Egy tábori lelkész, aki soha nem félt – Budapesten is bemutatták a Györgypál Albertről szóló könyvet

Schön György, a Háló Közösségfejlesztő Katolikus Egyesület egyik stratégiai vezetője köszöntőbeszédében mindenki számára egyértelművé tette: Serfőző Levente Rongyosan az Isten előtt című, 2023 végén megjelent, kereskedelmi forgalomba nem került kötetét olyan fontos munkának tartja, hogy szerette volna, ha a budapesti közönségnek is bemutathatják a néhány évvel ezelőtti felújítást követően „csak” S4 néven emlegetett intézményben. Mint elmondta: a szeged-csanádi egyházmegyés papot és katekétát huszonhárom éve ismeri; valódi „hálós” papnak tartja, hiszen régi, aktív tagja az S4 mozgalomnak, amely három évtizedes múltra tekint vissza.

„A csoportosulásunk közösségi és kulturális eseményeket tart itt, a Semmelweis utcában. Személyes kapcsolatokon alapszik a rendszer, de a kapcsolati háló nem működhet lelki háló nélkül” – hangsúlyozta a házigazda, majd köszöntötte a könyvbemutató három résztvevőjét: Serfőző Leventét, a Rongyosan az Isten előtt című kötet szerzőjét; Berta Tibor dandártábornokot és Zsuffa Tünde írót.

„Egy pap volt, aki ugyanúgy harminchárom évet élt a földön, mint Krisztus, és soha nem félt” – idézte fel Zsuffa Tünde, miként jellemezte a szerző először a most bemutatott könyv alanyát, Györgypál Albertet, a nagyváradi egyházmegye mártíromságra jutott papját, korábbi tartalékos tábori lelkészt. Elmondta: bár ismerte a 21. század magyar vértanúit, 2021-ig nem hallott Györgypálról, akinek nem sokkal korábban indult meg boldoggáavatási eljárása, pedig meglátása szerint nagy szükség mutatkozik fiatal, férfi példaképekre a „mai, értékvesztett” világban.

Serfőző Levente oktatási püspöki helynök, aki jelenleg a szeged-felsővárosi Szent Miklós-templom plébánosaként szolgál, felidézte, hogy a székely származású Györgypál Albert 1914. június 28-án született a mai Szerbia területén található, akkor a Magyar Királyság Torontál vármegyéjében fekvő Melencén. A családnak a trianoni döntés után menekülnie kellett, így Békéscsabán telepedtek le. Györgypál Albert itt nagyon egységes, ökumenikus világban nőtt fel, 1932-től pedig már papnövendékként tanult a szegedi nagyszemináriumban. „A közösség alkotó egyénisége volt. A Cor Unum papi kör tagja volt, odaadó, szolgálatkész, német nyelvtudással rendelkező teológusként a kor legjelentősebb jezsuita szakirodalmát olvasta németül” – mondta el a szerző.

A generációk szemében papi ideálként számontartott egyházfit 1937. május 2-án, a szegedi dómban szentelték pappá. Első szolgálati helye Orosháza volt, majd rövid váradi szolgálat után kétszer is megjárta a második világháború keleti frontját. „Fotóalbuma tanúsága szerint

a felvételei alá odaírta a jegyzeteit: azt, hogy mit látunk, mikor és hol készült a kép. Egyfajta korabeli Facebookot teremtett, például a második magyar hadsereg 108. számú kórházvonatján is, ahol tábori lelkészként szolgált”

– mondta a kötet szerzője, majd felidézte, hogy Györgypál Albert, akit a köznyelv Berci atyaként emlegetett, a Kijevből betegeket hazaszállító vonaton kísérte a sebesülteket, vigaszt és reményt nyújtott a szomorkodóknak, illetve eltemette az időközben elhunytakat.

A fiatal katolikus pap és hittantanár 1944-ben szerelt le és tért vissza egyházmegyéjébe. Az oroszok bevonulása után őrizetbe vették, börtönbüntetésre ítélték. Kilenc hónapig ült fogságban, megalázták és megkínozták, végül romló egészségügyi állapota miatt kiengedték. Élete utolsó hónapjait – súlyosan legyengülve, de kitartó imádságban – a vincés nővérek által működtetett nagyváradi szanatóriumban töltötte. 1947-ben, mindössze harminchárom évesen halt meg.

„Nagyon sokat köszönhetünk a római katolikus tábori lelkészeknek, mert ők voltak a frontvonalban. Mint sok tartalékos tábori lelkész, Albert atya is egy olyan katonavonaton szolgált, ami a frontok között járt, és fontos szerepet töltött be” – mondta Berta Tibor dandártábornok Györgypál Albert életéről.

A tábori püspök kiemelte: Ferenc pápa többször beszélt arról, hogy az Egyháznak „tábori kórháznak” kell lennie, mivel rengeteg seb szorul ápolásra a mai világban. „Úgy tartom, hogy a katonai lelkészek ezt már elkezdték megvalósítani az első és második világháborúban, amikor olyan emberekkel is találkoztak, akik közül nem volt mindenki katolikus, de lehet, hogy még hívő sem. Vannak olyan papok most is, akik nem csak katolikusokkal találkoznak, az egyik fajtájuk éppen mi, a katonalelkészek vagyunk. Rajtunk kívül talán csak a börtön- és kórházlelkészek azok, akik nem csak vallásos emberekkel foglalkoznak” – tette hozzá, hangsúlyozva, hogy a tábori lelkészi szolgálat ma is kiemelkedően fontos hitéleti szempontból.

„Aki kézbe veszi a könyvet, életrajzzal találkozhat. Igyekeztem utánamenni minden részletnek, felkeresni azokat a személyeket, akik őrizték emlékét, vagy akár tágabb családjának tagjait. Nagyon izgalmas folyamat volt, amint az elfeledett, illetve a máig ismeretlen részletek felszínre kerültek” – mondta el Serfőző Levente a könyvbemutató után. Hozzátette, hogy Györgypál Albert a fiatalokat lelkesen szolgáló és nevelő lelkipásztor volt, aki sokat tett a katonákért is.

„Olyan bátor papot ismerhetünk meg személyében, aki

nem kereste a szenvedést, de amikor kellett, vállalta a passiót. Életét a készség és a hűség jellemezte”

– fogalmazott a Rongyosan az Isten előtt című kötet szerzője.

Szöveg: Navarrai Mészáros Márton

Fotó: Rácz Tünde/HM KTP 

Forrás: Katolikus Tábori Püspökség

Magyar Kurír