Boldoggá avatták Louis Palić ferences és Gjon Gazulli egyházmegyés papot Albániában

Marcello Semeraro homíliája elején rámutatott: a boldogmondások sora csodálatos és tágas panorámát tár elénk, mint ahogy a zarándok rátekint a Galileai-tengerre a Boldogságok hegyéről. A boldogok kifejezés egy szimfónia vissza-visszatérő akkordjaként hangzik fel, és a szépség képeit idézi meg, mint a megvigasztalódás, a béke, az igazságosság, az erőszakmentesség és a megbocsátás ereje.

Mindahányszor elhangzik a boldogok szó, mintha Jézus, a mi Megváltónk arcának egy vonását látnánk meg, és mintha Jézus maga mutatkozna meg nekünk, bensőséges vallomásával: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű.” (Mt 11,29)

A boldogmondások tehát Jézus arcát tárják elénk.

Ám hirtelen megtörik az ígéret és remény e szép sora, és mintha minden elhomályosulna, amikor elhangzik: „Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket, és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam” (Mt 5,11). A boldogságmondások végén eljutunk sok-sok keresztény fájdalmas történetéhez, ami kezdettől fogva mindmáig valóság. És eljutunk annak a ma boldoggá avatott két vértanú történetéhez, ami kapcsolódik azon 38 mártír tanúságához, akiket nyolc éve itt, Shkodrában avattak boldoggá.

Louis Palić (1877–1913) a Kisebb Testvérek Rendjének áldozópapja, Gjon Gazulli (1893–1927) egyházmegyés pap. Jézus szava mindkettő sorsává lett: „Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam”. Dermesztő erővel tűnik fel itt egy szó: hazudozva.

A lukácsi boldogmondásoknál a keresztényeket hitük miatt üldözik, de Máté evangéliuma szerint megrágalmazzák őket, hamis vádakkal.

Szent Jeromos egyháztanító, aki a Földközi-tengernek ebből a térségéből származik, jegyzi meg egyik kommentárjában, hogy éppen ebben az énmiattam szóban rejlik az evangéliumi boldogság oka. Hiszen sokakat üldöznek és meg is ölnek, de ők nem boldogok, ám akiket Jézus miatt üldöznek és bántalmaznak, azok éppen ettől boldogok.

A bíboros rámutatott: Ferenc pápa az életszentségre szólító egyetemes meghívást értelmező egyik írásában beszél az evangéliumi boldogságokról és kibővíti a hazudozás és rágalmazás jelentését: sokszor, éppen napjainkban a keresztényüldözés a kigúnyoláson és nevetségessé tételen keresztül történik, mert így akarják eltorzítani a hitünket és nevetségessé tenni a keresztényeket. A pápa azt akarja elmondani, hogy az evangéliumi boldogság ott is aktuális, ahol ugyan nincs üldözés, de van közömbösség vagy kigúnyolás. Gondolatának a következtetése, hogy akkor is kövessük az evangélium útját nap mint nap, ha az problémákat okoz is nekünk, mert ez az életszentség útja (vö. Gaudete et exsultate, 94.).

A két boldog noha életükben jót cselekedtek, mégis hazugságokkal rágalmazták meg és elítélték őket. Ez történt Louis Palić ferences atyával is, akinek története az első Balkán-háborúig nyúlik vissza, amikor az ország megszállói elnyomó politikát folytattak az albán lakossággal szemben, célzottan erőszakot alkalmazva és végül gyilkosságokat elkövetve. Amikor érezte, hogy sorsa a vértanúság felé tart, így imádkozott: „Ó, Jézusom, legyen ez a te szeretetedért!”

Gjon Gazulli egyházmegyés papot is hamis vádak alapján egy kirakatperben elítélték, majd felakasztották Shkodra külvárosában. Jézushoz hasonlóan ő is, mint „hűséges tanú” (Jel 1,5), megbocsátott a gyilkosainak.

A két vértanú boldoggá avatása útmutatást és vigasztalást nyújt nekünk.

Szent Pál apostolhoz hasonlóan mi is meg vagyunk győződve arról, hogy „soha semmi sem választhat el minket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van”. Mert az ő szeretete képes arra, hogy a vereségeket győzelmekké változtassa

– zárta homíliáját Marcello Semeraro bíboros a két albán vértanú boldoggá avatása során.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír