Rendalapítójuk megtérésére emlékeznek a jezsuiták – Elkezdődött a Szent Ignác-emlékév

A jezsuita rend ünnepi évet hirdetett az alapítója, Szent Ignác megtérését, vagyis életrendezését elindító sebesülés 500. évfordulójára. A május 20-án kezdődő eseménysorozat 2022. július 31-én ér véget, és magában foglalja a rendalapító – 1622. március 12-én történt – szentté avatásának 400. évfordulóját is.

A magyar rendtartomány az esztendő mottójául a következő mondatot választotta: „Megtalálni Istent mindenben”.

Az emlékév nyitányaként Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek mutatott be ünnepi szentmisét május 20-án Budapesten a Jézus Szíve-templomban.

A mise elején Vízi Elemér jezsuita tartományfőnök köszöntötte a templomban jelen lévőket és a szertartásba online bekapcsolódókat, többek közt a miskolci, a szegedi, a marosvásárhelyi, a szatmárnémeti, a törökkanizsai, s a torontói közösségeket (Püspökszentlászlón május 21-én ünnepelnek) és nem utolsósorban a szent ignáci lelkiségű szerzetesi közösségek képviselőit.

A tartományfőnök megemlítette, hogy a jezsuita generális Pamplonában tart ünnepi szentmisét az emlékév kezdetén.

Vízi Elemér emlékeztette a jelenlévőket Szent Ignác életének arra a fordulópontjára, amikor megsebesült. Mint mondta, a szent egész életében sánta maradt, mégis zarándokká vált: annak is tekintette magát, és nem olyan embernek, aki már beérkezett. Az ő lelki útja az, amiből élünk, s amelyet másoknak is felkínálunk, tette hozzá a jezsuita tartományfőnök.

Erdő Péter bíboros homíliáját az alábbiakban közöljük.

*

A mai szentmisével ünnepélyesen elkezdjük a Loyolai Szent Ignác emlékének szentelt évet. Az ő hitének radikalizmusa a gondviselés válasza volt a reformáció korának nagy kihívására. Az általa alapított Társaság pedig szellemi és lelkipásztori értelemben meghaladottá tette azt a problémafelvetést, ami az első reformátorok körül kipattant vitákban sok hívő ember megzavart.

A mai evangéliumi szakasz három sommás kijelentést és két csattanós példabeszédet tartalmaz. E két példabeszéd szemléletesen mutatja, hogy milyen legyen a Krisztust követő ember magatartása. A mai szakasz elején és végén elhelyezkedő sommás kijelentések pedig ennek a követésnek a keménységét, sokszor a paradox voltát érzékeltetik.

A két példabeszéd azt mutatja be, hogy előrelátó mérlegelés szükséges az evilági élet nagy vállalkozásaihoz is. Aki építkezésbe fog, vagy aki háborút kezd, annak jól számba kell vennie erőit, lehetőségeit és képességeit, nehogy kudarcot valljon. Ehhez hasonló Krisztus tanítványainak helyzete is, mert az ő nyomába szegülni hosszútávra szóló, és nagy erőfeszítést kívánó vállalkozás. Aki tehát rászánja magát, hogy keresztény legyen, annak számba kell vennie az ezzel járó kötelezettségeket és veszélyeket is.

A felolvasott evangélium elején kemény mondatok állnak. „Aki nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit, nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet a tanítványom.” Hogyan mondhat ilyet Jézus, aki a szeretet parancsát hirdette? Ezt a kérdést sok keresztény feltette magának a történelem során.

A választ pedig a Biblia beszédmódjában találjuk meg. Az Ószövetségben a szeretet-gyűlölet ellentétpár gyakran annak kifejezésére szolgál, hogy egy személyt vagy egy dolgot a másiknál jobban szeretünk. Jákobról olvassuk, hogy „Szerette Ráhelt és gyűlölte Leát” (Ter 29,28–30). Másutt azt halljuk, hogy az Úr maga „szerette Jákobot és gyűlölte Ézsaut” (Mal 1,2–3). Ezek a kifejezések azt jelentik, hogy Jákob inkább Ráhelt választotta, illetve, hogy az Úr inkább Jákobot választotta, mint Ézsaut. Jézus szavait tehát úgy kell érteni, hogy még a hozzátartozóinkat sem szerethetjük jobban, mint Istent, és mint Krisztus ügyét.

Szeretnünk kell tehát mindenkit, különösen a ránk bízottakat, a közel állókat, azokat, akik testvéreink a hitben, akikért közvetlen felelősséggel tartozunk, és szeretnünk kell mindenki mást is, amennyire csak lehetőségünk van rá. De Istent mindennél jobban kell szeretnünk: teljes szívünkből, teljes lelkünkből és minden erőnkből. Jézus radikális tanítása tehát azt jelenti, hogy emberi szempontok miatt nem hanyagolhatjuk el, nem szoríthatjuk háttérbe Isten szeretetét.

Isten irgalmas és jóságos. Ő maga kívánja, hogy iránta érzett szeretetünket az emberek javára végzett jótettekkel is kifejezzük. „Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, nekem teszitek” – mondja Jézus. Mégis adódhatnak az életben olyan helyzetek, amikor hozzánk közel álló személyek olyat kívánnak, ami szembefordulást jelent Isten akaratával. A barátság és a rokonság sem lehet elég ok arra, hogy csaljunk vagy lopjunk a munkahelyen, és a hozzátartozók kényelme sem elég ok arra, hogy megtagadjuk a hitünket.

A mai evangélium példázatai tehát azt érzékeltetik, hogy Krisztus követése minden evilági vállalkozásnál nagyobb dolog. Nem lehetünk jó keresztények anélkül, hogy egyfajta rendet ne teremtsünk magunkban, hogy ne törekedjünk a tudatos, tervszerű, fáradságot sem kímélő életre. De mindez nem elegendő, mert a keresztény élet, a hit és a gyakorlatban való tanúságtétel nem pusztán emberi teljesítmény.

Isten kegyelme a keresztény élet legfőbb erőforrása. Ezért amikor életünket, egyéni és közösségi életünket tervezzük, kérni kell Isten kegyelmét, reménykedni kell kegyelmében, de tervszerűen építkezni és komolyan fáradozni is kell abban a biztos tudatban, hogy emberé a munka, Istené az áldás.

Az áldás pedig a magyarországi jezsuiták történetért is végigkísérte. Már a török időkben mutatkoztak szellemi, kulturális és lelkipásztori munkásságuk eredményei. Az első nyomtatásban fennmaradt katolikus bibliafordítástól Pázmány Péter alapvető teológiai munkáin keresztül a jezsuita iskolákig, amelyek egész rendszert alkottak.

A hazai jezsuita iskolarendszer csúcsán pedig az egyetlen tartósan fennmaradó magyar egyetem, a Nagyszombati Egyetem helyezkedett el. Elnevezése mutatta különleges státuszát: Universitas Archiepiscopalis Societatis Iesu.

A rend munkássága biztosította, hogy az egyetlen magyar egyetem valóban katolikus jellegű volt. Csak a rend feloszlatása után vette át az egyetemet az állam, attól kezdve kérdőjelezték meg szellemiségét és identitását (a korszak Mária Terézia uralkodásának vége, ami után a jozefinizmus kora következett).

Az Eucharisztikus Kongresszusra készülve emlékezzünk a XIX-XX. században megújuló hazai jezsuita életre is, amelynek a katolikus megújulás hazánkban ekkor is sokat köszönhetett.

Adja Isten, hogy a rend szolgálatát ma is a Krisztus ügyének való teljes odaadás jellemeze, munkáját kísérje Isten áldása mindannyiunk javára. Ámen.

*

A mise végén Vízi Elemér köszönetként az emlékévre készült imakártyát adott át a bíborosnak. A kártya hátlapján a rendalapító lelkigyakorlatos könyvében is olvasható fohász szerepel: „Fogadd el, Uram, szabadságomat, fogadd egészen, vedd értelmemet, akaratomat s emlékezésem. Mindazt, amim van, és ami vagyok…”

A tartományfőnök elmondta, ha mindenünket Istenre bízzuk, az a minden éppen ezáltal lesz igazán a miénk.

A szentmise után Erdő Péter bíboros megáldotta a Párbeszéd Házának udvaránál újonnan létesült felvonót, majd az ünneplőknek bemutatták a Zarándokzsebkönyv – 100 lépés Loyolai Szent Ignáccal című egyedi formátumú kötetet.

A fiatal felnőtteknek szóló zarándokzsebkönyv száz ignáci idézettel, a hozzájuk fűzött reflexiós kérdésekkel, illetve egyedi formája és grafikái segítségével vezeti be olvasóit a jezsuita spiritualitásba.

Tornya Erika RSCJ, a kötet ötletgazdája és szerkesztője a következő szavakkal ajánlja a zarándokkönyvet: „Mindegy, hogy sorban haladsz-e végig a kérdéseken, vagy véletlenszerűen, az a fontos, hogy szánj időt Ignác szavainak ízlelgetésére és válaszaid megfogalmazására.”

A kiadvány meditációs ima, lelkigyakorlat vagy éppen zarándoklat során is használható. A könyvterv és az illusztrációk Jónás-Meszleny Anna munkái.

(A Zarándokzsebkönyv, valamint a Jezsuita Kiadó kiadványai rendkívüli kedvezménnyel kaphatók május 23-án a Jézus Szíve-templom kertjében a pünkösdi garázsvásár keretében.)

Az ünnep alkalmával a továbbiakban holland jezsuiták által készített rövidfilmet vetítettek Szent Ignác életéről, illetve arról, hogy sokféle út vezet Isten megtalálásához.

Mivel Arturo Sosa jezsuita generális szándéka szerint a Szent Ignác-év elsősorban nem a rendalapítóról, hanem rajta keresztül Jézusról szól, ezért a magyar rendtartomány a programjai (lásd a keretes írásunkat) segítségével szeretné elérni, hogy a hívők, érdeklődők segítséget kapjanak életük rendezéséhez.

 Szerző: Körössy László

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír