Az Úr soha nem fárad bele, hogy megbocsásson nekünk – Az irgalmasság misszionáriusait fogadta a pápa

A pápa megvallotta, az irgalmasság misszionáriusainak szolgálata különösen is közel áll a szívéhez. Elmondta, szeretné visszahívni őket Rómába, hogy megújítsák szolgálatukat Isten irgalmasságának eszközeiként. Az ő alapvető szerepüket a Római Kúriáról szóló, Praedicate evangelium (Hirdessétek az evangéliumot) kezdetű új apostoli konstitúcióban is megemlíti az evangelizálásról szóló részben. Ferenc pápa hangsúlyozta, ma már az Egyház struktúrájának részét képezik, és számuk remélhetőleg növekedni fog azáltal, hogy a püspökök kiválasztják azokat a papokat, „akik életszentségben élnek, irgalmasok, és készek a megbocsátásra annak érdekében, hogy az irgalmasság teljes jogú misszionáriusaivá váljanak”.

A pápa az irgalmasság misszionáriusaival való korábbi találkozásaira utalva felidézte, hogyan bátorította őket, hogy vigyék el az embereknek Isten irgalmát, és legyenek az Ő vigasztalásának és annak jelei, hogy Isten soha nem felejt el és nem hagy el bennünket.

A Szentatya kiemelte az ószövetségi Rút példáját, ami ösztönzést adhat a papok számára szolgálatukban. Rút szegény özvegyként és idegenként szenvedett, de mindezek ellenére hősies szeretetet, hűséget, nagylelkűséget és irgalmat tanúsított anyósa, Naomi és mások szolgálata során. Később, a betlehemi Boázzal kötött házassága révén Dávid dédanyja és így az ókori Izrael népének teljes jogú tagja lett.

Ferenc pápa rámutatott, hogy Rút könyvében Isten soha nem beszél közvetlenül, hanem az özvegy kedves gesztusa által kommunikál Naomival. Az élet útja gyakran nehéz és olykor tele van szomorúsággal, de Isten elindul, hogy kinyilatkoztassa szeretetét – magyarázta a pápa. Mi is meghívást kaptunk arra, hogy felismerjük Isten jelenlétét az emberek életében. Az irgalmasság misszionáriusaiként pedig „rajtunk múlik, hogy szolgálatunkon keresztül hangot adunk-e Istennek, és megmutatjuk-e irgalmasságának arcát”. Hozzátette, hogy Isten az emberek mindennapi életében gyakran csendes, diszkrét és egyszerű módokon működik, és azokon keresztül nyilvánul meg, akik Isten jelenlétének szentségévé válnak.

A pápa arra kérte az irgalmasság misszionáriusait, hogy kerüljenek el mindenféle ítélkezést, amikor fogadják a hozzájuk érkezőket. Mindig törekedjenek az ember teljes, s ne csak részbeni megértésére. Mindannyian bűnösök vagyunk, és mindannyian térdre borulunk, hogy bocsánatot kérjünk – mutatott rá a pápa. Az előre megírt beszédétől eltérve kötetlen szavakkal arra buzdította a jelenlévőket, hogy ne ragadjanak bele abba, amit a szabályok mondanak, hanem tekintsenek a bocsánatot kérő személyre, és legyenek nagylelkűek „a megbocsátással a tarsolyukban”, mint az irgalmasság papjai és misszionáriusai. Arra szólította fel őket, hogy „nézzenek az ember szívébe, ahol el van rejtve a vágy, hogy visszatérjenek Atyjukhoz és az Ő házába”.

Befejezésül Ferenc pápa arra ösztönözte az irgalmasság misszionáriusait, hogy legyenek mindig készek az Atya irgalmának kifejezésére azok felé, akik el akarják nyerni Isten bocsánatát. Arra kérte őket, hogy legyenek Rúthoz hasonlóan nagylelkűek, és vigasztalással közeledjenek a szomorúak és magányosak felé. Hozzátette, hogy ezáltal az Úr hűséges szolgáinak ismeri el őket. A pápa két történetet tett hozzá beszédéhez rögtönzött szavakkal két gyóntatóról, akiket még Argentínából ismert. Egész nap gyóntatásokat végeztek életük végéig, hogy Isten határtalan irgalmát megmutassák a gyóntatószékben. Erre buzdította a Szentatya is az irgalmasság misszionáriusait, hogy soha ne fáradjanak bele a megbocsátásba, „mert az Úr soha nem fárad bele, hogy megbocsásson nekünk, soha!”

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír