Egyszerűen, Mária közelében – Miért a Santa Maria Maggioréban akart nyugodni Ferenc pápa?

Rolandas Makrickas, a Santa Maria Maggiore-bazilika koadjutor főpapja ma a Ferenc pápa pontifikátusához legbensőségesebb, legünnepélyesebb módon kötődő felelősséget viseli: őrködik afelett, hogy végakarata megvalósuljon.

A Szentatya április 21-én, hétfőn bekövetkező halála után ez a bazilika lesz az, amely őrzi majd földi maradványait, egy olyan egyszerű sírban, mint az élete. A „világ végéről” érkezett pápa úgy döntött, hogy lelki örökségként az Istenszülőbe vetett bizalom élő tanúságát hagyja hátra, azon keresztül is, hogy a Salus Populi Romani ikonja mellé temetkezik. Kívánsága mély, a hétköznapokat átitató, valóságos Mária-tiszteletről tanúskodik, amely életében és halálában is arra ösztönözte, hogy közel legyen Máriához. Ez a döntés prófétai gesztusként jelenik meg, és egyben felhívás az egész Egyház számára, hogy alázatosan, konkrétan élje meg a hitét, az Úrra bízva magát.

Rolandas Makrickas bíboros az AgenSIR olasz katolikus hírügynökségnek nyilatkozott Ferenc pápa nyughelyéről.

– Mi a jelentősége a Santa Maria Maggiore-bazilika számára annak, hogy Ferenc pápa úgy döntött, itt temetkezik, az általa kért egyszerűségben?

– Számunkra az, hogy otthont adunk Ferenc pápa sírjának, azt jelenti, hogy egy olyan apát fogadunk, aki miután egész életét egyszerűségben élte le – amiről pápaságának névválasztása is tanúskodik –, nem idegenként tér haza, hanem olyan emberként, aki nem kevesebb mint 126 alkalommal jött el ebbe a bazilikába. Életének legfontosabb pillanataiban, mint például az apostoli utazások előtt és után vagy a kórházból való visszatérésekor.

Úgy fogadjuk őt, mint aki nemcsak az Atya, hanem az Édesanya házába is visszatér.

– Hogyan éli meg személyesen azt a felelősséget, amelyet Ferenc pápa Önre bízott a temetéssel kapcsolatos utolsó kívánságainak kezelésével?

– Igazi megtiszteltetés, de egyben nagy felelősség is, hogy pontosak legyünk mindenben, amit a Szentatya kért a sírjára vonatkozóan: mert azt akarta, hogy a sírja az életéről szóljon. Úgy döntött, hogy nagyon egyszerű, a legszükségesebbeket tartalmazó sírhelyet választ, ahogyan korábban úgy döntött, hogy a Szent Márta-házban, és nem a Palotában él. Azért hasonlítom össze ezt a két választást, mert folytonosságot jelentenek, amiből megértjük, miért olyan egyszerű a sírja. Mert nagyon egyszerűen élt, együtt az emberekkel, a hívekkel, akikhez nagyon közel állt, különösen a szegényekkel és a rászorulókkal. És

azt is akarja, hogy a sírjával, a már elhunytként való jelenlétével is ilyen egyszerű és az Istenanyához közeli módon emlékezzenek rá.

– Melyik személyes emlékét tartja a legkedvesebbnek Ferenc pápával kapcsolatban?

Úgy emlékezem rá, mint nagyon egyszerű emberre, aki alázatos és nagyon odafigyel minden egyes emberre és a különböző szükségleteikre. Olyan ember, akinek jó humorérzéke van, és mindig van egy jó szava, hogy bátorítson, de azért is, hogy megmutassa, hogy lehet viccelődni, és ugyanakkor megmutatni, hogy az élet komoly dolog.

– Milyen lelki örökséget hagy Ferenc pápa a jövő pápáira és az egyetemes Egyházra a Szűzanya iránti különleges odaadásával, amely abban csúcsosodik ki, hogy itt akar megpihenni?

– Emberek tömegei jönnek ebbe a bazilikába, mert látták, hogyan imádkozik a pápa. Az emberek, a hívek el akarnak jönni, hogy ott imádkozzanak, ahol a pápa imádkozott. Ez az ő példájának köszönhető, a spontán tanításnak, amely a példaadásából fakadt. Nem nagy beszédekkel, prédikációkkal, hanem a személyes példájával adta ezt a tanítást.

Forrás: AgenSIR

Fotó: Vatican Media

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír