E kötetében a szerző a karizmákról szerzett ismereteit és tapasztalatait osztja meg velünk. Tényként állapítja meg, hogy napjainkban sok gyakorló keresztény ismeri a karizma szót, de nincs tisztában valódi értelmével és azzal, amit a Biblia és az Egyház mond róla. A görög kharisz szó kegyelmet jelent, tehát a karizma olyan ajándék, amit Isten kegyelméből kapunk. A kharíszmata jelentése „ajándékok”, többes számban. Pál apostol ötféle módon használja a szót: általánosságban az Istentől jövő bármely ajándékra, beleértve a házasságot és a cölibátust, valamint a veszélyből való szabadulást is. Másodszor, Izraelről szólva Pál azt mondja: Isten nem bánja meg adományait. Harmadszor az örök élet és a megigazulás ajándékára utal vele. Negyedszer arra az ajándékra, amit Timóteus kapott a kézrátétel által, ami valószínűleg a Szentlélek. Végül a lelki adományokra hivatkozik Damian Stayne. Konstatálja: a karizmák lángra lobbantják és újraélesztik a hitet, megmutatják, hogy Jézus „valóságos és dinamikus. Megragadják az emberek figyelmét, és Jézusra irányítják.”
Damian Stayne – áttekintve röviden a prófétálás teológiáját és történetét – így határozza meg annak lényegét: olyan sugalmazott, inspirált üzenet, „mely magában hordozza Isten országának teremtő, átalakító erejét”. Szólhat egyénekhez vagy csoportokhoz, az Egyházon belül vagy a világhoz. Ha meg akarjuk ismerni a prófétálás ajándékának alapjait, elsősorban Jézusra kell tekintenünk, Aki „Próféta ugyanabban az értelemben, mint ahogy ő a Vértanú, az Isten Fia. A mi istenfiúságunk részesedés az Ő istenfiúságából. A keresztény vértanúság részesedés az Ő vértanúságából. A keresztény prófétaság részesedés az Ő prófétai identitásából és szolgálatából… Jézus nemcsak hirdeti az Igét, hanem Ő maga az Ige, minden autentikus prófécia forrása a múltban, a jelenben és a jövőben.” A modern kor prófétái közül Damian Stayne kiemeli Szent Pio atyát, akinek prófétai adottsága még a szentek között is egészen kivételes volt, rendszeresen és „elképesztő” pontossággal jövendölt meg később bekövetkezett eseményeket, olvasni tudott az emberek szívében. Csak egy példa a sok közül: egy Joe Greco nevű férfi álmában találkozott az akkor még élő Pio atyával, és megkérte, imádkozzon nagybeteg apja gyógyulásáért, aki egy kockázatos műtétre várt. Hamarosan meggyógyult. Joe ekkor felkereste San Giovanni Rotondót, hogy hálát mondjon Pio atyának, aki így fogadta: „Az édesapja tehát rendben van már.” A férfi korábban soha nem járt Rotondóban, nem találkozott Pio atyával és senkit sem ismert a környéken. A Pietrelcinából származó kapucinus közölte vele, hogy álmában találkoztak. Amikor pedig Joe meggyónt neki, figyelmeztette: elhallgatott előle egy incidenst, ami a parkban történt egy lánnyal, még 1941-ben, az angliai Blackburnben.
A prófécia helyre tudja állítani az emberi méltóságot és az önbecsülést, ahogyan a szamariai asszonnyal történt a kútnál (Jn 4). A könyv írója felidéz egy történetet: egy keresztény férfi autózott Uganda országútján, és megállt, hogy ennivalót vegyen. Odament hozzá egy prostituált, és felajánlotta szolgálatait. Több, egyre nagyobb összeget nevezett meg, de a férfi mindig azt válaszolta, látva a szépségét, biztos, hogy nem csak ennyit ér. A nő kérdésére, hogy akkor mennyit, azt válaszolta: „A te értéked Jézus élete, Isten Fiának megfizethetetlen élete, aki már megfizetett érted a kereszten, mivel mindent megértél neki.” Kérdésére a nő megengedte, hogy imádkozhat érte, és miközben az ima tartott, a prostituált könnyes szemmel adta át életét Krisztusnak. Ma egy olyan misszióban dolgozik, amely más nőket ment meg a prostitúciótól.
A könyvben több csodás fizikai és lelki gyógyulásról olvashatunk. Ám a közösségalapító Stayne figyelmeztet: nem ígérik meg az embereknek, hogy meggyógyulnak, csak akkor, ha különleges kinyilatkoztatást kapnak. Ha semmiféle gyógyulás nem történik, akkor együttérzően közbenjáró, áldó vagy bátorító imát mondanak, hogy a beteg ember ne gondolja, hogy az élete kudarc, Isten nem törődik vele. A szerző arra is felhívja a figyelmünket: el kell fogadnunk azokat a próféciákat, amelyek arról szólnak, hogy „változtasd meg az életed. Ha olyan gondolatokat dédelgetünk magunkban, hogy a prófécia spirituális édességet ad az embereknek, az igazi prófécia meg fog halni, az emberek pedig nem fognak növekedni. Ha azt akarjuk, hogy Isten szava eljöjjön életet adó erejével és hatalmával, meg kell adnunk az Úrnak azt a szabadságot, hogy azt mondjon, amit akar.” A gyógyítók alapelve is az, hogy tanulják meg, a gyógyításban miképpen kövessék Isten akaratát. Még maga Jézus is kiemeli ennek fontosságát, amikor azt mondja: „A Fiú önmagától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyánál lát” (Jn 5,19). A gyógyító imák hasznosak, kiindulási alapot adnak, „de meg kell tanulnunk mindig a Szentlélek vezetését követni”. Ezek elmondása előtt pedig erősíteni kell az emberekben a hitet, hogy az Úr „az Ő erejével meggyógyít”.
Damian Stayne könyvét elolvasva eszünkbe juthatnak Szent II. János Pál pápa szavai: „Mikor a Lélek közbelép, az emberek megdöbbennek. Elképesztően új dolgokat tesz.” A kötet arra biztat bennünket, hogy mélyebben higgyünk Istenben, aki „szívesen tesz nem hétköznapi dolgokat hétköznapi emberek által”.
Aki többet szeretne megtudni Damian Stayne szolgálatáról és a Cor et Lumen Christi közösségről, látogasson a www.coretlumenchristi.org oldalra.
Damian Stayne: Újítsd meg csodáidat!
Marana Tha, 2019
Fotó: Merényi Zita
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria