Elhunyt Bajzák M. Eszter iskolanővér

Temetése 2022. január 18-án 11.45-kor lesz a Budapesten, a rákoskeresztúri Új Köztemetőben (Budapest X. Kozma utca 8-10.). Életéért hálaadó szentmisét mutatnak be 2022. január 22-én 10 órakor a Szent István-bazilikában.

*

Eszter nővér 1946. július 7-én született Tiszabercelen, szülei pedagógusok voltak. Általános iskolába szülőfalujában és Petneházán járt. Ezután Nyíregyházán kezdte meg a gimnáziumot, de a harmadik és negyedik osztályt már a Svetits Katolikus Gimnáziumban végezte Debrecenben. Ezután egy évig a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskolában folytatott tanulmányokat, de közben egyre sürgetőbben érezte lelkében Isten neki szóló meghívását a szerzetesi életre. 1965-ben kérte felvételét rendünkbe, és zenei tanulmányait megszakítva felvételizett az ELTE magyar–német szakára. A tanári diploma megszerzése után kezdte meg a noviciátust, 1972-ben tett első, 1979-ben örökfogadalmat. Közben 1971-től tíz éven át volt a Svetits Gimnázium tanára, 1981-től pedig a budapesti Patrona Hungariae Gimnáziumban folytatta oktató-nevelő tevékenységét, ahol 1982-től igazgatóhelyettes volt, majd 1989 és 2003 között a gimnázium igazgatója. Az ő vezetése alatt bővült az intézmény hatosztályos általános iskolával és a magas szintű művészeti képzést nyújtó zeneiskolával, és vezették be a középiskolásoknak a hatosztályos gimnáziumi tanítási rendet. 2000-től szintén az ő vezetése alatt lett az intézmény a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és az Apor Vilmos Katolikus Főiskola gyakorlóiskolája. Elkötelezetten végzett pedagógusi munkáját, az iskola fejlesztésében és a szervezésben elért eredményeit a Ferencvárosi Önkormányzat is méltányolta, amikor a szülők kezdeményezésére 2003. október 3-án a „Ferencvárosért Emlékplakett” átadásával tüntette ki.

Eszter nővér szerteágazó szakmai és közéleti tevékenységet folytatott. 1986-tól volt érettségi vizsgaelnök, 1993-ban a Nemzeti Alaptanterv bírálatával, szakmai anyagok és a közoktatási törvény, illetve rendeletek módosításának véleményezésével bízták meg, 2003-tól közép- és emelt szintű érettségik vizsgaelnökeként, javító- és szóbeli vizsgáztatóként, közoktatási szakértőként (szakterületei: szaktárgyi oktatás, pedagógiai értékelés, tanügyigazgatás) is tevékenykedett. Eközben 1999-től az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) Közoktatás-politikai Tanácsának nem állami intézményfenntartók oldaláról kinevezett tagja, 2005-től az OKM Alapkezelő Igazgatósága civil szervezetek pályázatait bíráló bizottságának tagja volt. 2006-tól részt vett a Regionális Közoktatási Egyeztető Fórum munkájában az egyházi intézmények képviseletében, valamint a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács alelnöke is volt.

Az 1997-ben az MKPK alapította Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet (KPSZTI) vezetésére 1998-ban kapta meg a főpásztori kinevezést. A KPSZTI vezetőjeként nevéhez fűződik a tantárgygondozói és továbbképzési rendszer kialakítása, 2001–2002-ben Hoffmann Rózsa vezetésével a komplex intézményellenőrzési és -értékelési program kidolgozása, majd bevezetése a katolikus köznevelési intézményekben, továbbá a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karával közösen a pedagógus-szakvizsgára felkészítő képzés összeállítása.

2003-ban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Pro Paedagogia Christiana díjjal tüntette ki a katolikus oktatásügy érdekében kifejtett kitartó és eredményes munkásságáért, ezen teljesítményéért a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány 2009-ben Trefort Ágoston közoktatási díjban részesítette. 2011-ben Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozatát kapta meg „a közoktatás területén végzett több évtizedes munkája, szakmai-közéleti és vezetői tevékenysége elismeréseként”. Végül 2016-ban, mikor a KPSZTI éléről nyugdíjba vonult, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia legmagasabb elismerését, a Pro Ecclesia Hungariae díjat is elnyerte, azért a szolgálatért, melyet élete folyamán az Egyház és a katolikus oktatásügy érdekében végzett.

Nyugdíjas éveit a budapesti közösségben töltötte. Gondos és színvonalas munkával németről magyarra fordította a Boldogasszony Iskolanővérek rendalapítójának, Boldog Jézusról nevezett M. Terézia Gerhardingernek a boldoggáavatási eljárása során született „vita”-it, életírásait. A betegséget és fájdalmat mindvégig türelemmel fogadta, végül december 27-én, nővértársai körében adta vissza lelkét Teremtőjének.

Forrás: Boldogasszony Iskolanővérek

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír