Becciu bíboros: Ferenc pápa és Benedek pápa sokat szenvedtek az árulás miatt

Nézőpont – 2019. április 10., szerda | 19:59

Angelu Becciu bíboros, aki kiváló kommunikációs szakember hírében áll, a Mediaset Vatikán-szakértőjének, Fabio Marchese Ragonának adott hosszú interjúban most beszélt először a Vatileaks-ügyről.

Fabio Marchese Ragona I nuovi cardinali di Francesco (Ferenc pápa új bíborosai) címmel írt kötetét április 11-én mutatják be Vatikánvárosban. A kötetben megjelent interjúban Becciu bíboros, a Szentek Ügyeinek Kongregációja prefektusa elmondja: a Vatileaks túlságosan fájdalmas ügy az Egyház számára ahhoz, hogy ne dolgozzanak ki intézkedéseket a jövőre nézve. Becciu 2011-tól 2018-ig – amikor Ferenc pápa bíborossá kreálta és kinevezte a Szentek Ügyeinek Kongregációja prefektusának – vatikáni helyettes államtitkárként dolgozott, és már akkor javasolta, hogy dolgozzanak ki rendelkezéseket arra vonatkozóan, hogy aki megsérti a hivatali titoktartás kötelezettségét, azt pénzbüntetésre kötelezzék.

„Felteszem a kérdést, vajon nem érkezett-e el az ideje annak, hogy a Vatikánban is kidolgozzanak egy – közjegyzői hivatalokban és más hivatalos állami testületeknél már működő – rendszert arra vonatkozóan, hogy pénzbírsággal sújtsák azokat, akik megsértik a hivatali titoktartást. Elrettentő erővel bírna a félelem, hogy ha kiderül, mit tettek, a saját zsebükből kell fizetniük! Helyettes államtitkárként kértem, hogy dolgozzák ki a rendszert, remélem, haladnak ez ügyben” – nyilatkozza abban a kötetben, amely a Ferenc pápa által kreált bíborosokkal való beszélgetéseket gyűjtötte egybe. A könyv egy másik, tavaly kiadott és nagy sikert aratott Tutti gli uomini di Francesco (Ferenc minden embere) című kötet folytatása.

Az interjúban Becciu érsek beszél hivatásáról, ami miatt elhagyta Szardíniát. 1984-ben, a tanulmányai befejezését követően pápai diplomáciai szolgálatba állt, amit szülei, különösen édesanyja nehezen értett meg. 2011-ben Ratzinger pápa nevezte ki helyettes államtitkárnak, a vatikáni Államtitkárság második emberének.

Nyolc éven keresztül szolgált ebben a minőségben két pápát, Benedeket és Ferencet; olyan nehéz időszakokat is átélt velük, mint Ratzinger pápa lemondása és a két Vatileaks-ügy. Az első Vatileaks-ügy különösen nehéz volt: „Egy egész világ omlott össze, mert a bizalomra és becsületességre alapozott emberi és munkakapcsolatok egy pillanat alatt szertefoszlottak, egészen odáig, hogy az emberek gyanakodni kezdtek egymásra. Sötét napok voltak ezek – emlékezik vissza a bíboros. – Ferenc pápa és Benedek pápa sokat szenvedtek az árulás miatt. Nem lehetett és ma sem lehet megindokolni ezt a fajta viselkedést, ami nem másból fakad, mint a hatalom logikájából; frusztráció, féltékenység, bosszú gyümölcse, és vannak olyanok is, akiket az üzleti haszon hajt.”

„Sajnos, vannak néhányan a Vatikánban dolgozók között, akik már nem érzik az összetartozás, az Egyházhoz tartozás érzését, elvesztették azt a képességet, hogy csendben szenvedjenek (ezt különösen a papoknak mondom!). Nem köti már őket a súlyos bűn terhe mellett (sub gravi) élethosszig tett ígéretük, a pápai titok már nem mond nekik semmit. Elárulják a saját lelkiismeretüket, csak hogy érvényesítsék a véleményüket, betöltsék a bosszújukat” – hangsúlyozza Becciu.

A Viganò-dosszié ügyére vonatkozó kérdésre röviden válaszolt: „Nem szeretnék a dossziéról beszélni és Viganò püspökről véleményt mondani. A pápa azt kérte, ne beszéljünk róla, és én ehhez tartom magam. Annyit azonban el kell mondani, hogy nagyon fájdalmas dolog volt. Nem tudom, előre meg volt-e tervezve. Nem szeretem az összeesküvés-elméleteket és nem tulajdonítok nekik nagy jelentőséget.”

A meleg papok kérdéséről hosszabban nyilatkozott a bíboros: „Akinek homoszexuális hajlama van, az jobb, ha nem marad a szemináriumban, nem lesz pap – mondta Ferenc pápa szavait idézve. – Aki a papság felé indul, szüzességi fogadalomra kap meghívást. Amint jól tudjuk, egy pap a napjai nagy részét más férfiak társaságában tölti, főleg azok, akik szerzetesi közösségekben élnek, és a szüzesség megőrzése érdekében a nőkkel való kapcsolataikban óvatosságra intik őket. Egy homoszexuális ember, aki hosszú távon azonos neműekkel osztja meg az életterét és idejét, vajon képes-e könnyen megélni a szüzességet, amit fogadott? Nem túl nagy elvárás ez tőle?”

Más a helyzet azokkal, akik homoszexuális hajlamúak, de már papok (vagy akár püspökök és bíborosok): „El kell várni tőlük, hogy betartsák papi fogadalmaikat, és ha nem képesek erre, vagy egyenesen botrányt keltenek, az Egyház java érdekében legyenek kötelesek visszavonulni, ugyanúgy, ahogyan ezt szigorúan elvárják a heteroszexuális felszenteltektől” – jelenti ki Becciu.

A bíboros összességében pozitív hangnemet üt meg: minden „szenvedést és negatívumot” át lehet alakítani „késztetéssé egy új, érdek nélküli önátadásra ”. Amire leginkább emlékszik helyettes államtitkári korszakából, azok a „szép pillanatok”, amelyeket Péter utóda mellett töltött: utazások, audienciák, szentmisék, Jorge Mario Bergoglio megválasztása, aki aztán 2018. június 28-án, pápasága ötödik konzisztóriumán bíborossá kreálta. Más „kollégákkal” ellentétben, akik a rádióból, tévéből tudták meg, Becciu előzetesen, magától a pápától hallotta a hírt: „A pápa gyakran fogadott, és volt olyan kedves, hogy nem várta meg, hogy a televízióból jöjjek rá. Néhány nappal a kihirdetés előtt azt mondta: »Nézze, rajta lesz az új bíborosok listáján, készüljön fel. Senki nem tudja, csak Ön, tartsa titokban.«”

Augusztus elsejétől aztán a bíboros átvette a „Szentek Gyárának” a vezetését, és járja a világot, hogy boldoggá- és szenttéavatási szertartásokat vezessen.

Kifejezte aggodalmát Olaszország iránt is: „Nincs munka, nagy gazdasági recesszió veszélyének jelei mutatkoznak, a fiatalok kivándorolnak, a bevándorlókat rossz szemmel nézik és az idegengyűlölet aggasztó megnyilvánulásairól lehet hallani (ami nemrég még idegen volt az olasz kultúrában), túl sok a harag mindenütt, nincsenek magasztos ideálok, a kormány toporog, a pártok csalódást okoznak.”

Vagyis „nehéz a levegő” – foglalja össze a bíboros. Felteszi a kérdést: „Megtehetik a katolikusok, hogy továbbra se legyenek jelen a politikában? Nem érkezett el az ideje annak, hogy magukra találjanak és gyümölcsözővé tegyék a gondolatoknak, értékeknek, társadalmi tanításnak azt az örökségét, ami a rendelkezésükre áll? Nagy benyomást tett rám, hogy, mint máskor is, milyen sokan hallgatták a köztársasági elnök, Sergio Mattarella év végi beszédét. Talán az emberek nosztalgiát éreznek a nyugodt hangnem, a mély gondolatok, a kiegyensúlyozott együttélést megalapozó közös értékek iránt és értékelik beszédei hangnemét és tartalmát?”

Nem maradt ki az interjúból a május 26-i európai választások kérdése, és a kontinens intézményeiben egyre inkább megerősödő szuverenista és populista erők jelenléte sem. „A szuverenizmus és a nacionalizmus nem olyan szavak, amelyeket szeretünk, egy szomorú múltra emlékeztetnek, amikor a háborúkat úgy használták, mint a leggyorsabb és leghatékonyabb megoldást az államok közti nézeteltérésekre.” Becciu érsek ugyanakkor szomorúan állapította meg, hogy megtagadták Európa zsidó-keresztény gyökereit, sőt, arra is voltak kísérletek, hogy az európai intézményekben törvényhozói szinten kiirtsanak minden olyan szabályt, ami keresztény értékeken alapul.

Bírálja továbbá az „Európai Unió hallgatását” a világban üldözött keresztények millióiról: „hárítsák el ezeket és más akadályokat, és gyorsabban haladunk majd az alapítók által megálmodott Európa felé vezető úton.”

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás: Vatican Insider

Fotó: Vatican Insider; Gruppoeditorialesanpaolo.it

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria