Beszámoló a rendkívüli szinódus kilencedik általános munkaüléséről

A kilencedik munkaülésen a résztvevők 15 felszólalást hallgattak meg (hatot házaspárok, kilencet pedig az egyes auditorok [a szinódusra meghívottként érkezett személyek, a.m. „hallgatók”] részéről). Szinte valamennyien olyan világiak voltak, akik a családpasztoráció, a bioetika és a humán ökológia terén tevékenykednek. Az auditorok a világ különböző országaiból érkeztek, szinte valamennyi kontinensről és a terembe élő tanúságtételüket hozták el a családok körében végzett mindennapos apostoli munkájukkal kapcsolatban.

Elsőként felemlítették azokat a nehézségeket, amelyek a Közel-Kelet országaiban, különösen Irakban befolyásolják a családok életét. A számos konfliktus igen súlyos hatással van a családokra, amelyeket felbomlaszt a tagjaik halála, rákényszerülnek, hogy biztos helyet keresve elvándoroljanak otthonukból, a fiatalokat megfosztja a jövőtől, mivel iskoláztatásukra sincsen lehetőség, valamint az öregek is magukra maradnak. A Közel-Keleten a keresztény család egysége mélységeiben rendült meg, s ez kihat a régió országainak társadalmi és nemzeti egységére is. Ezekben a drámai helyzetekben az egyház valóban a biztos kikötőt jelenti, a „családok családját”, ahonnan vigaszt és reménységet lehet meríteni. A házastársakat fel kell arra is készíteni, hogy közvetítői legyenek a békének és a kiengesztelődésnek.

Az auditorok kiemelték annak szükségességét, hogy az egyház jobban meghallgassa a világi híveket a családdal kapcsolatos problémák megoldásának keresése során, különösképpen a házas intimitásának a szférája tekintetében. Ezzel kapcsolatban fontosnak mondták az együttműködést a tudományos világ és a lelkipásztori munka között, hogy a családpasztorációban ne „technikusok”, hanem munkatársak működjenek, akik ismerik a családdal és az élettel kapcsolatos kérdéseket és képesek tenni ezek előmozdításáért, szilárd katolikus ember- és világképpel rendelkezve.

Emellett az auditorok aláhúzták azt is, hogy nagyobb párbeszédre van szükség az egyház és az állam között, bevonva ebbe a világi híveket is, akik nem személyes ambíciókat követve, képesek rá, hogy tegyenek a család jogaiért és az élet védelméért, hogy így munkálkodjanak az emberibb arcú államokon. A világiaknak, hangsúlyozták, tevékenyen és hozzáértő módon részt kell venniük az élet és a család értékeinek védelmében.

A felszólalások ezután azt elemezték, hogy a papokat megfelelőképpen és folyamatosan fel kell készíteni a családdal kapcsolatos témákban, különösképpen az életre való nyitottság kérdésében, hogy el tudják ezt magyarázni, és képesek legyenek világosan és természetesen beszélni a házastársi szeretetről. Azért is fontos ez, mivel ha a természetes családtervezést mélységében magyarázzák el valakinek, pozitív értékeit kiemelve, ezzel megerősíthető a házasélet. Ebben az összefüggésben az is szóba került, hogy a megfelelően előkészített szentbeszédek hozzájárulnak ahhoz, hogy a hívek teljesebben részt vegyenek a szentmisén.

További megfontolás tárgyát képező pont volt a tanúságtétel fontossága. A fiataloknak nem elméletre van szüksége. Ugyanakkor nagyon jól megértik a család központi szerepét az ember életében, ha ezt a családok maguk mutatják fel, mint hiteles tanúk és az evangelizáció alanyai. Éppen ezért felmerült, hogy a házastársaknak megfelelő lelkipásztori támaszra van szükségük a házasságkötés után is, nem csupán a felkészítés során.

Ezután az auditorok szóltak azoknak a fájdalmáról, akik elveszítik egy családtagjukat: ilyenek az özvegyek, az árvák vagy a gyermeküket elvesztő szülők. Ezen személyek számára alapvető fontosságú, hogy az egyházban legyenek olyan csoportok, amelyek törődnek velük és meghallgatják őket, osztoznak velük, hogy ne veszítsék el a talajt a lábuk alól a fájdalmuk miatt, ne tévedjenek az érzelmek „sivatagjába”, hanem szilárdan megmaradjanak a hitben.

Felmerült ezután a „humán ökológia” szükségessége, amely segíthet szembeszállni a gazdasági globalizáció negatív hatásaival, amely gyakran a katolikus tanítással ellentétes modelleket diktál. Keményen elítélték ezen kívül a családon belüli erőszak minden fajtáját, különösképpen a nők elleni erőszakot, amelyet, mint elhangzott, gyakran fiatal személyek követnek el.

Végezetül hangsúlyozták a családon belüli kommunikáció fontosságát, hiszen a házas felek közötti megosztás, a gyermekek nevelésének közös munkája és főként az otthon falai között mondott imádság mind megerősíthetik a családot.

Fotó: news.va

Magyar Kurír