Dávid Zsuzsanna: Gróf Esterházy János, a szeretet politikusa

A száz éve született és 1957. március 8-án a csehszlovákiai Mírov börtönében mártírhalált halt felvidéki lengyel-magyar politikus boldoggáavatási eljárása 2019-ben indult el a krakkói egyházmegyében. Az idei esztendő az ő személyének szentelt emlékév.

Dávid Zsuzsanna, tanulmányozva a magyar apától és lengyel anyától született Esterházy életútját, rámutat: a mai Szlovákia területén lévő Nyitraújlakon jött világra, és a mai Csehország területén hunyt el, személyében a visegrádi államok vérrokonsága és sorsközössége ölt testet. Erkölcsi példája óriási hatással volt „a megtévesztő eszmék és a megfélemlítő zsarnoki hatalmak zavaros forgatagában”.

Az általa képviselt igazság, a szeretet mellett a szabadságot hordozta. A diktatúrák számára pedig semmi sem félelmetesebb, mint a szabad ember és a szeretet hatalma.

Esterházyt „hűsége az örökérvényű értékek mellett Krisztus követőjévé tette”. Ellenségei el akarták pusztítani, elhallgattatni, cselekvőképtelenné tenni. A Gulágra hurcolták, távollétében politikai koncepciós perrel halálra, majd „kegyelemből” életfogytiglani börtönre ítélték. Miután tizenkét év fogság után elhunyt, földi maradványainak kiadását is megtagadták családjától. A kommunista hatóságok féltek, hogy „földjének sója lesz”. Hamvai halála után hatvan évvel, halálra ítélésének hetvenedik évfordulója, 2017 szeptembere óta a zoboraljai Alsóbodokon, szülőföldjében találtak örök nyugodalmat.

A dolgozat szerzője emlékeztet, hogy Esterházy János rehabilitációja a szlovák és cseh hatóságok részéről máig nem történt meg, még mindig élnek az ellene felhozott hamis vádak. A diktatúrákat nyíltan elítélő Esterházy e vádak szerint a „nácizmus kiszolgálója, háborús bűnös”. Tárgyilagosan vizsgálva életútját „ártatlansága és a tetteit mozgató lelki meggyőződése tagadhatatlan tanúságtétel.

Szenvedésének és sorsának tudatos vállalása és Krisztus keresztjéhez méltó felajánlása a vértanúk közösségébe emeli”.

Dávid Zsuzsanna kiemeli, Esterházy János a politikát mint élethivatást az Újszövetség jegyében gyakorolta, Krisztus kérésének szellemében: arról ismerjen meg bennünket a világ, hogy szeretjük egymást. Egy közösség, egy nép képviseletét vállalva őszinte és mindenki számára boldogulást nyújtó társadalmi rendért munkálkodott, a szeretet jegyében politizált. Soha nem szólt gyűlölettel, nem emelt szót egy nemzetiséggel, fajjal vagy vallási nézettel szemben sem. A szlovákokra mint testvérekre gondolt, és az évszázados sorsközösséget Isten akaratának tekintette, „mely népeinket azonos földbe helyezte. Hazája iránti szeretete soha nem fordult erőszakos nacionalizmusba, irredenta ellenzékiségbe.” Határozottan kiállt az üldözöttek mellett, a pozsonyi parlamentben egyedül nem szavazta meg a zsidók elhurcolását elrendelő törvényt. A második világháborúban ő és családja bújtatta az üldözött zsidókat, emellett soha nem mulasztotta el, hogy a szegények, a rászorulók felé forduljon.

Esterházy János, mint a felvidéki Országos Keresztényszociális Párt elnöke, hirdette: „Együtt, egymással, egymásért. Nekünk nem lehetnek politikai, eszmei vagy elvi elhatárolásaink, nálunk nem érvényesülhetnek gazdasági osztálykülönbségek, világnézeti taszítóerők, foglalkozás szerinti elkülönülések, és nem lehet a karéj kenyér sem többféleképpen kiszabott,

nálunk az egy otthon egyforma melegét kell éreznie mindenkinek, az egy otthon egysütetű kenyérfalatjából kell jóllaknia.”

Szállóigévé vált jelmondata: „A mi jelünk a kereszt, nem a horogkereszt.” Ennek a jelnek a jegyében mindenki felé nyitott, de elítélte azokat, „akik a keresztet akarják a sárba rántani, akár baloldali kommunisták, akár jobboldaliak azok”. Esterházy a keresztet minden időben „változatlanul a legfelségesebb szimbólumunknak” nevezi. A mérsékelt és békés utakat kereső politikusból így válik „antifasiszta tényező” és a kommunizmus ellensége. „A kereszt fénye mellett a bitófa árnyéka vetül rá.” Bár többen menekülésre biztatják, úgy érzi, a nehéz időkben is maradnia kell, együtt a népével.

Az élete utolsó tizenkét évében a Gulagon, majd Mírovban raboskodó Esterházy „a szegények között a legszegényebb, megalázott rab és súlyos beteg. A legkisebbek között a legkisebb lett, a 7832-es számú rab, névtelen elítélt”, mégis, amikor a szörnyű megpróbáltatásairól beszél, gyűlölet nélkül teszi.

Mindent Isten akaratának tart. „Ki vagyok én, hogy a Jóisten akaratát ellenezzem?”

– kérdezi. Alázattal fogadta el szenvedéssel teli sorsát, az Isten akarata előtt meghajolt, de meg nem tört. A belső tartást a Krisztussal való közösség adta meg számára és a felajánlás, mely értelmet adott a látszólag értelmetlen és hosszú börtönéveknek: „…tudom, hogy emberileg szólva nincs remény a szabadulásomra. Ezt elfogadtam, mint keresztet, és felajánlom a Jóistennek könyörgésképpen a legszűkebb családért és a szélesebb meg a legszélesebb családunk boldogabb jövőjéért.”

A bátyja mellett mindvégig kitartó, őt látogató Esterházy Mária a mírovi börtönben, fivére halálos ágyánál tett utolsó látogatásakor így írt nővérüknek, Lujzának: „Őt szemlélve a lélek abszolút győzelmét látjuk az anyag felett.” A börtönből kifelé a Magnificat az egyetlen ima, ami eszébe jutott.

Kitér a könyv szerzője arra is, hogy börtöntársainak visszaemlékezései alapján Esterházy még betegen, meggyötörten is tartotta bennük a lelket. A kenyér mint Krisztus teste,

az Eucharisztia egész életét végigkísérte, élő tabernákulumnak nevezték őt.

A kötetben láthatjuk Dávid Zsuzsanna Esterházy János életét bemutató festményeit is, összekapcsolva keresztény szimbólumokkal, többek között az evangéliumi történésekkel, az angyali üdvözlettel, a Megváltó Krisztus születésével, a kenyértöréssel, a kereszttel, a feltámadással.

A dolgozathoz Molnár Imre történész írt ajánlást, aki évtizedek óta kutatja a mártírhalált halt politikus életét, munkásságát. Kiemeli: Dávid Zsuzsanna könyvének legfőbb mondanivalója, hogy a Tőzsér Árpád minősítésével „közjóra született” embert „Jézus Krisztus nélkül sem értelmezni, sem megérteni nem lehet. Ahhoz azonban, hogy megértsük, együtt kell szemlélnünk mindkettőjüket. Csak ebben az együtt-szemlélésben fedezhetjük fel Esterházy János portréján Krisztus valódi arcvonásait.”

Dávid Zsuzsanna: Gróf Esterházy János, a szeretet politikusa
Jel Könyvkiadó, 2021

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír