Ég és föld között – Exkluzív (kaland)túra az esztergomi bazilika kupolájában és keresztjénél

Hogy munkaidőn kívül is látogatható legyen a kupola belsejében található unikális, 26 métert áthidaló magyar mérnöki innováció, a bazilika turisztikai felelősei és a kivitelező Belvárosi Építő Kft. létrehozta az Ég és föld között elnevezésű kétórás programot. Ennek keretében

hétvégente három turnusban 15 fő látogathatja a kőboltozatos kupolát, valamint a külső héjazatot, sőt a bátrabbak a kereszthez is felmehetnek április végéig, hogy a soha onnan nem látott dunai panorámában gyönyörködhessenek.

A különleges túrára az esztergomi bazilika honlapján keresztül lehet jelentkezni. A kevésbé merészek a Be Massive Horizon Youtube-sorozatán keresztül élvezhetik a felejthetetlen látványt a Dubecticut DJ Set zenés összeállításával.

Húsvét előtt a Magyar Kurír munkatársai közül négyünket végigvezetett a túraútvonalon Török Csaba plébániai kormányzó és Németh Tamás, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye főépítésze. Így még éppen kimehettünk a kereszt mellé is a szédítő magasságba. Látogatásunk alatt szélcsend volt és jó idő, nem kellett tartani attól, hogy nem működik majd a 34 méter magasan induló második lift, amelyet 45 km/órás szélsebesség esetén leállítanak.

A látogatás előtt munkavédelmi oktatáson vettünk részt egy, az építési területen felállított konténerben. Horváth Tamás, a kivitelezést végző Belvárosi Építő Kft. fő-építésvezetője levetítette nekünk a munkavédelmi oktatóanyagot, melyet az építészek a humort sem nélkülözve állítottak össze. „Ne legyünk olyanok, mint Sanyi!” – hallhattuk többször a figyelmeztetést. „Sanyi”, azaz Iván Szabolcs, a BME Építőmérnöki Karának gyakornoka a filmben többek között fogdossa az aranyozást és a stukkókat; kihajol a liftből, így könnyen beütheti a fejét a párkányzatba; nem visel munkavédelmi sisakot. Ráadásul még rá is gyújt a munkaterületen, és nemegyszer elkalandozik a csoporttól. Hangoskodik a kupola belsejében, ami természetesen lehallatszik a templomtérbe.

Horváth Tamás, hogy kíváncsiságunkat csillapítsa, és a helyszínen majd ne akarjuk megérinteni az aranyozást, körbeadott egy 23 és fél karátos aranylapot.

Ezután egy animáció kíséretében ismertette a Layher cég által kifejlesztett kupolabelső egyedülálló állványrendszerét, melyet több állványzat kombinációjával hoztak létre. Csak akkor kellett egy rövid időre lezárni a templomteret, amikor egy évvel ezelőtt egy hattonnás állványkeretet építettek fel a négyezeti térben. Erre négy, egyenként százméteres láncot kötöttek, melyeket a kupola tamburjának ablakpárkányain lévő emelőtornyokhoz rögzítettek. Elektromos csörlőkkel lassan emelték fel a szerkezetet a 34 méteres magasságba, ahol az ablakok belső parapetjére kitalpalták. Itt két 26 méteres fesztávolságú hídszerkezet készült, melyek arra hivatottak, hogy a fölöttük tornyosuló állványzatot megtartsák. A két hídrendszert egymáshoz rögzítették egy kereszttartó rendszerrel, majd megkezdték a térállványozást. Két munkaszintet alakítottak ki a hatalmas állványzatban: egy körüljárót és felül egy nagyobb területet. Ez utóbbiról még nem lehetett elérni a belső kupolaboltozat legfelső részét, ezért egy kiegészítő állványzatot is építettek, amelyet a záradékon keresztül lógattak le szinte egy megfordított esernyőként. Erre azért volt szükség, hogy egy további állványzat ne terhelje még jobban a szerkezetet.

Az esztergomi bazilika különleges kupolaállványzatára, mely kivételesen nem a földön áll, az egész szakma felkapta a fejét: a talpalási pontról épül fel a magasban lebegő rendszer, közel 70 méter magasságig.

Mielőtt nekivágtunk volna a függőleges utazásnak, láttuk, hogy az itt elhelyezett automatában nem csokit és italt lehet kapni, mint mindenütt máshol, hanem különféle eszközöket, például marhahasíték bőrkesztyűt és más munkavédelmi kesztyűket, szűrőbetéteket, maszkot, szerszámokat.

Már maga a liftes utazás is hatalmas élmény volt, hiszen egyetlen karcsú acéloszlopon közlekedik az ipari emelőszerkezet. A kupola belső terébe érve feltárult előttünk a megdöbbentő látvány: 34 méter magasan voltunk, az ablakok parapetjének szintjén. A két hídszerkezet hat méter magas, a távolságok szédítőek. Az állványszerkezet alján úgy tűnt, mintha mélyen lent lenne a háromrétegű háló és a molinó, amire alulról a kupola belsejének látványát nyomtatták. Még jó, hogy nem a padlózatot látni innen! Fokozottan figyelnünk kellett a nálunk lévő tárgyakra, például a telefonjainkra, hiszen ha leesnek, a hálón ugyan fennakadnak, de ipari alpinista segítségét kell kérni ahhoz, hogy visszakerüljenek hozzánk.

A magasban Németh Tamás főépítész elmondta, hogy elsőként magát a kupolát újítják fel, majd a tamburt, azaz a hengert az ablakokkal, s ezután a főpárkányt. Az állványzatot éppen ezért most felfelé építették, de a főpárkány miatt majd lefelé fogják. A most látható állványzat súlya 80 tonna, ezt négy helyen támasztották le az ablakok parapetjébe.

Ez a 80 tonna az oda érkező terhelésnek csupán egy százalékát teszi ki, hiszen nyolcezer tonna nehezedik a falakra, vagyis százszor ennyi.

40 tonna súlyt jelent csak a vörösréz, ami a kupolát borítja. A falak itt négy méter vastagok, de lent, az altemplomban 17 méteres is van. A szentély rajta ül a várhegy szikláján, mint ahogyan a kupola is. 

Innen, a belső állványzatról látható az a dombormű, amely Lippert Józsefet, a stukkózás tervezőjét profilból ábrázolja. Az építőmester ide „rejtette el”, de azért mégiscsak megörökítette magát.

A kupolában 12 cikkely van, ami két virágfüzér közötti területet jelent. A keskeny mobilállvány, melyről ezek jól megközelíthetők, háromszor-négyszer is körbefordul majd óramutatószerűen, hiszen minden munkafázisnak van száradási ideje. Az első körben végzik el a tisztítást, a másodikban a javításokat, s ezután következik a festés. Az örökségvédelem és a tanácsadó testület egy cikkelyen színpróbát végzett, és kiválasztotta a megfelelőket.

Innen, közelről jól lehetett látni, hogy az aranyozás eredetileg sem a díszítés teljes felületén volt. Ha lentről tekintettünk fel, összhatásában mégis úgy tűnt, mintha minden stukkó teljesen aranyozva lenne. A valóságban azonban sokat spóroltak az arannyal, csak azokat a felületeket borították vele, amelyek lentől is fényesnek tűnhetnek, a többi metálos okker színt kapott.

Az aranyozandó felületet alapozóval kenik le, majd ráteszik a ragasztót, és arra helyezik fel az aranyporlapokat. Amikor az arany megköt, a lapot lehúzzák.   

A Piacenti nevű olasz cég dolgozott a betlehemi Születés bazilika és a milánói dóm restaurálásán is. Ők társultak egy magyar restaurátor céggel és a generálkivitelezővel. A munkaszinten van víz és tűzjelző, de egy fűtő-hűtő légbefúvó rendszert is beüzemeltek, hiszen plusz öt fok alatt nem lehet a falfelületeken munkálkodni. A restaurátorok így egész télen dolgozhattak.

A felső munkaszintre, 72 méteres magasságba is felmásztunk a könnyű létrákon. Itt a kupola legfelső részének restaurálása már elkészült, az esernyőszerűen belógatott állványzatot, amire egy kis létrán lehetett feljutni, elbontották. Közelről csodálhattuk meg a kupola belső díszítését, de Török Csaba beszámolója alapján az is kiderült, hogy az nem volt mindig ilyen. Az 1856-ban, Scitovszky János prímás idejében készített klasszicista stílusú, eredeti díszítés már sehol nem látható, de a sérülések helyén előbukkant az égszínkék színű festés a csillagokkal. A kupola alatt, a padlózat márványában látható egy kőberakásos intarzia, amelyen szintén csillagok vannak. Feltehetőleg ez a tükörképe lehetett a kupola eredeti díszítésének.

Simor János prímás kérésére azonban 1885 és 1888 között a díszítést áttervezték, az egész templombelsőt átfazonírozták historizáló neoreneszánsz stílusúra.

Voltak ugyan vakolatleválások, melyek a felújítást indokolttá tehették, de az igazi ok inkább érzelmi volt: hogy ne legyen rideg a templombelső. Az Osztrák–Magyar Monarchia területén az akkori legjobb minőségű munkának számított a bécsi cég esztergomi stukkózata, ami a kivitelezés igényességén is látszik. Mint Németh Tamás mondta, a stukkó virágfüzérei egyes helyeken 20-30 centiméterre is elállnak a faltól. A gipszfelület alatti részt nádköteggel töltötték ki, ami közel 150 év után is olyan jó állapotban volt, hogy egyáltalán nem kellett hozzányúlni.

A kupolát legutóbb akkor állványozták be teljesen, amikor ezt a historizáló átalakítást végezték. A második világháború idején csak kármentés történt. 1945 júliusában, amikor befoltozták a kupolát, egyszerű megoldást választottak: egy lyukon leeresztett kötélen felhúzták a magasba a kőművest, aki, amennyire tudta, betömködte, kijavította a sérüléseket. A kupola zárógyűrűjében a legnagyobb szerkezeti hiány három és fél méteres volt, amit egy bombatalálat okozhatott. A boltozatban mégsem keletkeztek olyan repedések, amelyek veszélyesek lettek volna. Ez Páckh János építészt dicséri, aki annak idején a belső kőboltozatot tervezte.

Nyolcvan méter magasra vitt fel a második lift, hogy megtekintsük a kupola Hild József által készített külső héját, majd továbbjussunk a kereszthez.

Török Csaba ismertette a kupola tervezési folyamatát. A kiállításon megtekinthető, 1822-ből származó maketten látszik, hogy Kühnel Pál egy klasszicista félgömbkupolát tervezett, ám Páckh megemelte a kupola magasságát, és tamburfalakat helyeztetett el, hatalmas ablakokkal. Az építészhez egy éjszaka betörtek, és megölték. Ezután a fiatal Hild József vette át a bazilika építésének vezetését. Nem akarta tovább terhelni a kőboltozatot, viszont a tervezettnél monumentálisabb látványt szeretett volna elérni. Ehhez egy olyan technológiát választott, amelyet Magyarországon addig még nem alkalmaztak: külső héjazatként egy belső és egy külső rétegből álló, fix elemekből összeszerelt hatalmas bordázatszerkezetet épített. A tervezés előtt Hild angliai mintákat és vasúti hidakat tanulmányozott.

A mai Szlovákia területén öntött elemeket Bécsbe szállították, s ott a fémrendszert a talaj szintjén felépítették, hogy méréseket végezzenek rajta.

Az engedélyezés után szétszerelték a szerkezetet, és a Dunán hajóztatták le Esztergomba. A kupola kereszt záróborítása 1845 augusztusában készült el, addigra befejezték a kupola külső héjazatát is.  

A szerkezet ipari műemlék, kiemelten védendő. A mostani felújítás során helyben tisztították meg homokfúvásos technikával, és négyrétegű korrózióvédő festéssel látták el. A világháborúban keletkezett horpadásokat is kiegyengették, a repeszek által megolvasztott elemeket megerősítették, majd a terhelhetőség érdekében a fémszerkezetre ráhúztak egy másik, attól elkülönülő rácsozatot, mely által az új rézlemezek is stabilabb alátámasztást kapnak.

Egy év múlva már nem lesz látható a régi, zöld rézlemezborítás. Az új lemezek először matt barnák, majd feketék lesznek, zöldes színüket 25-30 év múlva nyerik majd el.

A külső héj felújításához is körbeforgó állványzatot kellett építeni, hiszen a kupola felületének egyszerre legfeljebb egynyolcada lehet csak nyitva, hogy a szél vagy a vihar ne kaphassa fel a hatalmas szerkezetet. A kőboltozat külsejét vízzáró réteggel vonták be, de kürtőket hagytak, hogy szellőzzön, és ereszcsatornát is építettek. 

A fémszerkezet tetején alulról látható a kereszt felépítménye. A kereszt maga 106-108 méter magasan van. Majdnem nyolcméteres, és ehhez jön még a két és fél méter átmérőjű gömb, valamint a pártázat, ami a kupolát összefogja. A felépítmény így összesen mintegy 12 méter magas. A keresztszárban találták meg az 1846-ban elhelyezett időkapszulát, és ugyanoda tették be októberben az újat is, melyet Nagyboldogasszony napján a bíboros főpásztor zárt le.

A kereszt szabadon áll, 50-70 centiméteres mozgása van, hiszen ha stabil lenne, nagy szélben eltörne.

Az uralkodó széljárás északnyugati, ráadásul szélkatlanban van az esztergomi Várhegy, melyen a templom áll. Előfordul az is, hogy a föld szintjén hatalmas a légmozgás, fent pedig alig fúj a szél, de természetesen inkább a fordítottja jellemző.

Kimásztunk a kupolára is, ahol pár méter erejéig a régi rézlapokon lépkedtünk, majd a négyszintes állványon felmerészkedtünk a kereszt csúcsához. A kereszt pártázatának még nem volt fenn a rézborítása, efölött viszont éppen frissen volt aranyozva a gömb és a kereszt. Jól láthattuk az egymást átfedő aranylapokat, amelyekből a felesleget el-elkapta a szél. A lakkozás után, április végén lebontják ezt a négyszintes állványzatot.

Az utolsó pillanatokban mehettünk fel tehát a kereszthez, ég és föld közé.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Merényi Zita 

Magyar Kurír 

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2022. május 1-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.