Bérmálás és elsőáldozás Sümegen

A bérmálás szentségében tizenheten részesültek, köztük öt felnőtt, s ugyanennyi elsőáldozó vehette magához először Krisztus testét az ünnepi szentmiséken. Az elsőáldozás szertartását Nagy József kanonok, a közösség plébánosa vezette, a bérmálás szentségét Márfi Gyula veszprémi érsek szolgáltatta ki.

A főpásztor a feltámadásba, a halál utáni örök életbe vetett hit erejéről prédikált. Sokan úgy élnek ma – mutatott rá –, mintha a földön töltött néhány évtizedből állna csupán az élet, s igyekeznek, sokszor akár erőszakosan is, kisajátítani maguknak minden örömet, vagyont, tökéletes boldogságot, de ez mégsem sikerül sosem. Az örök életbe vetett hit ereje az egyedül, ami éltető reményt adhat a hívő embernek, hogy a teljes boldogság országába eljuthat egyszer. Ez erőt ad a földi küzdelmekben, megpróbáltatásokban is. A megtérés Isten adománya – mondta az érsek, majd Eperjes Károly hitre jutásának történetét idézte fel, ahogy arról a színművész vallott. Isten megszólította hitetlen, káros szenvedélyekben bujdokló életében, s újjászületett a hit kegyelme által. Jó példa ez arra, hogy a Szentlélek miként képes segíteni, megerősíteni az embert elveszettségben.

Nagy József kanonok az elsőáldozóknak az Egyház közösségébe tartozás fontosságát emelte ki. A szőlő és a szőlőtő kapcsolatának evangéliumi példázatával illusztrálta azt, hogy a keresztény ember növekedését lélekben a hit gyökereiből, a Krisztussal való találkozásokból eredő szeretet táplálja mindenkor a szentáldozásban. Köszönetet mondott az elsőáldozók szüleinek is, hogy hitben nevelik gyermekeiket, s hitoktatóiknak, hogy segítik őket a szükséges evangéliumi ismeretek elsajátításában.

Toldi Éva/Magyar Kurír