Az útrakelők patrónusa – Szent Kristóf

Mesés elemekkel átszőtt élettörténetét a „Legenda Aurea” írja le a legszínesebben. Eszerint a pogány Kristóf igen büszke volt daliás termetére: a legenda szerint több mint 6 méter magas volt. Úgy érezte, különleges adottságával nem szolgálhat akárkit; vándorútra kelt tehát, hogy megkeresse a világ leghatalmasabb uralkodóját. Első gazdája egy király volt, de kiderült, hogy van nála is hatalmasabb úr, hiszen a király félt az ördögtől. Kristóf ezért az ördög szolgálatába állt. Az ördögnek viszont egy út menti kereszt láttán szállt inába a bátorsága. Kristóf ekkor határozta el, hogy Krisztust fogja szolgálni. Egy remete azt mondta neki, hogy akkor érheti el leghamarabb a célját, ha az embereket szolgálja, például azzal, hogy egy veszedelmes folyón viszi át őket. Egy éjszaka egy kisgyermeket vitt át a megáradt folyón, akit minden lépéssel nehezebbnek érzett; s közben a víz is egyre magasabbra emelkedett. Amikor szerencsésen kiért a túlpartra, a gyermek elmondta: ő Krisztus, és hordozója a világ terhét cipelte a vállain (a görög „Khrisztophorosz” név azt jelenti: „Krisztust hordozó”). Azt tanácsolta neki, hogy a történtek emlékezetéül ültesse el azt a száraz datolyapálmatörzset, amit botként használt. Kristóf így is cselekedett: és a pálmafa, mint Áron vagy József vesszeje, kihajtott, és gyümölcsöt hozott. A nyugati művészet Kristófot abban a pillanatban örökíti meg, amint az örvénylő vízben gázolva a gyermek Jézust viszi a vállán.

Kristófot a középkorban céhek, közösségek is patrónusukként tisztelték – így elsősorban természetesen a vízen utazók, kivirágzott botja miatt a kertészek, gyümölcskereskedők, továbbá a patikusok, a kincskeresők, de leginkább mégis a vándoremberek és legújabban az autósok. Az autók Kristóf segítségül hívásával való ünnepélyes megáldása hazánkban 1932-ben kezdett szokássá válni. 1937-ben kezdeményezték Budapesten a Vízrehívó Szent Kristóf ünnepét, amely sportcsónakok megáldásával végződött.

* * *

Bár a II. Vatikáni Zsinat Szent Kristóf napját törölte a liturgikus ünnepek sorából, a július 25-i Kristóf-naphoz közel eső hétvégén manapság is több helyen tartanak járműmegáldásokat, amelyeken helyi lakosok vagy nyaralók, idősek és fiatalok egyaránt részt vesznek. Az alábbi képes összeállításunk ezekből ad egy kis ízelítőt:

Marcaliban több mint száz járművet hoztak el a Kristóf-napi járműmegáldásra. Ekkor leplezték le a Boldog Gizella-templom előtt felállított Szent Kristóf-szobrot, Péterfai Ferenc csurgói fafaragó alkotását. Kiss Iván a szentmise után megáldotta a mentők, a tűzolzók és a rendőrök autóit is.

*

A Balaton déli partján 1972-ben Lékai László püspök kezdeményezésére rendezték meg először az akkor még Veszprémi Főegyházmegyéhez tartozó Szántódpusztán, a Szent Kristóf-kápolnánál a gépjárművek megáldását, ünnepélyes keretek között. A Kristóf-napi ünnepségek évről évre egyre több hívőt vonzanak a Balaton partjáról és az ország más vidékeiről. Július 26-án Veres András szombathelyi megyéspüspököt hívták meg e rendezvényre. A szentmise záróáldása után  a püspök megáldotta a „kocsivadászok” serlegeit is, amelyeket a legtöbb lopott autót megtaláló személyeknek adtak át a rendezők.

*

Július 26-án, a vasárnapi szentmise után a Szombathelyi Egyházmegyéhez tartozó jánosházi hívek gépjárműveikre, illetve az utazókra kérték Isten áldását. Az ünnepség a Magyar Autóklub regionális szervezetével  együttműkődve valósult meg. Bodorkós Imre kérte Isten áldását a közlekedési eszközökre: autókra, motorokra, kerékpárokra.

Magyar Kurír

Képek: jelesnapok.hu, tortenelem.ektf.hu, valamint az egyházmegyék honlapjai