Eltemették Anasztáz érseket, az Albán Ortodox Egyház újjáépítőjét

Noha görögnek született, igazi albánként tisztelték az albánok. Ő volt az, aki a világ legkeményebb kommunista diktatúrája után, amelyben minden templomot leromboltak és a papokat munkatáborokba küldték, szinte a semmiből szervezte és építette újjá a keresztény spiritualitás egyik évezredes központját.

Anasztásziosz Janullátosz (1929–2025) az Athén melletti Pireuszban született. A rendszerváltás óta, több mint három évtizeden keresztül (1992–2025 között) állt az Albán Autokefál Ortodox Egyház élén. Ezek az évek békét és soha nem látott virágzást hoztak a korábban Európa szegényeként ismert országnak. Albánia ma az egyik legdinamikusabban fejlődő európai ország, ahol a vallásosság átszövi az emberek mindennapjait.

Fotó: Wikimedia Commons

Ennek ellenére az említett időszak – főleg eleinte – nem volt egyszerű sem a társadalom, sem az Albán Ortodox Egyház, illetve annak kívülről jött vezetője számára. A nincstelenségben élő, szellemileg is elzárt bunkerország a zsarnokságtól való szabadulás után csak nehezen talált magára, lassan tudott az elnyomatásból feltápászkodni.

A kommunista terror idején teljesen megszüntetett ortodox egyházat csak szinte emberfeletti erőfeszítésekkel lehetett újra talpraállítani, amiben a most elhunyt Anasztásziosz Janullátosz érseknek meghatározó szerepe volt.

Ahhoz, hogy megértsük, hogy Anasztáz érsek milyen hatalmas művet vitt végbe a kereszténységért, szükséges, hogy röviden áttekintsük a történelmi előzményeket.

Fotó: Wikimedia Commons

Albánia és környéke, Hellászt és Itáliát követően, Európa legrégebbi civilizációi közé tartozik. Amikor a rómaiak elfoglalták, már virágzó hellén városokat találtak itt, amelyek a még régebbi lakosság településeire épültek. A kereszténység is korán eljutott ide, a hagyomány szerint maga Szent Pál apostol hozta el Epiruszba Jézus örömhírét.

A Római Birodalom kettészakadását követően a terület pont a két utódbirodalom határára került. A középkorban és az újkorban is a római és a bizánci egyház egyaránt jelen volt e régióban: a katolicizmus az albán nyelvterület északi részén, míg az ortodoxia a déli részen virágzott. Maga az albánság a Balkán legrégebbi, ám a történelem elől rejtőzködő, szinte alig ismert ősi népeinek egyikéből származik, pontos eredete és a mai albán nyelvterületen való elterjedésének részletei még tisztázandó kérdések a történettudományban.

Az Oszmán Birodalom ötszáz évig uralta a régiót; a lakosság elkezdett iszlamizálódni. A kora újkorban a katolikus térítők alkották meg az első albán irodalmi nyelvet az északi albán (gég nyelv) alapján. Érdekes, hogy a 16. század pezsgő egyházi vitái közepette az albán katolikusok lefordították a római misekönyvet óalbánra, az elsők között hozva létre a nyugati egyházban anyanyelvi liturgikus szöveget; a tridenti zsinat után azonban visszatért a latin nyelv. Az ortodox egyház a görögöt használta, de a 19. században a déli albán, a toszk is irodalmi nyelvvé vált egy bibliafordításnak köszönhetően.

Az önálló Albán Ortodox Egyház csak a 20. század elején (1922-ben) jött létre; megszervezésében a polihisztor Fan Noli püspök oroszlánszerepet játszott. Az egyház önállóságát (autokefália) a konstantinápolyi pátriárka csak 1937-ben ismerte el. Noha az albán egyház mint önálló nemzeti entitás viszonylag fiatal, Albánia keresztény öröksége több területen is hosszú évszázadokra nyúlik vissza – e gazdag művelődés feltárása napjainkban zajlik.

A kommunista rezsim mintegy 750 ezer bunkert épített szerte az országban.
Fotó: Wikimedia Commons

1944-ben az albán kommunista vezető, Enver Hodzsa kezdte kiépíteni a hatalmát az országban, amely 1946-ben diktatúra lett. Hodzsa Sztálinnál és Mao Ce-tungnál is keményvonalasabbnak bizonyult. 1967-ben Albániában minden vallást és vallási tevékenységet betiltottak. Az összes templomot, kolostort és mecsetet bezárták, a többségüket lerombolták, egy töredékük világi funkciót ellátva (például moziként) megmaradhatott. Számos papot és hívőt bebörtönöztek, munkatáborokba deportáltak vagy kivégeztek. Titokban mégis végeztek keresztelést, ami ha kitudódott, halálbüntetés járt érte.

1985-ben meghalt Enver Hodzsa, helyére a mérsékeltebb Ramiz Alia került. Amikor a kelet-európai kommunista rendszerek megroppantak, Alia megengedte, hogy Kalkuttai Szent Teréz anya, aki etnikailag albán volt, meglátogathassa saját népét. Az albán kommunista rendszer az utolsók egyikeként ért véget Európában, 1991-ben.

Ekkorra összesen 22 pap maradt életben az Albán Ortodox Egyházból, amelyet újra engedélyeztek. A hiányzó papság és hierarchia pótlására azonban elkerülhetetlen volt, hogy a történelmi ellenségnek tekintett Görögországból hozzanak ortodox papokat és püspököket, ami érthető okokból konfliktusokat szült.

1991. július 17-én a konstantinápolyi egyetemes pátriárka Anasztásziosz Janullatoszt nevezte ki tiranai exarchának, majd 1992-től most bekövetkezett haláláig ő viselte a „Tirana, Durazzo és egész Albánia érseke” címet.

A tiranai ortodox székesegyház. Fotó: Wikimedia Commons

A mintegy 33 éves hivatali ideje alatt az egykori athéni teológus professzor, Anasztáz érsek óriási munkát végzett a több évtizedes embertelen pusztítás következményeinek felszámolása és az albán ortodoxia újjászületése érdekében. Anasztásziosz korábban Görögországban – lelkipásztori tevékenységével párhuzamosan – több évtizeden keresztül kiterjedt tudományos munkásságot fejtett ki; ennek intett búcsút, hogy élete hátralévő részét az albániai missziónak szentelje.

Országszerte teológiai képzéseket indított, eleinte régi, használaton kívüli épületekben, de mihelyt lehetőség támadt, belefogott a régi templomok és kolostorok újjáépítésébe, valamint a kor és az ország szükségleteinek megfelelő, új intézmények alapításába. Kórházakat, szociális és oktatási intézményeket, teológiai akadémiát és lelkigyakorlatos központokat építtetett. A laikus hívek számára szervezeteket alapított, és eseményeket szervezett mind a fiatal, mind az idős generációk számára. Különös gondot fordított a betegekre és a rászorulókra. Megújította a liturgikus életet, igényes kiadásokban megjelenhettek az albán liturgikus könyvek és a Biblia, valamint számos más, az ortodox lelkiséggel kapcsolatos kiadvány. Elindította az egyház sajtótermékeit, a templomokba pedig kórusokat szervezett.

Fotó: Tiranai Ortodox Érsekség

1998-ra felállhatott újra az Albán Autokefál Ortodox Egyház szent szinódusa. Az évtizedek során papok és püspökök új nemzedéke kezdett szolgálni; az albán klérus lényegében újra albán nemzetiségű lett. A kétezres évek Albániájára szinte rá sem lehet ismerni: újra állnak a templomok, a régi vagy az új helyükön, pezsgő egyházi élettel telve. A templomokban ismét felcsendülhetett a hosszú ideig elhallgattatott ortodox egyházi ének.

Az Albán Ortodox Egyházat az új időszakban sem kímélték a belső konfliktusok, amelyeket különösen nehézzé tett a múlt terhe, valamint az a nemzeti identitással nehezen összeegyeztethető tény, hogy az újrainduló albán ortodox egyházi életet eleinte jelentős részben az egyesek által „betolakodónak” tekintett görög klerikusok vezették.

Anasztáz érsek azonban nagy megértéssel és empátiával fordult mindenki felé, a hit és a szelídség erejével pedig végül sikerült felülkerekedni a nehézségeken. Anasztásziosz Janullátosz éveken keresztül az Egyházak Világtanácsa egyik vezetője volt, és nemzetközi téren is nagy jelentősségel bír humanitárius, valamint az egyházközi párbeszédre irányuló tevékenysége.

Anasztáz érsek és Desmond Tutu. Fotó: World Council of Churches

Anasztáz érsek 2025. január 25-én az athéni Örömhírvétel kórházban hunyt el. Január 27-én, hétfőn Ferenc pápa részvétnyilvánító levelet küldött Joan Pelushi metropolitának, az Albán Ortodox Egyház átmeneti vezetőjének, amelyben kiemelte Anasztáz érsek evangéliumi elkötelezettségét és különböző helyeken (Görögország, Afrika, Albánia) végzett sokoldalú és ökumenikus szolgálatát.

Január 30-án, csütörtökön került sor Őboldogsága Anasztáz érsek temetésére, amelyet I. Bertalan (Bartholomaiosz) konstantinápolyi egyetemes pártiárka vezetett nagyszámú ortodox egyházi méltóság részvételével. Az eseményen jelen voltak más egyházak képviselői, valamint a muszlim albánok legfőbb nemzeti vallási vezetője, a bektasi rend elöljárója, Baba Mondi (a bektasi rend a török hódoltság idején Magyarországon is elterjedt, és több derviskolostort, azaz tekkét is fenntartott; Gül Baba is közéjük tartozott). A temetésen beszédett mondott Edi Rama albán és Kiriákosz Micotákisz görög miniszterelnök.

Anasztáz érsek teljesen az evangéliumnak szentelt életével, apostolkodásával, alázatosságával, a nehézségek között is kitartó szolgálatával számunkra is példát mutat.

Szerző: Zsigmond Benedek

Fotó: Wikimedia Commons

Magyar Kurír