Egy francia domonkos szerzetesnek köszönhetjük a modern olimpiai játékok mottóját

Az eredetileg latin (citius, altius, fortius) kifejezésekkel megfogalmazott jelmondatot a modern olimpiai mozgalom előtt a párizsi Nagy Szent Albert-iskolában használták, amelynek a domonkos szerzetes volt az igazgatója.

Az 1840-ben született Henri Didon kilencéves korától a franciaországi Grenoble-ban működő Rondeau Minor szemináriumába járt, és már fiatalkorában kitűnt atlétikai képességeivel. Egy a grenoble-i karthauzi kolostorban tett látogatást követően, 16 évesen magára öltötte a prédikátorok (domonkosok) rendjének habitusát. Hat évvel később, római képzési időszak után, 22 éves korában szentelték pappá.

Hamarosan prédikátorként szerzett hírnevet. Az 1870 júliusában kitört francia–porosz háború alatt katonai lelkészként szolgált, egy ideig fogságban is volt. Amikor megbetegedett, menekültként a svájci Genfbe, onnan pedig Marseille-be került, ahol folytatta időnként ellentmondásos prédikációs tevékenységét. 1880-ban Korzikára küldték. Egy évtizeddel később nevezték ki a már említett párizsi Nagy Szent Albert-iskola igazgatójává, ahol a sportot az iskola oktatási programjának részévé tette és népszerűsítette a sportversenyeket. Ez a döntés a sport értékébe vetett hitének és a Pierre de Coubertinnel 1891 óta fennálló barátságának volt köszönhető.

Az első általuk szervezett versenyen a domonkosok úgy döntöttek, hogy az 1894-ben Párizsban tartott első olimpiai kongresszuson az iskola zászlajára hímzik a híres jelmondatot, amely még abban az évben olimpiai jelmondattá vált.

Két évvel később Athén adott otthont az első olimpiai játékoknak, amelyet azóta négyévente rendeznek meg. A sor háromszor szakadt meg – az I. és II. világháború miatt: 1916-ban, illetve 1940-ben és 1944-ben. 2020-ról pedig 2021-re halasztották a Covid-19-világjárvány miatt.

Forrás: Catholic News Agency/Nicolás de Cárdenas

Fordítás: Romkat.ro

Fotó: Pixabay

Magyar Kurír