A ma Balatonfüred reformkori városrészeként ismert savanyúvízi fürdőtelep a 18. század közepétől az 1940-es évek végéig a bencés rend tulajdonában és kezelésében állt, így a szerzeteseknek komoly szerepük volt a város üdülőhellyé fejlesztésében.
A bicentenáriumra a Tihanyi Bencés Apátság – a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárával, a Herendi Porcelánmanufaktúrával, valamint Balatonfüred városával összefogva – közös kiállítással és forráskiadvánnyal készült. Szlavkovszky Mariann történésszel, az Elegancia és hagyomány – A tihanyi bencések a füredi Anna-bál két évszázadában című időszaki tárlat kurátorával beszélgettünk.
– Hogyan jött a gondolat, hogy az Anna-bál hagyományát bencés szempontból dolgozzák fel?
– Ez egy nagyszerű együttműködés eredménye, amelyet a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára kezdeményezett. 2023 végén keresték meg a Tihanyi Bencés Apátságot, hogy a – hagyomány szerint – 2025-ben kétszáz éves Anna-bálról közösen emlékezzünk meg. A hagyományra, a kétszáz évre még szeretnék visszatérni! A levéltár mint országos közgyűjtemény, Balatonfüred önkormányzata, a Herendi Porcelánmanufaktúra és a tihanyi bencések összefogásával valósult meg a kiállítás. A levéltár elsősorban egy forráskiadvány megjelentetésében gondolkodott, amelyben összegyűjtötték az Anna-bállal kapcsolatban fennmaradt iratokat, dokumentumokat. Jó hír, hogy a könyv megjelenés alatt áll, rövidesen kézbe vehető lesz. A tihanyi apátság egy kiállítással tervezett bekapcsolódni a jubileum ünneplésébe. Néhány évvel ezelőtt újult meg az apátság időszaki kiállítótere, a Galéria, ahol rendszeresen történeti és kortárs képzőművészeti kiállításokkal jelentkezünk. Két évvel ezelőtt rendeztük meg a Tihanyi alapítólevélről szóló tárlatunkat, amikor e becses dokumentum közel háromszáz év után először térhetett haza Pannonhalmáról a keletkezési helyére. Tavaly a Királykripta feltárásának kapcsán az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat tárlatán a dunántúli bencés monostorokra vonatkozó kutatási eredményeket mutattuk be. Ősszel pedig IV. Károly boldoggá avatásának huszadik évfordulóját a Habsburg Ottó Alapítvány ünnepelte nálunk egy kiállítással. A mostani tárlat tehát jól kapcsolódik a történeti tematikák sorába.
– Említette, hogy visszatérne a hagyományra…
– Az Anna-bál történetét éppen a bicentenáriumra való előkészület kapcsán kutatták meg alaposan a levéltár részéről. Itt szeretném kiemelni Katona Csaba történész, levéltáros és Purgel Réka muzeológus e témában végzett munkáját. A romantikus hagyomány szerint Szentgyörgyi Horváth Fülöp János lánya, Krisztina Anna az első Anna-bálon, 1825. július 26-án ismerkedett meg leendő férjével, Kiss Ernővel, a későbbi aradi vértanúval. Rövid volt a frigyük, 1826-ban házasodtak össze, Krisztina 1827-ben, közvetlenül a szülés után meghalt.
Az Anna-bállal kapcsolatos kutatás során egyre több részletről derült ki, hogy nem úgy volt, ahogy azt korábban hittük. Szép a történet, de a legenda megdőlt. Biztos, hogy 1825. július 26-án nem lehetett Anna-bál a Horváth-házban, ugyanis a „házigazdát” azon a napon választották Békés vármegye országgyűlési követévé, vagyis nem tartózkodhatott a Balaton-parton. A fiatal hölgyet sem Anna Krisztinának hívták, a teljes neve Mária Krisztina Julianna Erzsébet Konstancia volt. Egy idő után egyértelművé vált az is, hogy a Horváth-házban nemcsak 1825-ben, hanem a jelenlegi tudásunk szerint soha nem is volt Anna-bál. A kiállításnak viszont igazán jó helye van a Tihanyi Bencés Apátságban, ugyanis egykor az apátság birtokolta a reformkori városrészt, nevezetesen a savanyúvíz fürdőtelepet, ami Balatonfüreden otthont adott a báloknak.
Az első, dokumentumokkal igazolható Anna-bálra 1836-ban került sor a bencés tulajdonban álló és általuk bérbe adott Nagyvendéglőben. Vagyis áttételesen a bencések voltak a rendezvény házigazdái.
– Mennyire volt jelentős a bencés szerepvállalás a reformkori Füreden?
– Szent Benedek Regulája előírja: Ora et labora et lege!, vagyis: Imádkozz, dolgozz és olvass! Eszerint az elv szerint a szerzeteseknek munkájukkal fenn kell tartaniuk magukat, amiből az következik, hogy egy apátság gazdálkodik is. A bencések valójában vállalkozói szemlélettel fejlesztik a rájuk bízott értékeket. Évekkel ezelőtt, az első, apátsággal közös munkám kezdetén én is elcsodálkoztam, hogy a szerzetesek milyen sokat dolgoznak, mennyi elfoglaltságuk van, és milyen kiegyensúlyozottan tudják összehangolni az imádságot, a munkát és a szellemi tevékenységet. Százötven, kétszáz évvel ezelőtt is így volt. A 18. század közepén kezdődött a fürdőfejlesztés, ugyanezzel a friss, kicsit „marketinges” szemlélettel, mondjuk úgy, a „modern közgazdasági elvek” szerint. A bencések Füreden létrehoztak egy virágzó rekreációs és gyógyközpontot.
– Milyen műtárgyakkal találkozhat a látogató a Galériában?
– A balatonfüredi kollégákkal abban állapodtunk meg, hogy ők a 20. századot mutatják be, mi pedig elsősorban a „bencés időszakot”, vagyis döntően a 19. századot helyezzük a középpontba. Hét éve dolgozom kurátorként a Tihanyi Bencés Apátságban, és most először került elő egy olyan romantikus, szívet melengető „női téma”, mint amilyen egy bál. Lelkesen vetettem bele magam a kutatásba. Azt hittem, tobzódni fogunk a gyönyörű báli kiegészítőkben, a csecsebecsékben, ruha, fodor, csipke, miegymás… De kiderült, hogy korai volt az örömöm. A nagy közgyűjteményeinket végigjárva, köztük a helyileg illetékes veszprémi Laczkó Dezső Múzeum munkatársait megkérdezve
kiderült, hogy egyetlen, biztosan az Anna-bálhoz köthető tárgy sem maradt a 19. századból.
Ez persze nem annyira meglepő, hiszen a ruhadarabok elhasználódtak, elkoptak, az aktuális divat szerint újra és újra átszabták azokat. A szigorú etikett szerint báli ruhát kétszer nem is lehetett felvenni. A táncrendek is csak egyszer használatos, alkalmi tárgyak voltak. A kiállításra így analógiás műtárgyakat kölcsönöztünk: korabeli legyezőket, kesztyűt, cipellőt, táncrendet…, olyanokat, amelyek akár az Anna-bálokon is előfordulhattak.
A tárlat a báli világon túl a 19. századi fürdőéletről is szól,
ehhez a témához pedig szorosan kapcsolódnak az úgynevezett fürdőpoharak. Aki pihenni, gyógyulni jött Füredre, annak a fürdőorvos gyógyvizes ivókúrát is ajánlott, amelyhez a pohár tulajdonképpen gyógyászati segédeszköz volt. A helyi kereskedők hamar ráéreztek erre az igényre; biztosan tudjuk, hogy már az 1830-as évektől üvegcsiszoló műhely (később párhuzamosan több is) működött Füreden. Az adott korszak ízléséhez igazodva színben, formában, kialakításban, díszítettségben rendkívül változatos poharak készültek ott. Jellemzőjük, hogy olyan ikonikus épületek képét metszették rájuk, mint a fürdő, a Nagyvendéglő, a kútház, a színház, a Kerektemplom vagy a Horváth-ház; de monogram, dátum és személyes üzenetek feltüntetését is kérhették a megrendelők. A fürdőpoharakat a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumból, a Magyar Nemzeti Múzeumból és a Laczkó Dezső Múzeumból kölcsönöztünk.
Érdemes még kiemelni egy füredi vonatkozású, gyönyörű miniatúrákat ábrázoló – eredetileg Fischer Mór porcelánmanufaktúrájából való és az Iparművészeti Múzeumban őrzött – kétszemélyes kávéskészlet kiállított másolatát is, amelyet a jogutód Herendi Porcelánmanufaktúra bocsátott a rendelkezésünkre. A cukortartón a tihanyi apátság látható, mutatva a két település szoros kapcsolatát.
– A tárlatvezetések során mi kelti fel leginkább az érdeklődést?
– Úgy tapasztaltam, hogy a látogatók szívesen beleélik magukat a korszakba, elsősorban az életmódtörténeti érdekességek ragadják meg őket. A kiállítás padlómatricáin a 19. századra jellemző fürdőbeli illemszabályok korabeli karikatúrái, tréfás átírásai olvashatók, felidézve a könnyed légkört, amely a fürdőzést már akkoriban vonzóvá tette. Kérdeznek a fürdőélet mindennapjairól, hogy hogyan zajlott a nyári fürdőkúra – az a hat hét, két hónap – azoknál, akik megengedhették maguknak a balatoni kikapcsolódást. Korzózás, sétakocsikázás, versenyek, céllövészet, tombolák, estélyek… – a „gyógyító” Füred számtalan szórakozási lehetőséget kínált.
– A nyár folyamán mivel várja még a betérőket a Tihanyi Bencés Apátság?
– Többször is megtartjuk a látogatók által kedvelt A csend hangjai és A hajnal fényei vezetett sétáinkat. Augusztusban lesz két kurátori tárlatvezetésünk az Elegancia és hagyomány-kiállításon, illetve Sámuel testvér az egyébként zárt apátsági könyvtárba invitálja az érdeklődőket a Thesaurus címet viselő vezetéseken. Az Anna-báli kiállítás az apátság látogatói útvonalán augusztus 31-éig mindennap nyitva tart. Egész nyáron nagy szeretettel várunk mindenkit a programjainkra és a Harmónia a vizek felett koncertjeire!
Fotó: Halász Gábor (Tihany)
Pallós Tamás/Magyar Kurír
Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2025. július 13-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Kapcsolódó fotógaléria