Csíkszeredába való visszatérésük harmincadik évfordulójára emlékeztek a szociális testvérek

A családias hangulatú rendezvényen a testvérek a közösség barátaival együtt ünnepeltek. A program első részén jelen volt Bálint Emil főesperes és Urbán Erik OFM érseki helynök.

A helyszín kiválasztása nem volt véletlen, hiszen a Szociális Testvérek Társasága Romániai Kerületéhez tartozó testvérek közül többen szolgáltak rövidebb vagy hosszabb ideig a Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium tanárként vagy a kollégiumban nevelőként. A diákbentlakás első nevelője, Murányi Teréz testvér végezte a kollégiumban az „ugartörő” munkát Bálint Lajos érsek megbízásából, és egy évig matematikát is tanított. Homa Ildikó testvér nevelő, Dănescu Teodora testvér némettanár, Székely Csilla testvér rövid ideig helyettesítő biológiatanár volt az intézményben. Farkas Ibolya testvér 1994-től 2022-ig tanított magyart, pár évig oroszt és hittant is, 1998 és 2006 között pedig iskolaigazgatóként is hozzájárult az intézmény oktató-nevelői életének, munkájának megszervezéséhez, színvonalának emeléséhez. Fogarasi Edit testvér a diákok lelkinapján vezetett csoportot, Szentkirályi Éva testvér kézműves-programot tartott az iskola cserkészeinek, megvarrta a csapat zászlóját, és imáival folyamatosan támogatja az iskolát.

Farkas Ibolya testvér, a program koordinátora a Szent Máté apostol ünnepén tartott hálaadáson rámutatott, Máté meghívása azt példázza, hogy Isten Fia mindig megelőlegezett bizalmával lép az életünkbe. Mint Mátét, minket is azzal hív ki bűnös életünkből, hogy olyan feladatot ad nekünk, amellyel kiszeretheti belőlünk a jót világi hívőként, családosként, papként, szerzetesként.

A megnyitót követően két előadásra került sor. Homa Ildikó testvér, a romániai kerület elöljárója Jelen(lét) – a szociális testvérek lelkisége itt és most az egész világon című előadásával a közösség sajátos lelkiségébe adott betekintést a résztvevőknek. Mindjárt az elején utalt arra, hogy az alapító, Slachta Margit nélkül, aki idén 140 éve született és 50 éve halt meg, nem beszélhetnénk most szociális testvérekről.

A hallgatóság bátorítást kaphatott saját élethivatásnak megvizsgálására, például a közösség születésének kapcsán elhangzott kijelentés fényében: „a Jóisten arra hívja, hogy egy meghatározott – specifikus módon kövesse, járja az utat”, miután egyfajta ínséget érzékel, és „felelőssé válik azért, amit észlelt”.

A résztvevők szélesebb képet kaphattak a Szociális Testvérek Társasága víziójáról, hogy a közélet porondjára állítson olyan szellemi munkásokat, akiknek hivatásbeli feladata, hogy a katolikus közérdeket, a család, nő és gyermek boldogulását képviselje modern eszközökkel. Az előadó a társaság „DNS-ének” nevezte annak négy alappillérét: „bencés alapokon álló, modern formában megjelenő, szociális tudatossággal rendelkező és szentlelkes”, amelyet a biztos négy lábon álló szék metaforájával szemléltetett. Homa Ildikó óva intette attól a társaság tagjait, hogy „múzeumi tárgyak legyünk, hanem figyelve arra, hogy mire nyugtalanít a Lélek, bátor döntéseket hozva, a Szentlélek vezetésével, a kor igényeinek megfelelően legyünk rugalmasak, s ha az evangélium megköveteli, merjünk szembeszállni egy adott kultúrával”.

Murányi Teréz testvér, a rend irattárosa előadása által a közösség múltjába nyerhettek bepillantást a résztvevők. „Harminc év testvéri jelenlétről és szolgálatról emlékezünk Csíkszeredában, noha már 1991. október 1-jén megjelent itt az első testvér, pont 33 éve.”

Az egyik pap megjegyzésére utalva kiemelte, hosszú ideig sokakban teljesen összetartozott a Segítő Mária-gimnázium és a Szociális Testvérek Társasága, ami nem jár messze a valóságtól, hiszen a csíkszeredai közösségi élet elindulásához az Úristen a gimnáziumot és bentlakást használta fel. 

Az előadás befejezésében Murányi Teréz testvér így fogalmazott: „A testvérek mindvégig a gyermek-, nő- és családvédelem területein dolgoztak, betöltötték azt a feladatkört, amelyet a Szociális Testvérek Társasága kezdettől írt a zászlójára. Csíkban a testvéreknek van múltja és jelene, reménykedve hisszük, hogy a Segítő Mária oltalmában, az Úr kegyelméből jövő is adatik nekünk.”

A szünetet követő második részben öt műhelyfoglalkozás közül választhattak a jelenlevők: Fogarasi Edit testvér és a kültagcsoport műhelyébe, Székely Csilla és Fülöp Magdolna testvérek Szólj, Uram, hallja a te szolgád, Dănescu Teodora testvér Nemzetközi énektanulás, Imre Edit Táncmeditáció, valamint Farkas Ibolya testvér Életvezetés Sára testvérrel című műhelyébe kapcsolódhattak be. 

A hálaadás szentségimádással és azt követően szentmisével zárult. A szentmise keretében megújították ígéretüket azok a kültagok, akik a nyári marosfői lelkigyakorlaton nem tudtak részt venni. A szentségimádáson Salkaházi Sára testvér egy-egy rövid gondolatával imádkoztak a testvérek, majd szentségi áldásban részesítette a társaság tagjait Simó Gáspár spirituális.

A szentmisét Tamás József nyugalmazott gyulafehérvári segédpüspök mutatta be, akinek támogatását az elmúlt évek során folyamatosan megtapasztalta a közösség.

A szentmisén Bátor Botond pálos szerzetes hangsúlyozta, hogy a közösség az elmúlt harminc év alatt Erdély és Csíkszereda részévé lett. „Sok munka, eredmény mellett, ami által Isten közelébe hurcoltatok másokat, talán mégis az volt az igazi küldetésetek, amit zseniális és szent rendtársatok, Sára testvér megfogalmazott: »Ó Krisztus szeretete nagy, végtelen lángtenger, majd tisztára tökéletessé égeti mindazt, ami bennem van. Hordanom kell ezt a testet, amit az Úrtól erre a néhány földi évre kaptam. Minden rossz hajlamával, indulatával, szenvedélyességével, vadságával hordoznom kell és megszelidíteni Krisztusért és Krisztusban! Hordani és megszentelni és dolgozni ezen!« Embernek lenni emberek között, nem fentről, hanem köztük, nem többnek gondolva magatokat, hanem értük levőnek.”

A szentmisét követően Farkas Ibolya testvér köszönetet mondott a szentmisén koncelebráló papoknak.

Másnap, szeptember 22-én az erdélyi szociális testvérek folytatták közösségi ünneplésüket. A csíksomlyói kegytemplomban szentmisével kezdték a napot, ahol Urbán Erik a közösség lelkiségének lényegét felidézve buzdította a testvéreket.

A testvérek kérték a Szűzanya közbenjárását a közösség új munkaévének kezdetén.

A szentmisét követően a testvérotthonban folytatták az új munkaév megnyitóját. A Fogolykiváltó Boldogasszony oltalmába ajánlották a most kezdődő új munkaévet.

A nap különleges eseménye volt az ünnepélyes déli ima a közösség szentségi kápolnájában, melynek sajátos mozzanatát képezte egy rövid felvételi rituálé. Csíki Amanda megkapta a „tananyagot”, a közösség lelkiségébe bevezető írásokat, a bencés Regulát, a közösség imafüzetét, a zsolozsmát és nyilvánosan is a társaság új jelentkezője lett kifejezve, hogy lelkesedéssel és nyitottan indul a társaságba való „begyökereződés” útján.

Szöveg: Farkas Ibolya testvér

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír