Életrendező Istenünk – Konferenciát tartottak a megtérésről a Szent Ignác-emlékévhez kapcsolódva

Sajgó Szabolcs SJ házigazdaként köszöntve a megjelenteket arra emlékeztetett, hogy bár Jézus üzenetét sokan meghallották és meghallják napjainkban is, ám olyanok is vannak, akik úgy érzik, nincs közük hozzá. Ahhoz, hogy mások is észrevegyék a jézusi üzenet egzisztenciális jelentőségét, nekünk, az Egyház tagjainak is meg kell változnunk, vagyis meg kell térnünk.

Vizi E. Szilveszter akadémikus szerint – aki előadásában a tudomány és a hit kapcsolatáról beszélt – minden ember vallásosan születik, hiszen már élete kezdetén bizalommal fordul valaki, leginkább az édesanyja felé. Az évezredek során a tudománynál exponenciális, míg az erkölcs területén legfeljebb lineáris fejlődést tapasztalhatunk. Karl Rahner szerint a természettudomány fontos az ember, az emberiség életében, de az istenkerésben is kulcsszerepe van.

Már az Ószövetség rámutat, hogy a Teremtő és a teremtett világ nem azonos.

– emelte ki az akadémikus. – A természet megismerése ugyanakkor nem beavatkozás az isteni szférába. A tudós a folyamatok vizsgálata során rátalálhat a tökéletességre, észreveheti, hogy valami olyan áll a jelenségek hátterében, ami nem köthető a természeti világhoz.

Jakabos Barnabás SJ A megtérés Ignác életében és a Lelkigyakorlatokban című előadásában kiemelte: Szent Ignác szerint a lelki kísérő a lelki folyamatokról kialakított teológiai nézeteit tartsa meg magának, de segítse mozgásban tartani a lelki vezetett lelkét. Ignác theodidakta volt, azaz Isten által vezetett, mert Isten önmagát adta neki, ám Isten Ignác személyes tapasztalata által hozzánk is szól.

A megtérés, a metanoia annyit jelent: fordítsd át a szívedet. Ignác a sebesülése után a világi vágyait vallásosakra cserélte, ám ez még nem volt valódi megtérés. Szent Ignác életében is volt egy pillanat, amikor a szíve, a gondolkodása átfordult, ám az ő megtérése mégsem pontszerű folyamat volt. Ahogyan Szent Pál esetében, nála is fontos volt az átalakító idő. A megtérés ugyanis egy „sorozatos ajtónyitás”, ami összefügg a „lelkek megkülönböztetésével”. Ignác megtérésének központi eleme az Isten általi meghívás mozzanata. Szerinte ugyanis

a Teremtőnek a sajátossága, hogy belépjen, kijöjjön, mozdulást hozzon a lélekbe”.

A résztvevők Lukácsy György tanúságtételét videofelvételről nézhették meg. Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készült a közmédia Ő és én című sorozata, melynek egyik epizódjában az újságíró elmesélte, egy autóbaleset után volt egy megtérésélménye, ám ez még nem alakította át gyökeresen az életét. Ehhez szükség volt arra, hogy maga is lépéseket tegyen, melynek eredményeként egész családjával megkeresztelkedett: „két oszlop közül kilépett a fényre”.

Baán István görögkatolikus teológus az első keresztény századok megtérésértelmezéséről szólva elmondta, ebből a korszakból származó személyes jellegű vallomásokkal alig találkozhatunk. Kivételt jelent Karthágói Szent Ciprián, aki Donatushoz címzett írásában számol be a megtéréséről. Mint írja, „téves nyomokat követve bizonytalanul bolyongott”, ám az

újjászülő hullám korábbi éveinek romlását letörölte, a mennyei Lélek kiáradt, és a második születés új emberré alakította”.

Szent Jusztinusz filozófiai iskoláknál kereste az igazságot. A neoplatonikus meglátásokon töprengve találkozott a tengerparton egy idős emberrel, aki elvezette őt Jézus Krisztushoz. Ekkor „lelkében láng lobbant fel”, mert „megtalálta az igaz filozófiát”.

Ebben a korban bizonyos foglalkozások művelőit alkalmatlannak tartották arra, hogy belépjenek a katekumenek sorába és elinduljanak a megtérés felé vezető úton. A bordélyház-tulajdonosnak, a kocsihajtónak, a gladiátoroktatónak, a mágusnak, a pénzhamisítónak is fel kellett hagynia a tevékenységével, de a pedagógusi foglalkozást is csak akkor lehetett folytatni, ha az illetőnek nem volt más megélhetése. A korai keresztények ugyanis úgy látták, az oktatott szövegek a bálványimádásra buzdítanak. A szobrász mesterséget is azért tartották akadálynak, mert a szobrász bálványokat farag. Aranyszájú Szent János szerint a keresztség nem csak arra való, hogy megpecsételje a megtérést, ez a szentség szükséges a valódi átalakuláshoz. A korabeli embert elsősorban az evangéliumok, a csoportokban megélt testvériség és az egyéni tanúságtételek indították el a megtérés útján.

Jeges Mirjam OCD Avilai Teréz megtéréséről beszélt. A megtérés szerinte inkább folyamatszerű, melynek során a növekedési krízisek újabb és újabb egyensúlyvesztéshez vezetnek, vagyis „érdemes vállalni egyfajta kreatív szétesést”. Ilyen Szent Teréz életében többször is előfordult; a legmélyebb válságot egy súlyos betegség okozta benne. Isten az évek során egyre teljesebb önátadásra hívta, lassan teljesen átvette élete felett az irányítást.

Keresztes Szent János szerint az első megtérésnél az embernek van aktív szerepe. Ez az akadályok elhordását jelenti: meg kell válni a rendetlen vágyaktól és „kisebbedni” kell. Szent Teréz ezt így fogalmazta meg:

az Isten által belénk ültetett növényeket gondoznunk kell, hogy Isten szívesen keresse fel lelkünk kertjét”.

A második megtérésnél Istené a kezdeményezés, aki „lakást vesz a lélekben” és „megszabadít önmagunktól”: „Nézd Őt, aki téged néz!” Keresztes Szent János és Avilai Szent Teréz is megtérésről megtérésre élt életről beszél.

Görföl Tibor teológus előadásában két kortárs megtérő életét ismertette. Robert Lax (1915–2000) amerikai költő a megtérés azon útjára lépett, melyet egyszerűsödésnek nevezhetünk. Azt kereste, hogy miként lehet a létezés tiszta tapasztalatára és gyakorlatára szert tenni. Ennek mintáját a halászokban és az akrobatákban találta meg. Utóbbiak „a játékból élve egy más, szabadabb, a verejtékes munkától eltérő létformát valósítanak meg”. Lax élete „lassú hajó, nyugodt folyó és csendes kikötésként” jellemezhető. Szegényen élt, költészetében is egy új, rá jellemző egyszerű nyelvet kezdett használni. Dorothy Day (1897–1980) börtönbe került, ahol a társadalmi lét legmélyebb rétegeivel találkozott. Életében nagy változást hozott, amikor megszületett a gyermeke. Az ő megtérését társadalmi aktivitás követte, Day-t egy sajátos női életszentség jellemzi.

Az Ő és én sorozat második, a konferencián levetített kisfilmjében Gulyás Fruzsina látássérült – aki évek óta lélegeztető géppel él – tett tanúságot. Mint elmondta, gyakran imádkozik és figyel a Jóistenre. Igyekszik észrevenni az élet szépségeit.

Javier Melloni SJ Szent Ignác megtéréstapasztalatát a más vallásokban is megtalálható beavatással hasonlította össze.

A vallástörténészek szerint a beavatás célja az „ego összetörése”, ez pedig lehetőséget teremt arra, hogy lelkünkben „új helyeket keressünk fel”. A beavatás során szakítás történik az elsődleges identitással. Ennek első állomása az elvonulás, mely kizökkent a megszokott állapotunkból.

A következő lépcsőfok az alászállás, melynek során – Jung kifejezésével élve – „szembenézünk az árnyékunkkal”. A „sárkány legyőzését” egy új identitás felvétele követi. Ignác életében is megtaláljuk ezeket az állomásokat. A loyolai gyógyulás időszaka számára csak a barlang szája volt, Manresa jelentette a mélyét. Ignác a kudarctól, a jelentéktelenségtől félt, neki ezt a sárkányt kellett legyőznie. Először katonából zarándokká vált és elindult a Szentföldre. Mansresában jutott el oda, hogy az aszkézis nem elég, teljes önátadásra van szükség.

Bálint Ágnes pszichológus a megtérés neuropszichológiájáról tartott előadást. A tudomány is ismeri a hirtelen és a fokozatos megtérés jelenségét. A kutatók inkább előbbire összpontosítanak. A megtérésnél „a vallásos megfontolások veszik át az uralmat a tudatos tapasztalatok felett”. A megtéréshez kell egyfajta „hajlam”, fogékonyság, készenléti állapot, e mellett valamilyen váratlan történés. A kutatások szerint a megtérőknél gyakoriak a gyerekkorból eredő emocionális hiányok, a megtérést hosszan tartó krízis előzi meg, kiváltó oka pedig valamilyen aktuális stresszállapot.

A megtérőknél a kutatók tartós pozitív változást figyeltek meg a kapcsolatok, a munka és az egészségi állapot területén is. A megtérők közös tapasztalata volt az egységérzet, az érzelmi intenzitás, egyfajta világosság és önátadás megélése.

Pszichológiai szempontból a megtérés analóg a tanulással, eredménye egy új nézetrendszer, hátterében pedig az agyi hálózatok újrarendezése áll.

Laczkó Zsuzsanna SJC Tekintsek magamra, hogy mindezekből valamennyi hasznot merítsek címmel a nap folyamán hallottakhoz kapcsolódóan tartott imagyakorlatot, majd az Ő és én sorozat következő tanúságtételében Lázár Kovács Ákost hallhatták a résztvevők. A kommunikáció- és médiaszakember szerint a tudás másodlagos a hithez képest, mert a hit nagyobb bizonyosságot nyújt. Számára a teljes magány megélésében jelent meg az Isten, aki „táplál, vállára vesz és hintáztat”.

A nap végén kerekasztal-beszélgetésre került sor Bálint Ágnes, Jakabos Barnabás SJ, Laczkó Zsuzsanna SJC, Majlát Tihamér, Sajgó Szabolcs SJ és Vizi E. Szilveszter részvételével.

Egy kérdés arra vonatkozott, hogy miért áll krízishelyzet a megtérés élménye mögött. Azért – hangzott a válasz –, mert a pozitív tapasztalatoknál az ez által megélt élményre figyelünk, és nem nézünk mögé, míg a traumák alkalmasak arra, hogy kizökkentsenek a megszokott gondolatvilágunkból.

Szerző és képernyőfotó: Baranyai Béla

Magyar Kurír