Embernek maradni az algoritmusok korában – A Vatican News főszerkesztője az új pápai enciklikáról

A mesterséges intelligencia korában – amikor a minden ellenőrzésen kívül álló óriási technológiai hatalom kevesek kezében összpontosul, valamint az embertelenség új formái már az emberi méltóságot veszélyeztetik – XIV. Leó pápa arra a „sürgető kötelességre” hív minket, hogy maradjunk mélyen emberségesek. A polarizáció és az erőszak korszakában, amikor terjed a „hatalom kultúrája”, és a nemzetközi politika eszközeként a háború újra elfogadottá válik,

Péter utóda arra kér minket, hogy fejlesszük a technikát „anélkül, hogy a szívünk visszamaradna” a fejlődésben.

Arra hív minket, hogy fogadjuk el az emberiség korlátait és törékenységét anélkül, hogy azokat – ahogyan a technokratikus ideológia teszi – kijavítandó hibának tekintenénk. Arra buzdít minket, hogy ne a nagyok szemszögéből nézzük a világot, hanem alulról, a szenvedők szemével, kezdve a legkisebbekével. Egy olyan Isten szemével, aki magára vette gyengeségünket, és azt az üdvösség helyévé alakította, mert

még akkor is, amikor a gépek kiemelkednek hatékonyságban, a történelem középpontjában továbbra is egy emberi arc áll, amely arra vár, hogy ránézzenek”.

Összefoglalja és aktualizálja a társadalmi tanítást

A Magnifica humanitas elsősorban nem a mesterséges intelligenciáról szóló elemző szöveg, nem foglalkozik a folyamatosan változó technológiai folyamatok részleteivel. Inkább egy „összefoglaló”, amely a társadalmi tanítás elveit alkalmazza korunkra – a mesterséges intelligencia korára – vonatkoztatva, megerősítve és aktualizálva a Tanítóhivatal alapvető szempontjait. Ez a szöveg véget vet azoknak a félreértéseknek is, amelyek azoktól származnak, akik a piac és az új technológiák abszolút szabadságában bízva hajlamosak a pápai tanításokat – amelyek a MI közös, emberséges irányítását, az integrált ökológiát, a „bűn struktúráivá” váló gazdasági folyamatok és a háború elutasítását szorgalmazzák – vitatható tanításként leértékelni.

A pápa, aki a Rerum novarum szerzőjének nevét vette fel, a digitális forradalom korában arra kér mindnyájunkat, hogy vállaljunk aktív szerepet, mert

a „szeretet civilizációjának” felépítése „számtalan apró, de kitartó hűség” révén valósul meg, amelyek képesek megfékezni az embertelenséget. Ez tehát egy olyan feladat, amely mindannyiunkat közvetlenül érint.

A mechanizmusokból és rendszerekből fakadó igazságtalanság

Leó pápa emlékeztet bennünket arra, hogy „az igazságtalanságok nem csupán az egyének téves döntéseiből fakadnak, hanem azokból a struktúrákból, mechanizmusokból, gazdasági és kulturális rendszerekből is, amelyek egyenlőtlenségeket eredményeznek”, és hogy „nem tekinthető emberi fejlődésnek az, ami egyesek fogyasztását növeli, miközben a költségeket és a terheket másokra hárítja, vagy egész régiókat alárendelt szerepbe szorít”, ahogyan sajnos ma az új technológiák és az azokhoz szükséges erőforrások területén is történik. Az enciklikában olvassuk, hogy az Egyház „szilárd tanítása”, hogy a magántulajdonnak társadalmi funkciója van, és

ma a mindenki számára szánt javak között „számba kell vennünk a tulajdon új formáit is: szabadalmakat, algoritmusokat, digitális platformokat, technológiai infrastruktúrákat, adatokat”,

hogy elkerüljük az azokból való kizárás és a szabadságtól való megfosztás új formáinak kialakulását, illetve megerősödését. A technika ugyanis nem egyszerű eszköz, és amikor kritériummá válik, „eldönti, mi számít, és mit lehet elvetni”, és végül „az embereket egy egyre hatékonyabbá váló rendszer fogaskerekeivé” fokozza le.

Manapság a platformok, az infrastruktúra, az adatok és a számítási kapacitás feletti ellenőrzés „nem az államok, hanem a gazdaság és a technológia nagy szereplőinek kiváltsága”, akik meghatározzák a hozzáférés feltételeit, a láthatóság szabályait és a részvétel lehetőségeit.

Amikor ez a hatalom néhány kézben összpontosul, „hajlamos átláthatatlanná válni és kicsúszni a nyilvános ellenőrzés alól”, és ez magával hozza a torz fejlődés kockázatát, „ami új függőségeket, a kizárás, a manipuláció új formáit és egyenlőtlenségeket teremt”.

Nincs olyan algoritmus, amely elfogadhatóvá tehetné a háborút

A pápa, megerősítve az „igazságos háború” elméletén való túllépés szükségességét, felszólít arra, hogy a mesterséges intelligencia hadviselésben való alkalmazását a legszigorúbb etikai korlátok közé kell szorítani, mert „nincs olyan algoritmus, amely erkölcsileg elfogadhatóvá tehetné a háborút”.

Ráadásul a mesterséges intelligencia a képek és tartalmak manipulálásán keresztül kulcsfontosságú tényezővé vált a közvélemény alakításában, egyre nehezebbé téve az igaz és a hamis megkülönböztetését.

A munkaerőpiacot is számos bizonytalanság övezi. Az enciklika ezzel kapcsolatban arra emlékeztet minket, hogy már nem lehet kizárólag a piac „láthatatlan kezére” hagyatkozni: a politika feladata, hogy a gazdasági és technológiai dinamikát a közjó felé mozdítsa, elősegítve a becsületes munkát, a társadalmi befogadást és az innováció előnyeinek méltányos elosztását.

Ne a technológia uralja az embereket!

Az emberiesség megőrzése, a folyamatok szabályozása, valamint a monopóliumok elkerülése, amelyek végül kevesek hatalmát növelik sokak életének rovására:

a pápa által kijelölt út nem emel barikádokat, és nem utasítja el eleve a mesterséges intelligencia használatát. Sőt, kiemeli számos pozitív aspektusát és hasznos alkalmazását, ugyanakkor elmagyarázza, hogy nem elég etikai kérdéseket feltenni a felhasználás jó vagy rossz céljáról.

Elengedhetetlen a korai beavatkozás, valamint annak megvizsgálása, hogy hogyan van egy rendszer megtervezve, és milyen személy- és társadalomkép van rögzítve az azt irányító adatokba és modellekbe. Ehhez megfelelő jogi keretekre, független felügyeletre, a felhasználók oktatására és mindenekelőtt „olyan politikára van szükség, amely nem mond le a kötelességéről”. Ellenkező esetben a változást kizárólag a technokrata logika fogja irányítani, és azt úgy fogják bemutatni, mint ami „szükséges és elkerülhetetlen”, így végül olyan szabályokat fognak bevezetni, amelyeket azok diktálnak, akik az adatok, az infrastruktúra és a számítási kapacitás feletti ellenőrzést birtokolják. Ezért

szükséges a mesterséges intelligencia „lefegyverzése”, azaz „a technikai hatalom és a kormányzás joga közötti egyenlőség megszüntetése”. Nem azért, hogy lemondjunk a technológiáról, hanem azért, hogy megakadályozzuk, hogy uralja az embereket: vitathatóvá, kifogásolhatóvá és ezáltal élhetővé kell tenni.

Pontosan azért, hogy ne mondjunk le törékeny és nagyszerű emberségünkről (magnifica humanitas).

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír