Együtt kell kiáltanunk, hogy a békének nincsenek határai – Vallási vezetők találkozója Madridban

Carlos Osoro Sierra bíboros, Madrid érseke a találkozó megnyitóünnepségén kifejezte örömét, amiért a Sant’Egidio közösség vezeti a hívő és jóakaratú emberek karavánját évről évre ezen a béke, az együttélés, az igazságosság keresése felé vezető úton. Sürgető igény van arra, hogy másokat testvérnek tekintsünk, segítsük méltóságuk megőrzését, szükség van a humanitárius folyosókra a menekültek számára, nem egymás ellen, hanem másokkal együtt kell haladnunk az úton, nem hagyva senkit hátra – hangsúlyozta. A főpásztor Szent VI. Pál pápát idézte: a szolidaritás kötelesség, az erős népeknek segíteniük kell a gyengébbeket, hogy a világ emberibb legyen mindenki számára, senki fejlődése ne legyen akadálya a másik fejlődésének.

Ferenc pápa a résztvevőkhöz intézett üzenetében kifejezte örömét, amiért a Szent II. János Pál pápa által 1986-ban Assisibe összehívott találkozó minden évben, megszakítás nélkül folytatódik, növekszik. A harminc éve leomlott berlini fal, emlékeztetett a Szentatya, véget vetett a sok szenvedést okozó megosztottságnak, és feléledt a béke reménye. Jerikó története is azt mutatja, hogy a falak akkor omlanak le, ha az imádság „szállja meg” őket, nem a fegyverek: mindig imádkozni kell, párbeszédet folytatni a béke reményében, és a gyümölcsök nem váratnak magukra! – biztatott. – A békét nemzedékről nemzedékre növelni kell, párbeszéddel, találkozásokkal. Nem jó elszigetelni egymástól a népeket, elutasítani a szükséget szenvedők befogadását. A közös ház nem tűri el a falakat, amelyek konfliktusokat szítanak lakói között. Nyitott ajtókra van szükség, amelyek segítik a kommunikációt, a találkozást, az együttélést.

A hívők közötti testvériesség a népek közötti testvériesség kovásza. Ennek jegyében írta alá a testvériességről szóló dokumentumot Abu-Dzabiban, ami fontos lépés volt a világ békéje felé vezető úton – hangsúlyozta Ferenc pápa. Hozzátette: ebben a nehéz időben együtt kell kiáltanunk, hogy a békének nincsenek határai.

Andrea Riccardi, a Sant’Egidio közösség alapítója megnyitóbeszédében a határokról szólt: kijelölik az országokat, olyanok, mint a ház falai, bensőségességet és identitást adnak a családnak. Mindannyiunknak szükségünk van egy házra, azért is, hogy megvédjük magunkat a globalizáció hideg szelétől, amely elsöpri az identitásokat, gyökértelenné tesz és növeli a radikalizmust. A baj nem az, hogy vannak határok, hanem hogy gyűlölettel vannak átitatva. A hívő ember az égre veti a tekintetét, a határokon túlra, hiszen a mennyet nem lehet határok közé szorítani.

Túlságosan hozzászoktunk a béke hiányához, de azt gondoljuk, a háború messze van, pedig a globalizált világban senki nincs biztonságban, csakis a globális békében. Az ökológiai katasztrófák nem állnak meg a határoknál, Amazóniával együtt mi is lángolunk, a föld megmutatja, hogy konkrétan összeköttetésben vagyunk, az emberiségnek közös a sorsa. Riccardi hangsúlyozta, hogy a gazdasági, politikai globalizációt lelki globalizációnak kell kísérne, ezt szeretnék elősegíteni. 1989 után úgy tűnt, hogy erősödnek az egységtörekvések, de a globális világ mára elvesztette lelkesedését a béke iránt, részérdekek irányítják. Világunk leegyszerűsítő választ ad a nagyon összetett problémákra, pedig a mai kihívásokkal nem tudunk szembenézni anélkül, hogy áthatna minket a globális humanista kultúra.

Filippo Grande, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) képviselője előadásában arra figyelmeztetett, hogy válaszolni kell a humanitárius válsághelyzetre és az európaiak aggodalmaira is. Hangsúlyozta, hogy az ENSZ definíciója arról, hogy ki a menekült, ma is érvényes, még ha a korábbinál sokkal összetettebb okok miatt érkeznek is. Végtelenül sebezhetőek, szükséget szenvednek, a problémájuk komoly, összetett választ sürget, ehelyett politikai manipuláció tárgyaivá válnak. Nem vesztegethetünk időt technikai kérdésekre, arra, hogy ötven menekült kiköthet-e vagy sem Olaszországban, amikor ennél sokkal mélyebb problémákról kell gondolkodni: az igazságtalanságról, ami miatt oly sokan menekülnek Közép-Amerikából, a klímaválságról, a humanitárius válságról Afrikában… Stigmatizálni azt, aki menekül valami elől, nemcsak erkölcsileg elítélendő, hanem nem is segít megoldani a problémát. A falak rövid távú válaszok, amelyek megakadályozzák, hogy komolyan és mélyen nézzünk szembe a kérdéssel. Felidézte, milyen nagylelkűen fogadták be Bangladesben a rohingjákat, a latin-amerikai városok perifériáin a venezuelaiakat, vagy az afrikai falvakban a menekülteket. Tanúságtétel ez a szolidaritás egyetemességéről. Felhívta a figyelmet arra, hogy a befogadás megéri: a szolidaritás ingyenes gesztus, amely visszaadja az emberségét annak, aki elveszítette. Hatalma van megmenteni a számkivetetteket és megmenti azokat is, akik nem taszították el őket.

Jeffrey D. Sachs, az ENSZ főtitkárának különleges tanácsadója J. F. Kennedyt idézte, aki hatvan éve azt mondta: elég gazdagok és tájékozottak vagyunk ahhoz, hogy véget vessünk minden szegénységnek, éhezésnek. Igaz ez ma is – állította. A béke elérhető, az emberiség elég értelmes ahhoz, hogy véget vessen a háborúknak. Mégis azt kockáztatjuk, hogy újabb pusztító konfliktusok törnek ki.

A világon az egy főre jutó átlagos éves jövedelem 11 ezer dollár, mégis egymilliárd ember él mélyszegénységben. Ha a gazdag országok az éves jövedelmük egy százalékát odaadnák a szegény országoknak, megszűnne a mélyszegénység. Idén 5 millió gyermek fog meghalni ötéves kora előtt, mert szülei, közössége nem képes eltartani. Ezt annak az egy százaléknak az egytized részéből meg lehetne akadályozni, mint ahogy azt is, hogy 260 millió gyerek nem járhat iskolába. A világ tizenöt leggazdagabb embere a jövedelméből 200 millió gyermeket taníttathatna. „Jeffrey Bezos, Bill Gates, Bernard Arnault, Warren Buffett, Mark Zuckerberg és mások: cselekednetek kell!” – hangsúlyozta.

Az Egyesült Államok háromnapi katonai kiadásából véget lehetne vetni a maláriának, ötnapi összeg pedig együtt fedezné az AIDS, a tuberkulózis és a malária elleni harcot. Ha az illetékesek egy hosszú hétvégére elmennének nyaralni, megoldódna ennek az egészségügyi kérdésnek a finanszírozása.

Minden eszközünk megvan, hogy betartsuk az ígéreteinket. Használnunk kell az Istentől kapott értelmünket. Mondjuk el a világ milliomosainak, hogy a világ mindenkié, vagyonukból az éhezőket, a betegeket kell segíteniük – hangsúlyozta.

Faustin-Archange Touadera, a Közép-afrikai Köztársaság elnöke úgy fogalmazott: zarándokként érkezett a találkozóra, magával hozva népe szenvedéseit és reményeit, békevágyát. Köszönetet mondott Ferenc pápának, hogy 2015-ben ellátogatott országába, és szívén viseli Afrika sorsát. Megköszönte a Sant’Egidio közösség elkötelezettségét Afrika iránt, álmát a kontinensről. A két földrész közös vágyait sorolta: ez a béke és a leszerelés, a klímaváltozás elleni küzdelem, a mindenki által elérhető egészségügyi ellátás és a halálbüntetés eltörlése. Megköszönte Andrea Riccardinak, hogy a béke megszilárdítását is kíséri országában, miután részt vett a béke építésében. A béke egy vég nélküli tárgyalás, soha nem végleges, soha nem szabad elhanyagolni, mindig gondozni kell, különben lerombolják – hangsúlyozta. A halálbüntetés eltörlését szívügyének érzi, a megbékélés jele lenne, új történelmi szakasz az országában.

„Ki gondolta volna, hogy béke lesz Közép-Afrikában, hogy a pápa látogatása lökést ad a kiengesztelődésre? Mennyi váratlan fordulat volt a történelemben! Kijelentem meggyőződésemet, hogy a háború, az erőszak nem az elkerülhetetlen sorsunk” – zárta beszédét az államfő.

A holokauszt tanúságtevőjeként Meir Lau tel-avivi főrabbi beszélt a találkozó résztvevőihez. Amikor látjuk az erőszakot, fel kell tennünk a kérdést: Hol vagyunk? Mit teszünk, mit mondunk? – kezdte előadását. Felidézte: nyolcévesen Buchenwaldban majdnem meghalt az éhségtől, a hidegtől. Senkitől nem tudta megkérdezni, miért került a koncentrációs táborba, mert ötéves korában elvitték az apját, anyjától hétévesen elszakították. Miért? Mit vétettem? – kérdezte. Káin megölte Ábelt. Már az emberiség első nemzedékében egy ember megölte a másikat. Miért tette? Talán mert nem volt párbeszéd. Talán ha beszélgettek volna… A vízözön idején a bárkában nem ették meg egymást az állatok. Tudták, hogy kívül volt a közös veszély, a vízözön, és ez egyesítette őket. Nincsenek nekünk is közös ellenségeink? A betegségek, az AIDS, a háborúk, a szegénység, a tudatlanság, a bűnözés – az egész világegyetemet veszélyeztetik. Jó ok a békés együttélésre, a párbeszédre – hangsúlyozta.

Hilarion metropolita, a Moszkvai Patriarkátus Külügyi Osztályának vezetője arra hívta fel a figyelmet beszédében, hogy a világ átalakulása az ember belső átalakulásával kezdődik. Mohammad Al-Mahraszávi, az egyiptomi al-Azhar egyetem rektora arról beszélt, hogy az iszlám vallás gyökerében a béke áll.

Hétfőn és kedden a találkozó kerekasztal-beszélgetésekkel folytatódik a béke, az együttélés jegyében. Többek között szó esik Európa válságáról, a menekültek befogadásáról, az ökológiáról, a leszerelésről, a népirtásokról, a latin-amerikai válságról, a rasszizmus feléledéséről, az ökumenéről. A keddi záróünnepségen felolvassák a békeüzenetet, amelyben a vallási közösségek hitet tesznek a béke mellett, képviselőik ennek jeleként gyertyát gyújtanak egy nagy közös kandeláberen.

Fotó: Merényi Zita

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír