Barátok közt – ferences ünnep, paprikafesztivál és terményáldás Szegeden

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az október 1-jei ünnepet október 4-ére előretekintve Ferenc-napinak nevezték el, amikor – illetve már az előestéjén is – Assisi Szent Ferenc transitusára, azaz „átmenetére”, halálának napjára emlékezik a rend és az egyház.

De két másik, szintén a ferenceseket illető apropója is volt a rendezvénynek. Az egyik az, hogy hétszáz éve szeptember 17-én, alapítójuk stigmatizációjának ünnepén vonultak be a városba a ferencesek, a másik pedig az, hogy az egykori barátok minden évben ilyentájt indultak el paprikát és más terményeket koldulni a környékre.

Ez a nap legfőképpen a gyerekekről szólt, de ha róluk, akkor a szüleikről is, akik elvitték őket az alsóvárosi Mátyás király térre, onnét lovas szekérrel vagy gyalog a közeli Nyíl utcába, a Napsugaras tájházba, aztán meg vissza – mikor hol volt éppen izgalmasabb program. Mindkét helyszínen egy-egy bábelőadás, játszóházak, a téren kirakodóvásár, arcfestő, főzőverseny és kóstolás várta a vendégeket, a tájházban pedig paprikát fűzhettek, és egy sárkány hét fejét dobálhatta vagy vághatta le sorban, aki elég bátor volt hozzá. Délután négytől pedig táncház következett.

A felnőtteket óránként vezetett kolostori sétára invitálta a látogatóközpont, de a szülők többsége inkább a gyermekével tartott, és néha tényleg nem lehetett tudni, hogy ki élvezi jobban a játszóházi feladatokat. Így például a lúdtollal való kódexírást, a gyógynövénykeverékek készítését és csomagolását, a mézes és paprikás vagy levendulás pálinka készítését, majd az ezt tartalmazó kémcső díszítését, a csuhébaba-készítést vagy a festegetést, valamint a tudományos vizsgálódást. Aki beletekintett a mikroszkópba, megtudhatta, mitől piros a paprika. Szombatról vasárnapra sok gyerek álmodhatott a paprikáról, annyira jelen volt mindenhol, például annyi füzér készült belőle. Akármerre nézett az ember, kicsiny gyerekeket látott nagy paprikafonalakkal vagy -füzérekkel (mint megtudtuk, füzérnek csak a két méter hatvan centis paprikasort nevezzük, a fele olyan hosszú helyes neve a fonal).

A 2013-ban megnyílt látogatóközpont vezetőjétől, Petri Mártától megtudtuk, hogy a ferences lelkiséget kifejező rendezvények szervezésére törekednek. Perdöntő, hogy a programjaik mögött ott van egy működő rendház és plébániai közösség aranyfedezete, és hogy a rendre jellemző nyitottsággal lehetnek jelen Alsóváros életében. Ez a paprikafesztiválra éppúgy igaz, mint hétköznapi, diák- és nyugdíjascsoportok számára előzetes bejelentkezés után tartott múzeumpedagógiai jellegű vagy kóstoltatóprogramjaikra. Meg kell ugyanis felelniük a múzeumokkal szemben támasztott mai elvárásoknak, ami a korábbinál interaktívabb szemléletet igényel, együtt jár a látogatók erőteljesebb bevonásával. A plébánia szempontjából is óriási annak a jelentősége, hogy az érdeklődők nyitott, őket örömmel fogadó helyként ismerhetik meg a kolostort. Oda, ahová korábban be sem mertek volna lépni, most egyenesen invitálják, örömmel fogadják őket – ez sok kívülálló számára óriási élmény.

A családi napokat már jó ideje a ferencesek szervezték Szegeden, ezekből nőtt ki a paprikafesztivál – mondta el Wertheim Mátyás plébános, a rendház vezetője. A rend közösségi szelleme, nyitottsága tapasztalatai szerint kihat a környékbeliek hozzájuk való viszonyára is. Sokan kedvelik őket, és nagy ereje van a hétszáz éves jelenlétnek; annak, hogy már oly régen számíthatnak rájuk, barátaiknak tekinthetik őket az itt élők.

A fesztivál záró programja a hatkor kezdődő mise volt. A prédikációban Mátyás testvér a Lukács-evangélium mustármagos példabeszédét értelmezte. Jézus azt akarja velünk megértetni ezzel – hangsúlyozta –, hogy a hit lehetségessé teszi számunkra, ami lehetetlennek tűnik, még akkor is, ha csak mustármagnyi. De hogyan mérhető a hit nagysága? Miért van az, hogy a hitünket mint az evangéliumi üzenetek hallgatólagos elfogadását olyan nehezen kötjük össze az életre váltásukkal? A megoldás az lenne, ha igazán örömhírként élnénk meg őket, és keresztény életünk ennek megfelelően örömtelivé válna számunkra. Hiszen már egy mustármagnyi hit is nagy erővel, lelkesedéssel töltheti el az embert.

Fotó: Merényi Zita

Kiss Péter/Magyar Kurír