Elbírja-e az argánfa a kecskéket? – A körülöttünk lévő világért való felelősségünkről a Kattárson

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Egy cédrushoz nagyon hasonló fa, rajta kecskék – ez a nagyon jellegzetes kép tűnt fel a vetítővásznon, amikor Hetesi Zsolt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Fenntartható Tanulmányok Intézetének tudományos munkatársa megkezdte Párbeszéd a környezetpolitikával című előadását.

Az argánfa és a kecskék viszonya kicsiben olyan, mint a földé és az embereké; mindig legfeljebb annyi kecske van rajta, amennyit még elbír. Vajon nem vagyunk-e sokan kecskék? – tette fel a nehezen eldönthető kérdést a fizikus. – Ha egy jó tündér egy teljesen tiszta, édeni hatású természeti környezetbe varázsolna minket, valószínűleg azt mondanánk, hogy ott még nem járt ember. Ez is mutatja azt, hogy a természethez való viszonyunkat mennyire a rombolás jellemzi – fogalmazott Hetesi Zsolt, adatokkal is alátámasztva állítását. Például hétszer annyi gerinces él a földön, mint civilizációnk hajnalán, és nem is annyira az emberek elszaporodása miatt probléma ez, hanem amiatt, hogy míg akkor egyáltalán nem volt háziállat, addig ma minden vadon élő nagymacskára száz-kétszáz házicica jut.

Az ember első földműves tevékenységei olyan rombolással jártak, amelyeket egy-egy tájék gyakorlatilag a mai napig nem hevert ki. Az Adriai-tenger térségében például a rómaiak és a görögök kivágták a fákat, részben hajóépítéshez, részben tüzeléshez, a fehér mészkő sziklákat aztán a földet formáló erők lemosták, ami pedig kinőtt, azt mindet lerágták a kecskék, innen a jóval kopárabb táj. Az Ibériai-félszigeten pedig a Plitvicei-tavak környezetéhez hasonló, növényekben dús környezet lehetne ma is, ha a merinó juhok tevékenysége nem tette volna teljesen tönkre. Az emberi tevékenység következtében a mediterrán erdők több mint ötven százaléka, de az esőerdőknek is az egyharmada megsemmisült, Hetesi Zsolt egyik tudós barátja szerint Isten létezésére nincs is nagyobb bizonyíték, mint hogy ekkora környezeti pusztítás ellenére még mindig működik a föld. A szántás és műtrágyázás következtében – 1860-tól 2000-re, 140 év alatt – egy Csongrád megyei földterület humusztartalma kevesebb mint az egynegyedére csökkent, a burgonya átlagos vastartalma pedig egyenesen a huszadára zuhant napjainkra az 1942-es értékekhez képest. Nem csoda, hogy olyan mértékben fogynak az étrendkiegészítők, ahogy, hiszen hiányoznak a nyomelemek a növényekből.

Hetesi Zsolt szerint amíg nem rendezzük az értékrendünket, addig a természet rendje sem állhat helyre. „Nem Isten büntet minket, mert nem tartjuk be a tízparancsolatot, hanem mi büntetjük magunkat, mert más istent imádunk, a mammont. Mivel már augusztus elejére feléljük az adott évre elegendő erőforrásokat, gyermekeinkre nem lehetőségeket, hanem problémákat, szeméthegyeket, kimerített természeti környezetet, bányákat fogunk hagyni. Ha valóban önmérsékletet tudunk tartani, akkor változhat csak ez meg” – hangsúlyozta a szakember.

Bár létezik egy olyan hamis kép, hogy az Istenre való figyelés a világtól való teljes elszakadást követel, valójában Isten éppen hogy ennek a világnak a szeretetére hív, azáltal hogy ide teremtett minket – derült ki a második előadásból, amelyet Nobilis Márió, a Sapientia Hittudományi Főiskola adjunktusa, a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület képviselője tartott. – Isten eredendően harmóniára hívott a teremtett világgal, amelyet megerősített azzal, hogy a kenyérben és a borban adta nekünk magát. Isten nem a világ megtagadására hív tehát, hanem arra, hogy – Krisztussal – éljünk benne jól, ez pedig úgy lehet, ha nem tapadunk a világhoz teljesen.

Márió atya Ferenc pápa Laudato si’ enciklikája nyomán arról beszélt, hogy Jézussal való találkozásunknak egyenes következménye az ökológiai megtérés is, a keresztény megtérés szükségszerűen odafordulás a világhoz. A tudósok a szolidáris kisközösségi hálózatokban látják a jövő fenntarthatóságának kulcsát, erre pedig a plébániáknál alkalmasabb helyet nem kell keresni. Ezért is fontos, hogy plébániai szinten hogyan szervezzük meg a rendezvényeinket, hogyan figyelmeztetjük egymást környezetünkkel kapcsolatos kérdésekben, hogyan élünk teremtéstudatosan egyénileg és közösségileg.

A teremtéstudatos életmód egyházmegyei és plébániai szintű megéléséről Hajdu Ferenc székesfehérvári helynök, érd-újvárosi plébános, az egyéni ökológiai megtérésről Berta Anna tanúságtételét hallgathatták meg az érdeklődők. 52 évvel ezelőtt, amikor Hajdu Ferenc nyolcesztendős volt, vezették be a Budapesttől alig 9 kilométerre fekvő Törökbálinton a szemétszállítást. A falusiak mind csodálkoztak, hogy a szemét az meg mi, és a második házba kiköltözött pesti házaspár portájához mentek el, hogy megnézzék, mi is az. Ma a szelektív szemétgyűjtés az, amit a gyerekek hasonló különlegességnek láthatnak, tapasztalta meg a helynök akkor, amikor Mariazellbe mentek fiatalokkal. Hajdu Ferenc szerint környezetünk állapotát, annak változásait a saját bőrünkön érezzük, de a változtatás, bármennyire is templomba járó, istenhívő emberekről van szó, nehéz, mert az emberek komfortzónáját érinti. Az előadó azt hozta fel többek közt példaként, hogy a gyermekeket – nem csak rossz idő esetén – a szülők autóval viszik iskolába, akkor is, ha csupán az utca végéről hat percet kellene gyalogolniuk.

Hosszú évszázadokon keresztül tudtunk úgy élni, hogy akkor fogyasztottuk a gyümölcsöt, zöldséget, amikor az ideje volt, most bármikor ehetünk narancsot vagy még egzotikusabb gyümölcsöket, de valójában „kényszerérlelt vackokat” fogyasztunk. A helynök szerint a legtöbbet az elkövetkezendő nemzedékek szemléletformálásával lehet elérni, amire jó példának az érdi Marianum iskolában tartott projektheteket hozta fel. A gyakran ismétlődő, fenntarthatóság témája köré épülő, két-három hétig tartó időszakok már valósan formálni tudják a gyermekek és ezáltal jó esetben egy-egy család életét is.

Az egyetemista Berta Anna egy éve törekszik hulladékmentes életmódot folytatni. Amikor Budapestre költözött, a vonatsín melletti szemétkupacok látványa döbbentette rá, hogy jó lenne minél inkább hulladékmentesen élni. Korábban testvére mutatott neki egy videót Lauren Singerről, akinek a kétévnyi szemete belefért egy befőttesüvegbe – akkor még lehetetlennek tartotta az ilyen életvitelt, úgy gondolta, hogy szükségszerűen vegán életmóddal jár, ráadásul ha egy ember nem termel szemetet, az gyakorlatilag nem változtat semmit a világ egésze szempontjából. Anna először újrahasznosítani kezdett mindent, de rá kellett döbbennie, hogy csak a möbius jellel ellátott termékek alkalmasak erre, és azok esetében is romlik az anyag minősége. Természetesen ez is egy lépés, de attól, hogy később lesz valami szemét, még az lesz. Azzal, hogy hetente elviszik a szemetünket, egy globális bűvésztrükk részesei vagyunk, ahol egy rejtett tárlóba folyik a szemetünk, de ott felgyülemlik.

Berta Anna ezért a saját ökológiai lábnyomának csökkentése érdekében az eldobható műanyagokat teljesen elhagyta és minden műanyagot igyekszik kerülni. A tudósok előrejelzése szerint ugyanis a mai műanyagfogyasztás fennmaradása mellett 2050-re több lesz a műanyag a tengerekben, mint a hal, Anna pedig nem szeretné, ha egy ilyen világban élnének a gyermekei. Két hete a saját szemével látta Montenegróban, hogy az út szélén legelésző kecskék műanyag zacskókat harapdáltak, hogy a bennük lévő száraz kenyeret megehessék. Vajon Isten, amikor megálmodta a földet, ilyennek gondolta? – vetődött fel a lányban a kérdés, és határozott nem volt a válasza, ezért is lépett még egy fokozatot. Most már a tisztítószereket és kozmetikumokat is magának készíti, és bár több kudarca is volt kísérletezés közben, úgy látja, hogy pár összetevőből gyakorlatilag mindent meg lehet csinálni házilag.

Isten a teremtéskor két dolgot kért az embertől: hogy szaporodjon és sokasodjon, illetve hogy őrizze a teremtett világot. Anna szerint az elsőt elég jól teljesítettük a világ jelenlegi 7,6 millárdos népességével, de mi van a másodikkal? Az egyetemista lány úgy véli, most már nem a gyárakra és cégekre kell mutogatni, hogy nem elég környezettudatosak, hanem azt a fogyasztói társadalmat kell megváltozatnunk, amelyet mi magunk, egyenként alkotunk. Mert mi magunk, egyenként vagyunk a probléma forrása, de ugyanúgy a megoldása is. Berta Anna hisz abban, hogy az ő generációja, a mai fiatalok megértik a világot, és nemcsak túlélni fogják, de megélni is. Hogy ebbe minden résztvevő bekapcsolódhasson, Anna a konferencia után gyakorlati foglalkozást is tartott, többek között kozmetikumkészítést.

Fotó: Lambert Attila, Touchee

Agonás Szonja/Magyar Kurír