Egy Istenre alapozott élet – Mindszenty József életút-kiállítása Zalaegerszegen

A Mindszentyneum zarándokhely is, amely úgy beszél egy különleges emberről, hogy megismerve őt azonosulni tudunk vele.

Zalaegerszegen 2022 őszén nyílt meg Mindszenty József bíboros életút-kiállítása. A tárlat egy hét éven át tartó munkafolyamat eredményeként jött létre, amelyben történész, művészettörténész, építész és belsőépítész működött együtt. A város Mindszenty József papi szolgálatának első plébánosi állomása; huszonöt évet töltött itt. A fiatal pap Zalaegerszegen vált lelkipásztorrá. Plébánosként szigorú volt magával és másokkal egyaránt. Élete ezért kettős lenyomatot hagyott a közösségben: értékelték a szolgálatát, hiszen nagyon sokat tett a városért és az egyházközségért, ugyanakkor szigorúsága emlékét is megőrizték. Megítélésében szerepet játszott az is, hogy a kommunizmus idején a városban rendkívül intenzív propagandát folytattak a befeketítésére.

Kovács Gergely, a Mindszenty Alapítvány képviselője, a Mindszenty József életút-kiálltás kurátora így fogalmaz: „Nem akartunk hibátlan, tökéletes figurát faragni Mindszentyből.

Szentnek nem lehet születni, szentté csak válni lehet. Ezért az volt a célunk, hogy minél közelebbről megmutassuk, hogyan élte az életét Mindszenty József.

Azt a benyomást akartuk kelteni, mintha ő mesélne, ő mutatná meg nekünk az életútját, ugyanakkor arra is törekedtünk, hogy láttassuk a személyiségfejlődését, gondolkodásának alakulását, magatartása változásait. A maga realitásában igyekeztünk bemutatni a szentté és hőssé vált Mindszenty Józsefet.”

Az ötszáz négyzetméteren megrendezett tárlat négy szakaszban dolgozza fel az életutat, az ötödik szekció pedig a bíboros tiszteletét, lelki-szellemi örökségét mutatja be. Egy szimbólumokban gazdag kiállítást láthatunk, amely játszik a színekkel, a fény-árnyék kifejezőerejével. Egyéni adományozóknak köszönhetően válogatott tárgyi emlékek is helyet kaptak a kiállítótérben. A kiválasztott szövegek lényegre törőek, hangsúlyosak a multimédiás tartalmak, s a belsőépítészeti és installációs eszközök, a modern technikai megoldások az embert valóban megszólító hangulati és látványvilágot teremtenek. A kiállítás nem a szöveges információkat helyezi előtérbe. Mindenekelőtt átélhető élményeket akar nyújtani, s e tekintetben meghatározóak a spirituális tartalmat hordozó, öt ponton megjelenő művészi installációk, amelyek a szülőföld, az élethivatás, az életáldozat, az emigrációs szolgálat és az égi születés témáihoz kapcsolódnak. „Ezek más nézőpontot adnak, megszólítanak bennünket, s ha hagyjuk, segítenek kitárni a lelkünket. Fontos élethelyzeteket, döntéseket, elköteleződéseket, örömöket és áldozatvállalásokat villantanak fel” – mutatja be Kovács Gergely a koncepciót.

A kiállítás első része, amely Az élethivatás címet viseli, a bíboros gyermekéveit, hivatásválasztását és negyedszázados zalaegerszegi plébánosi működését tárja a látogató elé. Szülőházához és az édesanyjához fűződő bensőséges viszonyát idézi meg egy, a fiú számára kedves fénykép, egy fejkendő, az imakönyv. A művészi installáció, a szülői ház kertjének földjéből készült jelképes keresztelőkút a keresztségről, az ember Krisztusban történő lelki újjászületéséről gondolkodtat el, miközben csendben felhangzik a Mindenszentek litániája és a Loretói litánia, Mindszenty szülőföldjéről származó néprajzi gyűjtésből.

Képek, filmhíradók, újságcikkek számolnak be Mindszenty József plébánosi szolgálatáról.

Alig van család, amelyet nem ismertem, gyermek, akinek a szemébe bele nem tekintettem, családi kereszt, amit nem igyekeztem enyhíteni” – olvashatjuk az egykori plébános vallomását.

Megismerhetjük a papot, aki keresztel, esket, gyóntat, áldoztat és temet, s képet kapunk társadalmi szerepvállalásáról, szociális, kulturális, oktató-nevelő egyesületek, közösségek, intézmények alapításáról. Láthatjuk a városképet ma is meghatározó építtető tevékenységét is. Egy olyan negyed évszázad tanúi lehetünk, amelyben fellendült a hitélet, közösségek születtek. Gazdag képfal idézi meg ezt a sokrétű szolgálatot, és egy hirdetőoszlopon a Mindszenty által kiadott újságba is beleolvashatunk.

A tárlat második egysége a főpapi tevékenységről szól: képanyagok, korabeli filmhíradók, tárgyi emlékek segítségével vezet végig a püspöki és érseki időszakon. Megismerhetjük a veszprémi püspököt, aki az egyházlátogatás és egyházkormányzás feladatában elmerülve szolgálta „egyházát és hazáját” a nyilas korban és a német megszállás alatt, még a börtönből is. Majd betekinthetünk az esztergomi érsek életébe, aki már a kinevezésekor érezte, hogy ezzel a feladattal akár a vértanúságot is el kell fogadnia. A főpap mellett látjuk ugyanakkor az embert is, aki egyszerű életvitelt folytat, s fáradhatatlanul keresi, miként tud hozzájárulni a magyarság lelki megújulásához. A kiállítás bemutatja a Mindszenty tevékenysége nyomán fellendülő egyházi életet, s párhuzamosan az egyre erősödő egyházellenességet, üldöztetést. Ez az az időszak 1945 októbere és 1948 decembere között, amikor a főpásztornak egyre inkább beszűkül a mozgástere. Ahogy közeledünk a letartóztatásához, a terem is egyre szűkül, és egyre kevesebb a fény.

A gyűlölet és az áldás fala között jutunk el a kiállítás harmadik szakaszába, amely az életáldozatot jeleníti meg. Kört formázó térbe érkezünk. Előttünk áll Mindszenty József, és archív felvételről halk hangon megszólal: „Uram, adj békét ezekben a napokban. Ezt a békét kértem az én Egyházamnak, amelynek szeretetét elhoztam ide is.” Megrendítő pillanat. Ezek azok a mondatok, amelyeket a bíboros a koncepciós perében az utolsó szó jogán mondott. Rieger Tibor máriaremetei szobrának gipszmintája áll a kör alakú térben, amelyet a római Santo Stefano Rotondo bazilika ihletett. Ez Mindszenty bíboros kálváriájának és Krisztusba öltözésének jelképes tere, amely felfelé megnyílik, s összekapcsolódik a Mindszentyneum másik kiállítóterével, amely a kommunista egyházüldözést mutatja be. A kört formázó, fénylő aranyfal külső oldalán az üldözött egyháziak és világiak képei kaptak helyet: körbeveszik a középen fehér palástban látható bíborost, a főpásztort, aki háromszázhúsz mártír sorsközösségében áll.

A jelképes templom körfolyosójáról a kirakatper tárgyalását megidéző térbe léphetünk. Archív felvételen követhetjük nyomon az itt zajló eseményeket és a világ reakcióit. Továbbhaladva börtöncella emlékeztet a rabságban töltött időkre. Az életút negyedik szakasza Mindszenty 1956-os kiszabadulásával kezdődik. A kiállításnak ebben az egységében a bíboros legszemélyesebb tárgyai közül láthatjuk a télikabátját, egy, a hagyatékából származó '56-os zászlót, s rádióbeszédei idézik fel a történelmi eseményeket. A következő tér az amerikai követségen töltött időről mesél, majd a bíboros életének utolsó évei következnek, az 1972 és 1975 közötti aktív lelkipásztori időszak, amely a külföldi magyar közösségek szolgálatában telt. A művészi installáció ebben a félkör alakú teremben egy lugast formáz, arra az allegorikus fára utalva, amelyről Mindszenty bíboros több alkalommal is beszélt: „Mindenki egy magyar falevél egy közös magyar fáról.” A kiállítás utolsó installációja pedig már elcsendesedésre hív: jelképes sírkápolna, amelyben a mai zalaegerszegi hívek hálaadó éneke hangzik fel. Krisztus üres sírját és Mindszenty bíboros velünk élő szellemi-lelki örökségét hivatott megjeleníteni. Így teljesedik ki a Krisztus, az Egyház és a magyarság szolgálatában töltött életút.

A Mindszentyneum tanítani akar, és üzen a mának. Arra hívja a látogatót, hogy átélje, milyen egy Istenre alapozott élet s annak jelenünket is gazdagító közösségi hatása.

Ahogyan Kovács Gergely fogalmazott: A tárlat egy küldetéstudattal megáldott lelkipásztorra irányítja a figyelmünket, akit egész életében határozott értékválasztások jellemeztek, s a kereszténység mint szeretetvallás komolyan vétele, mélyen átélt istenkapcsolat és felelősségteljes hozzáállás. Mindszenty a nyilas-náci és a kommunista önkényuralom idején, az embertelenségek és jogtalanságok közepette mindig világosan felismerte, mi az, ami Isten és ember ellen való. Életútja során egyre tisztábban látta a dolgok mögött az embert, a saját életében pedig az üdvözítő Isten szeretetét és jóságát, amit viszonozni lehet, és továbbadni közösségeinknek.

Fotó: Mindszentyneum

Magyra Kurír
(té)

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2024. május 12-i számában jelent meg.