és hozzáteszi: – Kezdeményezésére a helyi pravoszláv közösség támogatásával az intézet területén nemrég kis templom is épült, ahova rendszeresen eljár a pópa.”

A lakók többsége egész életére az intézethez van kötve. Néhányukat hétvégére hazaviszi a család, másokat alkalmanként látogatnak, de ők jelentik a kisebbséget. Az állam által a felnőtt lakók számára biztosított összegből 75 százaléknyit az intézmény az ellátásukra fordít, 25 százalék pedig a gondozottaknál marad személyes felhasználásra.

Csekélyke az összeg, hogy mennyire, az is mutatja, hogy a hálótermekben az ágyak melletti éjjeliszekrényeken személyes tárgyat egyáltalán nem látunk.

A legnagyobb hiány gondozókból van – rendkívül alacsony a nevelők és a szociális munkások fizetése –, ennek ellenére jó légkört tapasztaltunk mindenütt. Mindent megtesznek azért, hogy a szűkös forrásból, de főként önerőből, folyamatosan javítgassák az épületek állapotát. Így újultak meg a nyílászárók is. A falakat színesre festik, mindenütt képekkel díszítik. A tetőt azonban nem tudták megjavítani, a befolyó víz penészfoltokat rajzolt a mennyezetre.

Az épületekben mindenütt tisztaság és tökéletes rend van. A lakók ápoltak, saját borbélyuk és fodrászuk gondoskodik róluk. A ruháik egyszerűek és tiszták. Hogy mekkora a pénzhiány, azt egy-egy mosoly árulja el, a fiatal felnőttek megdöbbentően hiányos fogazata.

Szoros napirend gondoskodik arról, hogy a különféle idegrendszeri megbetegedéssel született emberek együttélése működőképes legyen. Napközben a hálótermekben nem tartózkodnak, a társalgó, a játszó- és a tanulószoba, az ebédlő és az udvar az életterük. A gondozottak lényegében állandó felügyeletet igényelnek. Ahogy az igazgató mondja, a legnagyobb nehézség az, hogy az alacsony bérezés miatt nagy a hiány a szakképzett munkatársakból.

A lakóknak sokat jelent az állandóság, ismerik egymást, a többség kis korától itt van, számukra ez egy nagy család.

Az otthon lakói műsorral készültek a fogadásunkra. A díszteremben ültetnek le bennünket. Balra Jézus és Mária szobra, jobbra a gyerekek rajzai: katonák, tankok, géppuskák sorakoznak a „Dicsőség Ukrajnának, dicsőség a hősöknek!” felirat és az ukrán állami jelkép, a trizub alatt. A gyerekek örülnek nekünk. Integetnek, arcukról nem tűnik el a mosoly. A szereplők népviseletet idéző fehér ingben vannak, kicsik és nagyok együtt.

A műsor egy hazafias dallal kezdődik. Kék-sárga szalagot lengető gyerekek az ukrán dicsőségről énekelnek. „Szeretném a homokórát megállítani” – egy tizenhat éves fiú a hetvenes évek slágerét adja elő a tiszteletünkre magyarul. Nagyon igyekszik, de érződik, hogy nem érti a szöveget. Végül a templomi kórus lép a színpadra. Felállunk, így hangzik el ukránul a Miatyánk és egy Mária-ének, a gyerekek éneklik ezeket is. Végig óriási bennük a lelkesedés. Mint megtudjuk, hosszabb műsorral készültek, de elszaladt az idő, sajnos nincs mód mindent meghallgatni.

Az előadás után még megmutatják a tanulószobát, nagyon büszkék rá. Itt minden új, és a Hungary Helps Programnak köszönhetően különféle eszközökkel is gazdagodtak. Szűk a helyiség, szomorúan állapítom meg, hogy nem jut mindenkinek hely az U alakban felállított asztaloknál, tízen a falnál ülnek. Az épületben van egy játszószoba is matracokkal, bordásfallal felszerelve, ez egyszersmind tornaszobaként is szolgál.

Máris kezdődik az új ágyak átadása. Közülük negyven a két karitász támogatásával készült el, tízet pedig a műhely tulajdonosa, Gazdik András ajánlott fel az intézménynek. A vállalkozó a háború kitörése óta az intézet önkéntes őrangyala lett. Közvetítésével jutnak el Nagyszőlősre külföldi, többek között amerikai adományok. A zsitomiri árvaház lakóinak kellett itt helyet biztosítani. Egy részük már visszatérhetett a korábbi intézményébe, most az itt maradók és az újonnan érkezők számára rendezik be az új szárnyat.

A Gyulafehérvári Caritas képviselői márciusban ellátogattak Munkácsra, hogy tájékozódjanak, hol, miben tudnak segíteni. Ezután indították el az Erdély TV, az Erdély FM és a Marosvásárhelyi Rádió közreműködésével azt a médiakampányt, amelynek eredményeként támogatni tudják az árvaház beruházását. Márton András fontosnak tartja a szakmai kapcsolatok építését is. „Szabadabbnak kellene lennie a világnak ahhoz, hogy igazán élni tudjunk a lehetőségekkel. Addig észszerű együttműködési lehetőségeket keresünk” – mondja. A gyulafehérváriak adományából jut a Tiszakeresztúri Speciális Bentlakásos Általános Iskolának is. A szervezet alapélelmiszereket is hozott, a szentegyházi Szent Gellért Alapítvány dunyhákat ajánlott fel, külföldről pedig hálózsákokat kaptak Nagyszőlősön.

Écsy Gáborék is megpakolt kisbusszal érkeztek, a Katolikus Karitász tartós élelmiszert és higiéniai termékeket adományozott. Nincs hiány segítő kezekből a kirakodáskor, fegyelmezetten és gyorsan folyik a munka, így hamarosan búcsúzunk, indulunk haza.

A nap már lemenőben, amikor újra végighajtunk a Vasút utcán. A vasúti átjárónál a síneken szemben jön a tehéncsorda, a marhák nyomában a kecskék. Ők is hazafele tartanak, a legelőről a nagyszőlősi árvaházba.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír