Bemutatjuk a katekézis új direktóriumát (IV. rész) – A katekéta: Jézus arca, hangja és szava

Az Egyház, melyet Isten Lelke vezet, mindig gondoskodott az örömhír továbbadásáról, ezért már az apostoli időktől fogva katekétákat képez, akikre napjainkban is úgy tekintünk, mint az evangelizáció elengedhetetlen szereplőire.

Az új direktórium számos terület mellett kitüntetett figyelemmel tárgyalja a katekéták képzését. A katekézis az Egyház missziós evangelizációjában című első rész közel harminc pontban fogalmaz meg direktívákat, ezzel is jelentőséget adva a képzés témájának. A korábbi dokumentumokkal összehasonlítva ezúttal különösen is hangsúlyos a missziós identitás, a tanítványi lét, a kísérés, a közös tanulás, illetve a képzés egészére kiterjedő egységben látás fontossága. A képzésre úgy kell tekintenünk, mint egy belső és állandó folyamatra, melyben a katekéta megnyílik Isten Szentlelke előtt, és engedi, hogy az munkálkodhasson benne, Aki őt meghívta, „megformálva benne a Fiú arcát, akit az Atya küldött”. Ez a szakmai és lelki felkészítés mindig egy Krisztus-központú folyamat marad, melynek a célja, hogy a katekéta a Názáreti Jézus arca, hangja és szava legyen.

A katekéta – már az ókeresztény egyház életében is – az igehirdetés aktív szereplőjeként jelenik meg, de napjainkban összetettebb formában, az evangelizáció frontvonalában, az evangélium örömének átadására, a beavatás, a nevelés és a tanítás feladataira kap küldetést. Az empatikus elfogadás, a meghallgatás és a személyes kísérés emmauszi tapasztalatából merítve egyszerre kísérő és Mester, aki a hit útján tanítványai mellé szegődik, ám soha nem feledkezhet meg arról, hogy ő maga is az Úr tanítványa, akinek szüksége van a kísérés és a meghallgatás nagy ajándékára.

A katekéták képzése egy kompetenciaalapú szakmai felkészítés, melynek első és legmélyebb dimenziója az identitás. Ebben kifejeződik, hogy ő mint küldött az Úr tanítványa és a hit tanúja, aki a saját létét tudatosan megélni és annak örülni képes személy. Erre az egész emberi életet átjáró bizonyosságra épül a cselekvés, az együttműködés, a tudás és a gyakorlati készségek hálója. Kiemelendő szempont, hogy az említett kompetenciaterületeket átfogó képzés olyan kateketikai intézményben képes megvalósulni, ahol minőségi és pasztorális gyakorlatban jártas oktatók fogadják a jövő katekétáit. Ezt a szakmai érlelődést gazdagítja és egészíti ki a keresztény közösségben szerzett tapasztalat, ahol a hitoktató maga is megélheti a hitét és a karizmák sokféleségét. Ahhoz, hogy a katekéta társaival együtt a hit közös útját járja, személyét és szolgálatát egy tágabb közösségen belül kell értelmeznünk, ahol csoportos, valamint műhely jellegű képzések keretében segítjük. Ez a kateketikai törekvés szakmai, közösségi és lelkiségi szinten is kooperatív szemléletre hív.

Az Egyháznak ma missziós katekétákra van szüksége, akiknek felkészítését és egész szolgálatát átjárja a küldetés lelkisége. Sok hétköznapi helyzetben ők az evangélium első tanúi. Tanítók és imádkozók, akik az iskolai hitoktatás és a plébániai katekézis mellett személyes életükkel beszélik el az evangélium örömét. Apostoli és tanítói szolgálatuk alapos és minőségi felkészítést kíván, mely az alapképzéssel csak elkezdődik, és egész életen át tartó tanulást igényel.

Forrás: MKPK Hitoktatási Bizottsága

Fotó: Wikimedia Commons

Magyar Kurír