Előrelépés a magyar–örmény kapcsolatokban a Pannonhalmi Főapátság közreműködésével

A megállapodás jelkép értékű, mert az intézmény annak az örmény katonának a nevét viseli, akit az azeri baltás néven elhíresült hadnagy, Ramil Safarov 2004-ben Budapesten gyilkolt meg. A gyilkosság miatt a magyar bíróság elítélte, de 2012-ben kiadták Azerbajdzsánnak azzal a feltétellel, hogy ott tölti le börtönbüntetése további részét. Hazájában azonban ahelyett, hogy bezárták volna, előléptették. Örményország a gyilkos kiadása után nem sokkal megszüntette a diplomáciai kapcsolatokat hazánkkal.

A viszony helyreállításának egyik jelentős lépése volt, amikor 2016-ban a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen megalakult az Armenológiai Tanszék. Következő jelentős lépés volt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Azbej Tristan, az üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkár örményországi látogatása 2021 nyarán, II. Karekin örmény apostoli pátriárka meghívására.

A Hungary Helps Program fennállása óta az örmény apostoli, az örmény katolikus és örmény protestáns egyházak humanitárius projektjeit Örményországban, Libanonban, Irakban és Szíriában is napjainkig összesen mintegy 1,5 milliárd forinttal támogatta, így járulva hozzá az örmény kultúra megőrzéséhez és az örmény közösségek szülőföldön való megmaradásához. 2021 végén magyar közreműködéssel és magyar honvédségi gépen öt örmény hadifogoly térhetett vissza hazájába Azerbajdzsánból.

Ennek az enyhülési folyamatnak az újabb állomása az idén februárban megkötött testvériskolai megállapodás. Az együttműködés egyebek mellett lehetőséget ad intézményközi látogatásokra, közös oktatási és kulturális rendezvények megvalósítására, nyelvoktatásra, egymás múltjának, egyháztörténetének megismerésére. Megtiszteltetés a Pannonhalmi Főapátság számára, hogy a két nemzet közeledésében ilyen fontos és szimbolikus lépés megtételére kapott meghívást.

Bár az aláíró az ÖKU, az együttműködésben a főapátság fenntartásában működő más iskolák is részt vesznek majd. Hardi Titusz OSB oktatási főigazgató abban bízik, hogy szeptembertől a budapesti Szent Benedek Gimnáziumban szakkörként elindulhat az örmény nyelvoktatás, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem közreműködésével. Ott ugyanis az Armenológiai Tanszéken több mint két tucat örmény diák tanul a Hungary Helps Program ösztöndíja – az „Ösztöndíjprogram Keresztény Fiataloknak” elnevezésű program – keretében, akik szívesen vesznek részt minden nyelvüket és kultúrájukat ismertető kezdeményezésben.

Az aláírásra Jerevánban került sor. Hardi Titusz mellett az ÖKU igazgatója, Csere István, Kovács Bálint, a PPKE Armenológiai Tanszék vezetője és Kiss Bertalan, a Miniszterelnökség Üldözött Keresztények Megsegítéséért és a Hungary Helps Program Megvalósításáért Felelős Államtitkárság főosztályvezetője is Örményországba utazott. A delegáció két napot töltött országban, ahol a világon először lett államvallás a kereszténység: 301-ben tértek meg.

Titusz atya elmondta, lenyűgöző volt látni és tapasztalni a több mint 1700 éves hagyományt. „Lenyűgöző belegondolni, hogy mi, pannonhalmi bencések nagyon büszkék vagyunk az ezeréves múltunkra, de az ő gyökereik még ennél is jóval régebbre nyúlnak vissza. Nemcsak beszélnek róla, hanem történelmüknek kézzel fogható, tapintható építészeti lenyomata van. 1700 éves templomok, kolostorok vannak Örményországban.

Amikor mi még csak próbáltuk keresztény hitre téríteni a magyarságot, ők már százával másolták a kolostorokban a szent iratokat.”

A delegációt Ecsmiadzinban, az Örmény Apostoli Egyház központjában II. Karekin, az Örmény Apostoli Egyház legfőbb pátriárkája és az összes örmény katolikosza látta vendégül.

Titusz atya elmondta: Ecsmiadzin olyan, mint a Vatikán, az örmény „pápának”, a katolikosznak a székhelye. „Nagyon barátságosan fogadtak minket. A katolikosszal hosszasan beszélgettünk, majd egy döbbenetes liturgián vettünk részt.

Megmaradt az ősi keresztény rítus, aminek olyan sodrása van, hogy teljesen a hatása alá kerültünk. Olyan erővel és tisztán énekelnek, hogy az valami lenyűgöző.”

A szentmisét – miután a 4. századi székesegyházat éppen felújítják – egy 7. századi templomban tartották. A liturgia szimbolikus és szertartási elemeiben egyszerre emlékeztet az ószövetségi jeruzsálemi templomi és a zsinagógai liturgiára. Vartabed szerzetes pap vezette a szertartást, az oltárt a diakónusok – az Újszövetség levitái – vették körül.

A celebráns pap az adományok oltárra vitele előtt még a liturgikus saruit is leveti, és az áldozati cselekményt mezítláb végzi, emlékeztetve Mózesre és az égő csipkebokorra. Két szín alatt áldoznak, és kovásztalan kenyeret használnak.

A magasított szentélyben – ahová cipővel nem lépnek, csak liturgikus saruban – letérdel a pap, a kehelyben, a Szent Vérbe elegyíti a Szent Test apró darabkáit, majd a hívek szájába helyezi azokat

– ismertette a szentmise egyedi mozzanatait Titusz atya, akire nagy hatással volt az örmény genocídium emlékhelyén tett látogatás is.

Az első világháború idején, 1915 és 1917 között másfél millió örményt gyilkoltak meg. Erőszakos kitelepítésük során előbb a férfiakat munkaszolgálatra vitték, majd a száz örmény vezetőt letartóztatták, és egy kivételével mindegyiküket megölték. Az otthon maradt asszonyokat, gyerekeket és aggastyánokat pedig a sivatagba űzték, hajtották, ahol többségük vagy éhen halt, vagy meggyilkolták őket.

„A világháborúban jöttek jelentések az örmény népirtásról, de a világ becsukta a szemét. Az emlékhely, ahol egy örökmécses ég, szembesít minket a genocídium valóságával és embertelenségével.”

II. Karekin ecsmiadzini katolikosz-pátriárka és I. Aram kilikiai katolikosz 2015-ben, a genocídium 100. évforfulóján mártírrá avatta a népirtás összes áldozatát, ilyen módon is hangsúlyozva Tertulliánus örök érvényű szavait: „A keresztények vére az Egyház magvetése”. Immár az emlékmű nem a gyász, hanem a remény helyévé vált.

Forrás és fotó: Pannonhalmi Főapátság

Magyar Kurír