A Domonkos-rend alapításának 800. évfordulójára készülve a Magyarországi Domonkos Tartományfőnökség és a hódmezővásárhelyi Emlékpont múzeum közös szervezésében tartottak konferenciát az Igazság az én erősségem címmel Hódmezővásárhelyen Badalik Bertalanra, kora magyar egyházának egyik kiemelkedő alakjára emlékezve.
A konferencia Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi püspök és Barna Ferenc Máté Domonkos-rendi elöljáró köszöntő szavaival nyílt meg.
Zágorhidi Czigány Balázs, a Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény Levéltára vezetője a Badalik Bertalan személyéhez kapcsolódó dokumentumok alapján tartott előadást. Soós Viktor Attila, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tagja az egykori veszprémi főpásztor püspöki kari üléseken kifejtett tevékenységét mutatta be. Hornyák Máté János, a Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár munkatársa Badalik hejcei internálásának időszakáról beszélt. Gulyás Martin történész (Nemzeti Emlékezet Bizottsága) Badalik temetése körülményeit ismertette. Kerekes Ibolya néprajzkutató, az MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport tagja „Íme most van a kellő idő...” címmel a domonkos nővérek szemlélődő ága szegedi rendházának alapításáról tartott előadást. Miklós Péter, az Emlékpont igazgatója, a konferencia szervezője a hódmezővásárhelyi leányiskola megalapításának és kommunista kézre kerülésének körülményeiről beszélt.
Badalik Bertalan Hódmezővásárhelyen született 1890-ben. Szombathelyen járt a premontrei gimnáziumba. Az érettségit követően lépett be a Domonkos-rendbe Grazban. 1909-ben tett örökfogadalmat, és 1914-ben szentelték pappá.
A húszas években rábízták a Rózsafüzér Királynéja valamint a Credo című lap szerkesztését. 1929 és 1934 között a szombathelyi rendház priorja lett, 1934-től tartományfőnöke. Megszervezte a városi szegénygondozást, és kultúrházat is építtetett.
1949-ben került a veszprémi püspöki székbe. Főpásztori jelmondata ez volt: „Az igazság az én erősségem”. Egyházmegyéjében számos pasztorális újítást vezetett be, nagy gondot fordított a szociális területre. A kor adottságai között felismerte és alkalmazta is a média által nyújtott lehetőségeket. Nagy hatásúak voltak rádiós szereplései. 1949-ben nyitotta meg dossziéját az ÁVH. 1957-ben internálták a zempléni kis faluba, Hejcére. Száműzetése 1964-ben ért véget, akkor Budapestre költözött.
1964-ben ünnepelte pappá szentelésének 50. évfordulóját. A következő évben, 1965-ben hunyt el. Szülővárosában a családi sírboltban temették el. Csak a rendszerváltás után, 1991-ben helyezhették földi maradványait a veszprémi székesegyház kriptájába. Halálát követően testvére, a szintén Domonkos-rendi Jácinta nővér írt könyvet életéről: Badalik Bertalan O.P. (1890–1965) veszprémi püspök életútja címmel.
Fotó: Emlékpont, Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria